Klónháborús játszmák – Árnyak közt könyvajánló-értékelő

by december 28, 2018
Klónháborús játszmák – Árnyak közt könyvajánló-értékelő
Klónháborús játszmák – Árnyak közt könyvajánló-értékelő




Klónháborús játszmák – Árnyak közt könyv írója Karen Miller, a regény 2010 -ben jelent meg. Egy duológia első kötete, amely egyben a Star Wars klónháborús regénysorozatának is része. Magyarországon 2018 -ban vehettük először kézbe, amikor a kapcsolódó animációs sorozat már évek óta véget ért.




Karen Miller – Árnyak közt tartalom, történet



Obi-wan, Anakin, Ahsoka és Yularen admirális fontos üzenetet kap a Coruscantról, hogy a Külső Gyűrűbe kell indulniuk. A célpont a Kothlis bolygó, ahol valószínűleg Grevious tábornok hadával kell megküzdeniük.
Az ellenfél váratlan cselvetése miatt már a megérkezésük pillanatában megbénul a kommunikációs rendszerük. Olyan, mintha vakon mennének csatába, de nincs választásuk, ha nem akarják, hogy áldozatul essen a bolygó.
Minden eddiginél ádázabb csata dúl, a szeparatisták új és továbbfejlesztett droid gépezetei súlyos károkat okoznak. Sokan odavesznek a csatában, Obi-wan és Ahsoka is komolyabban megsérülnek.


Karen Miller – Árnyak közt tartalom, történet


Bail Organa észrevesz valami fontos összefüggést, és felismeréseit megosztja Obi-wan -nal. Valami gyanús a Lanteeb bolygón, a szeparatisták megszállták ezt a félreeső helyet. Csak úgy lehet pontosan megtudni, mi a hézag, ha a jedik álruhában odautaznak.




Karen Miller - Árnyak közt könyvajánló-értékelő



A könyv egy hosszú gondolati monológgal kezdődik, amely által Ashoka lelkivilágába nyerhetünk bepillantást. Kicsit aggódtam, nem -e lesz unalmas, de végül nem lett az. A csata igen kemény. Obi-wan húzódózása az orvosi kezeléstől, pontosabban az ezzel való foglalkozás egy idő után már fárasztott.
Midőn belép Bail Organa is a történetbe, és találkoznak, egy kicsit az írónő előző könyvéhez kapcsolódunk. A Coruscanton játszódó részek változó színvonalúak. Egyrészt időhúzásnak éreztem – van is elég szócséplés – másrészt érdekeltek a fővárosban zajló mindennapok. A Jedi Templom hétköznapjai már a Jedi növendék regényekben is megfogtak.
A Lanteeb utáni nyomozás egészen lebilincselő volt. Tetszett Ahsoka talpraesettsége, bár itt sokkal komolyabb az animációs sorozathoz képest, de az Életre-halálra regényben is ez tűnt fel. Anakin viszont gyakran elragadtatja magát, enged a negatív érzelmeinek. A Lanteeb bolygón levő szeparatista önkényuralom elég bőszítő. Lok Durd, a nemoidiai tábornok pedig éppolyan szemét alak, akit szívesen kinyúvasztanánk .
Kíváncsi lennék hányan nem az tették volna Fhernan tudósnő helyében, amit ő tett kényszer hatására. Ilyen szempontból kevésbé értettem Obi-wan hozzáállását. Karen Miller nagyon erőltette, hogy a kevesek, vagy többek megmentése nagy konfliktus legyen és ez miatt folyamatosan vitatkozzon Anakin és Obi-wan


Karen Miller - Klónháborús játszmák könyvajánló

 
Amikor gyorsan kell döntéseket hozni, a főemberek találkoznak, és villámgyorsan kell cselekedni, ezek a pillanatok nagyon jók. Ezeket a fordulatokat jól hozta Karen Miller, egész mélyen együtt tudtam élni a cselekménnyel. Tarida, a női jedi, egy újabb példa a nem szokványos jedikre, üdítő volt a szerepeltetése.
A végére jókora izgalmak következnek, és persze a legtöbb kérdés nyitva marad, hiszen hátra van még a folytatás. Néhány halványabb részletet leszámítva, remek élményt nyújtott számomra a könyv. Ranglistámon nagyjából minden Star Wars regény közül a középmezőny első felében foglal helyet.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Ostrom

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.28. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Michael Reaves - Az Erő mintázatai könyvajánló-értékelő

by december 18, 2018
Michael Reaves - Az Erő mintázatai könyvajánló-értékelő
Michael Reaves - Az Erő mintázatai könyvajánló-értékelő



Michael ReavesAz Erő mintázatai könyv a Coruscanti éjszakák III. része. Az általam már bemutatott, Az árnyak utcája című Star Wars regény folytatása. A művet 2008-ban írta a szerző, és 2009 januárjában jelent meg Amerikában, Coruscant Nights III: Patterns of Force címmel. Magyarországon 2018 -ban került kiadásra, a Szukits kiadó jóvoltából.
Bár szerzőként Michael Reaves neve szerepel, Maya Kathrin Bohnhoff -nak is már volt szerepe a könyv létrejöttében. A történet a Yavin -i csata előtt 18.3 évvel játszódik, nagyrészt a második kötet szereplőivel.




Michael Reaves - Az Erő mintázatai tartalom, történet



Jax Pavan és társai Coruscant mélyén élik mindennapjaikat, miközben személyes ügyekben jának el, segítenek a bolygóról távozóknak, és közreműködnek az Ostorcsapás szervezetben. Egy napon felbukkan a sakiyan Tuden Sal, aki nagy csalódást okozott a múltban I-5 és társa számára. Most azt akarja, hogy a droid hajtson végre egy merényletet a császár ellen.
Kajin Savaros – az Erő érzékeny ifjú – nehezen szerez élelmet, miközben folyton menekül, mert ha használja a képességeit, az inkvizítorok megérzik. Probus Tesla, a fiatal és becsvágyó inkvizítor I-5 és Jax után kutat, Vader megbízásából. Rhinann azon töri a fejét, hogyan szabadulhatna meg a veszélyes helyzetből, amiben él, és minden lehetséges információt felkutat a birodalmi adatbázisokból.


Michael Reaves – Az Erő mintázatai tartalom, történet


Az elomin nagyon szeretné megszerezni a botát, mert azt gondolja, akkor ő is érezhetné az Erő -t magában. Den újra szülővilága – és lehetséges párja – vonzásába kerül, úgy tűnik, ezúttal valóban hazatér. Dejah -nak felkelti érdeklődését az új, Erő érzékeny fiú, és megismerhetjük az Ostorcsapás vezetőjét is. De senki sem sejti mi fog történni, miután a sötét erők tervet szőnek, és egy váratlan árulás csapdába csalja hőseinket.


Coruscanti éjszakák III. - Az Erő mintázatai könyvajánló



Az Erő mintázatai regényben már jobban kezdenek kiütközni az egyes szereplők közötti, felszín alatti ellentétek. Rhinann felett fokozatosan átveszi az uralmat a félelme, és aggályai, Den továbbra sem bízik döntései(k) helyességében, Duare és Laranth úgy viselkednek mint riválisok.
Pol Haus, a zabrak rendőrprefektus aki a másik meglepetést okozta nekem. Ezzel együtt az egész coruscanti boszorkányüldöző szervezet – élén a császárral – meglehetősen lassúnak tűnik. Bár lehet, csak azért, mert Jax -ék helyzetén át nézve látszik így, hiszen más, menekülő Erő érzékeny lényeket, illetve velük szimpatizálókat elkaphattak.
Kaj képességei engem néha Starkillerre emlékeztettek, azzal a különbséggel, hogy Reaves árnyaltabban, másképpen és hihetőbben ábrázolta. Dennel kapcsolatban fura volt, hogy úgy döntött távozik, távozott, aztán mégis ott volt, majd mégis elment. I-5 most már az egyik legszimpatikusabb szereplő, tulajdonképpen élőlényként tekintettem rá 😃. Laranth a másik szereplő, akit egyre jobban megszerettem.


Coruscanti éjszakák III. - Az Erő mintázatai könyvajánló


Az inkvizítorok közül egyedül Probus Tesla kapott részletesebben megformált személyiséget. Nekem ő is átlagosnak tűnt a régi idők sithjeihez képest. Mielőtt elfelejteném, itt is nagy kezdőbetűvel írják a jedi és sith szavakat (mint a legtöbb Star Wars könyvben), holott ezek nem tulajdonnevek, és a magyar helyesírás szerint nem kellene.


Michael Reaves – Az Erő mintázatai könyvértékelő



Éppen eme regény előtt olvastam a Thrawn: Szövetségek kötetet, amiben kicsit csalódtam, így most felüdülés volt (ismét) a coruscanti éjszakákba belemerülni. Ez az első alkalom, hogy inkvizítorokról olvasok könyvben. Számomra a sith -ek töpörített változatai 😀. Reméltem, hogy ez a regény most nem nyomozásos lesz. Tuden Sal és Kajin első találkozása nem kis meglepetéseket okozott. Erre aztán tényleg nem számítottam.
Rhinann állandó mesterkedései a botával kapcsolatban, roppantul zavartak. Ebben a regényben is folyamatosan úgy hivatkoznak az I-5 -tel és Jax apjával történtekre, mint ami legalább 20 éve volt, holott csak 14. De a könyv végén a jedi azt is említi, hogy a droid már vagy 2 évtizede hordozza a botát, ami szerzői (vagy fordítási?) hiba, hiszen csak 2 éve! A sztori parádésan lett megírva, még amikor „nem történik semmi”, vagyis csak beszélgetnek a szereplők, az is izgalmasra sikeredett.
Michael Reaves ismét olyan mesterien szőtte a történetet, hogy az „előkészületek”, a szereplők belső dilemmái is egyre fokozták a feszültséget. Amire kialakultak a „valódi” vészhelyzetek és összetűzésbe kerültek a sötét oldallal, már csak nagy akaraterővel tudtam letenni a könyvet. Amit meg is tettem, mert szerettem volna minél tovább húzni magamban is a kíváncsiságot, és felfokozni a várakozást. 


Michael Reaves - Az Erő mintázatai könyvértékelő

 
Az inkvizítorokkal való összecsapáskor úgy izgultam, mintha filmet néznék, valóban aggódtam a főhősök testi épségéért. Kaj elméjében nagyon aggasztóan megjelentek a sötét oldal jellemvonásai, amikor elvesztette az önuralmát. Remélhetőleg nem lesz olyan, mint a Jedi növendék regényekből ismert Xanatos. Azt a bizonyos merénylet tervet pedig annyira feleslegesnek találtam... Persze a szereplők nem tudhatták, amit mi, a császár nem halhat (még) meg.
Ami Az Erő mintázatai Star Wars regény végét illeti, egyszerűen elképesztő. Még most is a hatása alatt állok. Természetesen nem árulom el mi történt, de jókora meglepetés volt. Váratlan húzások és fordulatok. Michael Reaves zseniálisan fonta meg a végső szálakat. Egészen beleborzongtam olvasás közben, mintha ott lennék a történetben, annyira átjött. Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek átírni a legjobb Star Wars könyvek cikk végén a személyes tetszési sorrendemet.

Folytatás: Az utolsó lovag

Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.18. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Timothy Zahn – Thrawn Szövetségek könyvajánló-értékelő

by december 05, 2018
Timothy Zahn - Thrawn Szövetségek könyvajánló-értékelő
Timothy Zahn - Thrawn Szövetségek könyvajánló-értékelő





Timothy ZahnThrawn: Szövetségek könyve 2018 júliusában jelent meg az Egyesült Államokban. A kötet az egy előző cikkben már bemutatott Thrawn című Star wars regény folytatása. Időrendileg a Lázadók című animációs sorozatban is szerepet játszó főadmirális története, itt a harmadik és negyedik évad közötti időszakban játszódik.
A 2017 őszén már bejelentett történet különlegessége, hogy a főszereplőnek együtt kell működnie Palpatine császár legfőbb követőjével, Darth Vaderrel, egy távoli küldetésben. A regény tartalmát tovább árnyalja, hogy a történésekkel egy időben leírást kapunk a klónháború idején zajló eseményekről, amikor Anakin Skywalker és Thrawn először találkozott.


Thrawn: Szövetségek tartalom, történet


A császár egy megbízatásra küldi Thrawn főadmirálist és Darth Vadert a Batuun bolygóra, amely az Ismeretlen Régiókban van. Valami miatt, mielőtt odaérnének kikerülnek a hiperűrből és nem tudnak újra visszakerülni. Csak módosított útvonalon haladhatnak tovább.
A Chimaera csillagrombolón szállítják a Darkhawk hajót is, Vader utasítására. A főadmirális testőre, Rukh, a noghri megpróbál a közelébe férkőzni, de a rohamosztagosok meggátolják benne.
Két évtizeddel régebben Anakin egyedül indult Padmé felkutatására, aki a Batuu bolygóra utazott. Odaérkeztekor egy másik hajóval találkozik, melynek vezetője egy chiss, aki Thrawn -nak nevezi magát. Mivel ő valamivel jobban ismeri a galaxis eme távoli zugát, közösen indulnak felderíteni az eseményeket.


Thrawn Szövetségek tartalom, történet


Most, két évtized távlatában, mintha megismétlődne a múlt. Thrawn és Vader ketten szállnak le a bolygóra, miközben valami készülődés folyik a háttérben. Ismeretlen csoportok szervezkednek, és az okok rejtve vannak.




Thrawn: Szövetségek könyvajánló, könyvismertető



A Thrawn: Szövetségek című Star Wars könyv az egyik, amit semmi pénzért ki nem hagytam volna. Az egész új kánonból ez izgatott a legjobban. Az első kötet, amely a főadmirális karrierjét mutatta be, igazán jól sikerült, így most is nagy elvárásokkal álltam neki.
Már a borító is nagyon vonzó, jó kis tapintása van az ezüstös Star Wars címkének. Úgy alakult, hogy egyszerre vettem meg az előző cikkben bemutatott Az árnyak utcája című Star Wars regénnyel. De nem kerültem dilemmába, mivel mindkettőt vártam, egy időben kezdtem el olvasni. Ki akartam élvezni minden percét, így a Thrawn: Szövetségek elolvasását nem siettem el.
A mű mindjárt két prológussal indul. Az első a „jelen”, Palpatine császár együtt fogadja a főadmirálist és Darth Vadert. Egy kivételes küldetésről van szó az Ismeretlen Régiókba, és ehhez mindkettőjük kivételes egyéniségére szüksége van. A másik prológus még a klónháborúk idejéből való, amikor Padmé a Batuun bolygóra indult. Rövidesen nem érkezett hír róla, így Anakin aggódni kezdett.
Már az első Thrawn kötetben utalás esett arra a régmúlti eseményre, amikor a főszereplő és Anakin Skywalker találkoztak. Itt most újra oda indulnak, de ezúttal a chiss is teljesen más minőségben van jelen, és Anakin már nem az, aki volt. Párhuzamosan értesülhetünk a két évtizeddel azelőtti eseményekről is.
Rukh, a noghri itt már jelen van (miután a Lázadók animációs sorozatban is felbukkant), bár a népéről semmit sem tudunk meg. Ezt csak azért említem, mert régebbi könyvekből, mint a Sötét erők ébredése, úgy tudjuk, a noghrik Vadernek esküdtek hűséget.
A regényben van egy rakás mellékszereplő, akiknek csak kisebb feladat jut. Szép kis listát lehetett volna írni róluk mellékletként. Néha vannak furcsaságok az események zajlásában, amit nem értettem. Például amikor Anakin felszáll, hogy a másik hajóhoz menjen, és néhány pillanattal később több száz kilométerrel arrébb kerül.
Vagy a helyi emberekkel való összetűzések, illetve Padmé távozása után nem egyértelmű a következő helyszín, az sem másik bolygó -e, vagy ugyanaz. Illetve később, amikor foglyok vannak a Chimaerán, és hirtelen áttér a szerző Kimmunds százados és társai beszélgetésére, de a helyszín nem ugyanaz. Később persze rájöttem, hogy előbbi esetben a Mokivj bolygó, utóbbinál meg a Darkhawk hajó a helyszín.


Thrawn Szövetségek könyvajánló


Szépen el van mesélve Thrawn hajóján az egyetértés, és hogy a képességei és tudása alapján kerülnek pozícióba az emberek. Más birodalmi hajókon gyakori a rivalizálás, politikai előnyök és kapcsolatok kihasználása, egymás kijátszása. Ilyen szempontból üdítő kivétel ez az alakulat. Nem mellesleg a főadmirális itt megint pozitív szereplő, nem úgy, mint például a Lázadók sorozatban, talán ezért is volt sikeresebb, mint ott.




A főadmirális és Vader



Tagadhatatlanul Thrawn a „normálisabb” számomra, a sith nagyurat csak a sötét érzelmei vezetik. A párhuzamosan a régmúltban zajló eseményekben Anakin ugyanilyen türelmetlen.
Míg Anakin Skywalker valaha ügyességéről és eszéről volt híres, Darth Vadert a sötét oldal érzései vezetik. Így az indulatai, dühe, és cselekvésorientáltsága vezeti. Éppen ezért ebből a szempontból ellentéte a főadmirálisnak, aki nagyon megfontolt, és előrelátó. Érdekes húzás volt Timothy Zahn -tól, hogy a Star Wars univerzumának eme két népszerű szereplőjét együtt mutassa be, akció közben.
A főamirális és Vader közötti presztízscsatáknál biztos voltam benne, hogy előbbi kiszámította a nagyúr reakcióit és megterveztea kommunikációját. A sitheket többnyire elvakítja az arrogancia és nem veszik észre, ha őket vezetik.
Thrawn többször is rábírta a sith nagyurat valami megtételére azáltal, hogy a fontosságára és a kivitelességére apellált. Ennek pedig nagyon nehéz ellenállni, hiszen ő tisztában volt az Erőt uraló képességeivel. De amikor többször is megkérdezte a főadmirálist, a népéhez hű, vagy a császárhoz, a helyében szívesen válaszoltam volna: természetesen a chissekhez, és nem a zsarnoki Birodalomhoz, a beteg elméjű császárával. A végén persze mindez kiderül (mi a valódi válasza), de nekem kicsit komplikáltnak hatott az egész.


Thrawn: Szövetségek Star Wars könyvértékelés


Ez a könyvértékelő viszonylag könnyű számomra, mivel együtt éltem a regény minden pillanatával. Az Ismeretlen Régiók a Túlélők keresése és annak előzményei óta az egyik kedvenc helyem a Star Wars galaxisban.
A Thrawn: Szövetségek regény eleje érdekfeszítőnek ígérkezett. Faro vezérőrnagy nem rossz fickó, de nekem mégis Pellaeon hiányzott. Ideje lenne őt is újra „kánonba hozni”. Utoljára az Életre-halálra Star Wars könyvben olvastam róla, amelyben még a Köztársaság katonatisztjeként szerepelt. De mégis a Chimaera parancsnokaként maradt meg bennem még a régi szép időkből.
Egész jó volt a regény eleje, majd ahogyan ez is kezdett nyomozásos jelleget ölteni, már nem annyira tetszett. Amint a Batuu bolygó lett a középpont, elvesztette a várt helyszín a titokzatosságát. Nem feltétlen élveztem, hogy ugráltunk az időben a régi és az új események között. Amikor a szerző már Padmé történéseit is bemutatta az ö szemszögéből, volt egy pont, amikor untam. Tartottam tőle, hogy a sok szöveg és előzmény a lényeg rovására megy.
Sok idő elment a régi eseményekkel (engem az újabb érdekelt volna), és csempészekkel való „tököléssel”. Régebbi Zahn könyvekben is előfordult, hogy leült a történet, ugyanis az író szeret alapos lenni, és végtelenül precíz. Nem véletlen, hogy Thrawn az ő hőse. Számomra az volt a mélypont, amikor Padmé átlagos munkásokhoz hasonló kaliberű emberekkel találkozott. Ez az egész rész annyira „földies” jellegű, hogy az már fájt.
Ebben a könyvben túl sok a mászkálás, és a készületek. Számlálatlan oldal megy el arra, hogy a főszereplők ide-oda jutnak, vagy próbálnak jutni – ami kevésbé érdekes – miközben a történet alig halad előre. Nem tartom jónak, ha mindent a végjátéknak rendelünk alá, az összes Star Wars könyv között számos található, ahol szinte egész végig fenn van tartva a feszültség.

Thrawn Szövetségek könyvértékelés


A jedi és a sith szót teljesen feleslegesen írták nagy kezdőbetűvel ebben a könyvben (is). De ez legyen a legkisebb baj, hanem mire Anakinék története a végső akciókhoz ért, én már nem élveztem igazán. Sok volt a felvezetés és a döntő cselekmények sem nyűgöztek le. A „jelenben” zajló események – a csillagközi hajók összecsapásakor – már annál inkább.
Nem árulom el a végét, de annak ellenére, hogy sok dolog kiderül, úgy éreztem, semmi különösen fontosat nem közölnek. Nem tudom, az új tulajdonos korlátai kötik -e meg Zahn kezét (vagyis elméjét ), vagy tényleg ez volt a szándéka, de sok újdonságot nem adott ezzel a könyvvel. A régi, ismert hősöktől már messzire vagyunk, és a grysk faj – amely itt a gonosz – sem okozott különösebb hatást, lévén sosem kerülünk igazán közel hozzájuk.
Talán túl sokat vártam el a regénytől, de ez most kifejezetten csalódás volt. Nem vártam olyan akciódús és izgalmas eseményeket, mint például a Jedi Próba regényben, de sok volt a körítés. Így sem rossz könyv ez, mindazonáltal nem tudott annyira megfogni, inkább csak egy újabb, időrendben elhelyezhető, de nem túl nagy jelentőségű mellékszál.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.05. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Michael Reaves - Az árnyak utcája könyvajánló-értékelő

by december 03, 2018
Michael Reaves - Az árnyak utcája könyvajánló-értékelő
Michael Reaves - Az árnyak utcája könyvajánló-értékelő




Michael ReavesAz árnyak utcája könyv a Coruscanti éjszakák II. része. Az előző cikkben bemutatott, A jedik alkonya című Star Wars regény folytatása. A mű 2008 augusztusában jelent meg Amerikában Coruscant Nights II: Street of Shadows címmel. Magyarországon 2018 -ban adták ki először, a Szukits kiadó jóvoltából.
A kötet az első rész hangulatában, főszereplőivel és azok változatlan motivációival zajlik. De néhány újabb, nem kevésbé motivált szereplő színesíti a képet. A végleges cím előtt a kötet a Chiaruscori illetve Az apák bűnei munkacímet is viselte.




Michael Reaves - Az árnyak utcája tartalom, történet



A Coruscanti éjszakák II. regényben, az első részben megismert főszereplők új akcióban vesznek részt. Egy bothai egyént kell kijuttatniuk a fővárosbolygóról, amit a hatóságok szeretnének megakadályozni. A caamasiak bolygóját nagy veszedelem éri, és a többségük elpusztul.
Vader az Oovo IV. bányáiban dolgozó, büntetését töltő fejvadászt, Aurra Singet megbízza egy feladattal. Dejah, a zeltron nő felkeresi Jax társaságát, a bolygóról való kimenekítést kérve. Egy gyilkossági ügy következtében a férfi és I-5 is nyomkövetőt kap, amíg a helyi rendőrség fel nem göngyölíti az ügyet.


Michael Reaves – Az árnyak utcája tartalom, történet


Typho százados, aki biztonsági tiszt volt Amidala szenátor testőrségében, nehezen nyugszik bele az egykori királynő elvesztésébe. Nyomozni kezd, mivel ki akarja deríteni, ki állhat az általa szeretett hölgy halála mögött. A kutakodást a jedi templom romjainál kezdi.




Curuscanti éjszakák II. szereplők, könyvajánló



Kaird távozása előtt elegendő anyagi fedezetet hagyott, hogy ne legyenek gondjaik. Jax fénykardja odalett a robbanásban, így Rhinann egy velmori energiapengét ad neki. Az elomin egyébként most velük maradt, hiszen örült, hogy megszabadult Vader parancsnoksága alól, de nem volt hova mennie.
Aurra Sing számomra főleg képregényekből, és az animációs sorozatból ismerős. Elég komplett személyiség, akiből valaha majdnem jedi lett, mert vannak Erő érzékei, de kérlelhetetlen fejvadásszá vált. Dejah nevéről azonnal a Mars hercegnője jutott eszembe , de ő egy különlegesen szép nő a zeltron fajból. Külsőleg olyanok mint az emberek, viszont a bőrük rózsaszínes, vörös, és például mások érzelmeire hatást gyakorló feromonokat tudnak kibocsátani.
Typho százados magánakciója nem tudom honnan jutott eszébe Michael Reaves -nek. Kicsit furcsálltam, hogy a biztonsági tiszt élete küldetésének választja Padmé halála okának (vagy okozójának) kiderítését. Ennek ellenére jól színesítette a történetet, és sikerült őt is közelebbről megismerni.
I-5 „személyiségfejlődése” mindig érdekes kérdéseket vet fel. Hol a határ egy valós személyiség és egy gép között? Mindig kedveltem őt, bár néha ostoba személyiségjegyeket is felvesz, amikor kikéri magának, ezt-azt. Ha okos, maradjon szerény.
Den Dhur nem egy elszánt fickó, ha harcról van szó, de riporteri múltja, és nyomozó képességei jól jönnek. Rhinann már sokkal komplikáltabb személyiség. Az elomin – amellett, hogy mindig borúlátó és komor – eléggé el volt foglalva saját céljainak elérésével, amelyeket eleinte meg sem tudott fogalmazni.


Curuscanti éjszakák II. szereplők, könyvajánló


A Corsucanti éjszakák II. -ben Aurra Sing töltötte be azt a szerepet, amit az első kötetben Xizor herceg. Ugyan teljesen más indokkal és más szervezetből indultak útnak, de ugyanaz a hideg, számító elme és harcművészeti képességek voltak jelen.
Nem értettem Michael Reaves a régmúlt eseményeire utalva - ami Jax apjával történt - miért 18 évről beszél. Ezek Yavin előtt kicsivel több, mint 32 évvel történtek, tehát a mostani események előtt kb. 13-14 évvel. A könyv végén is 20 évet említ az író.
Itt most többször is szóba kerülnek a sithek, a szereplők közül több is tud róluk. Vajon miért hozták be a feromon témát a falleen szereplők után a zeltronoknál? Így már nem hatott újdonságként, bár kétségkívül érdekesebb egy emberszerű lénynél ez a képesség, mint a hüllőszerű falleeneknél.
A főszereplő twilek társa, Laranth, továbbra is szűkszavú, tettorientált személy, akibe nem lehet belelátni. Kicsit aggódtam a hölgy miatt, amikor Aurra Sing -gel szembekerült. Az árnyak utcája regény csak megerősített abban, hogy Michael Reaves azon Star Wars írók közé tartozik, akik nagyon jó kis karaktereket mozgatnak. Itt most – az előző regényhez képest – kevesebbnek tűnt az akció, de a párbeszédek nagyon jók voltak.




Michael Reaves – Az árnyak utcája könyvértékelés



Az árnyak utcája könyv mélyzöld borítója már akkor megfogott, amikor először megpillantottam képen a sorozat második kötetét. Ezért pazar élmény volt végre kézben tartanom, nagy érdeklődéssel várva a folytatást.
Michael Reaves Star Wars regényeiben visszatérő jelenség az ilyen csapatok, baráti társaságok eggyékovácsolódása, mint ez esetben is. Gyakran találkoznak valamilyen kocsmában, bárban, kantinban, ahogyan ezt a Halálcsillag, vagy a Jedi gyógyító regényekben láthattuk. Még a tagok összetétele is bizonyos mértékben hasonló.
Az első regény után könnyű volt újra beleélnem magam a történetbe, hiszen a szereplők már hozzám nőttek. Viszont ott elég magasra tette a mércét a szerző, így Az árnyak utcája regény egy kicsit lassabban indult be számomra. Például a Rhinann gondolatairól való hosszas merengést kissé unalmasnak találtam.
Aurra és Typho találkozása izgalmas volt. Umber báró meglátogatása érdekes, szórakoztató, elgondolkodtató. I-5 itt egyszerre volt humoros és bosszantó. Egyébként a vindali báró, és a zeltron Dejah különös változatai lehetnek a humanoidoknak. Teljesen ember formájú, és mégis valamennyire más.
Az zavart, hogy egy idő után a történet kezdett egy gyilkosság utáni nyomozás eseményeire degradálódni. Nem krimit akartam olvasni! Vader és Aurra kis erőpróbája már kissé izgalmasabb volt. Typho százados és a jenet hivatalnok beszélgetése pedig szórakoztató, hiszen a jenetek kommunikációjában elvárt illendőség egymás sértegetése .


Az árnyak utcája könyvértékelés


Itt most csak a vége felé kezdett egyre izgalmasabbá válni a könyv, nem is siettem vele, hadd maradjon bennem izgalom. Typho százados szándéka Vader elfogására nekem eléggé merész – vagy inkább képtelen – ötletnek tűnt. Amúgy kis híján csak egy bűnügyi történet lett a regény, de azért szerencsére több van benne.
Aurra Sing több tekintetben is Asajj Ventress -re emlékeztetett, akit A sötét tanítványban ismerhettünk meg közelről. Mindkettőt szépségnek nevezték, de számomra egyik sem tűnt annak, enyhén szólva.
Laranth és Dejah egymáshoz hasonlítása fura ötlet, nem is értettem a végén azt az optimizmust. A zeltron nő is jó fej, de Laranth sokkal „mélyebb lélekkel” bírt, és titokzatosabbnak találtam, mint Dejahot, aki külsőben verhetetlen.
A vége – amit természetesen nem árulok el – egyszerre izgalmas, meglepő és drámai. Az egyetlen hátránya, hogy az előzményekben nem volt akkora feszültség, mint az előző könyvben. De így is ütős volt. Ráadásul sikerült ezeket a karaktereket még mélyebben megismerni. Egy hajszállal jobbnak találtam az előzményregényt, így most „csak” 6.5 -et adok, ami nálam a jó és a nagyon jó között van.


Folytatás: Az Erő mintázatai

Értékelés (saját tetszési indexem)
6.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.03. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya könyvértékelés

by november 12, 2018
Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya könyvértékelés
Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya könyvértékelés





A Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya egy trilógia első kötete, amelyet Michael Reaves írt. A Coruscanti éjszakák trilógiához idővel egy negyedik folytatás is készült, de azt később külön kötetként tartották nyilván, levéve róla a sorozat címét.
Az első regény, A jedik alkonya 2-3 hónappal játszódik az előzménytrilógia harmadik filmjének eseményei után. A történet kapcsolódik a 2006 -ban megjelent Evasive Action: Prey című sztorihoz. Michael Reaves már 2007 tavaszára elkészült a könyvvel, de csak a következő év nyarán adták ki.




Michael Reaves - A jedik alkonya tartalom, történet



Evan Piell, a lannik jedi mester rohamosztagosok elől menekül a Coruscant mélyén. Amikor sarokba szorítják, megjelenik Nick Rostu, a Töréspont regényből megismert erő érzékeny férfi, a társaival. Későn érkeznek, de Evan még átad egy fontos megbízatást Nick -nek.
Jax Pavan, a jedi lovag, a coruscanti alvilágban rejtőzik, amióta irtóhadjárat indult a jedik ellen. Időlegesen fejvadászként is működik, és amikor az általa elfogott egyén meghal, mielőtt átadná megbízójának, egy huttnak, az nem fizeti ki érte a fejpénzt.


Michael Reaves – A jedik alkonya tartalom, történet


Den Dhur a volt sikeres sullusti újságíró, és I-5YQ, a protokoll droid is a fővárosbolygó alvilágában tanyázik, amióta véget ért a klónháború. I-5 régi programjától hajtva az elveszett jedi padavant kutatja, amivel annak apja megbízta sok évvel ezelőtt.
Kaird, a nediji, vigói posztra tör a Fekete Nap berkein belül, hogy egyszer visszavonulhasson. Ellenlábasa Xizor, a falleen herceg. Találkozóra mennek a szervezet vezetőjéhez, Dal Perhi -hez. Mindeközben Nick Rostu Coruscant azon részébe igyekszik, ahol utolsó információi szerint megtalálhatja Jax Pavant. Ugyanis a lannik mester közvetítőnek kérte, hogy Pavant bízza meg a küdetése teljesítésével.



Michael Reaves – Coruscanti éjszakák I. könyvértékelés



A Coruscanti éjszakák könyvsorozatot legalább tízszer annyira izgatottan vártam, mint bármelyik „új kánon” regényt. Ennek egyik oka a Darth Maul – A vadászó árnyék című remekbe szabott könyv izgalmas előzményei voltak. Sejthető volt, hogy Jax Pavanra egyszer még fontos szerep vár.
A másik ok, hogy ez még erősen magában hordozza a klónháborúk és az az utáni hangulatot, amikor a jedik kezdtek végleg eltűnni. Itt még jelen van néhány közülük, és egyben Coruscant világában is elmerülhetünk, ami városként szinte végtelen lehetőségeket rejteget.
Hogy ezt még fokozzuk, a második Medstar regényből több szereplő története itt folytatódik. Alig vártam már, hogy a kitartó I-5 rátaláljon a fiúra, akiből azóta jedi vált. Azt ő sem gondolta volna, hogy ez olyan nehéz lesz, hiszen senki sem számított a jedik elleni hadjáratra.
Az első Coruscanti éjszakák regény elején csak fokozatosan kerülünk képbe, és ismerjük meg a szereplőket. Nem kevés információt kapunk a bolygófővárosról, és a karakterek gondolatvilágából a környezetüket és a helyzetüket is „látjuk”. Több egyedi „kerületét” megismerhetjük a bolygónak, mint például a Laam Szektor, vagy a kormányzati negyeddel átellenes oldalon levő Gyártelep.


Michael Reaves - Coruscanti éjszakák I. könyvértékelés


A Szürke Paladinok nekem teljesen új volt, eddig még nem is hallottam a jedik eme alágáról. A Paladinok ezen ága nem csak sugárvetőket és ms fegyvereket használt a fénykard helyett, de olyan készségeket fejlesztettek ki, hogy ne kelljen az Erő által adott, felfokozott képességekre bízniuk az életüket. Ez most jól jött, amikor a maradék jediknek el kellett titkolniuk az Erővel való kapcsolatukat.
Coruscantról sosem értettem azt, hogyan vannak az utcák. Mert mindig úgy írnak róla, hogy külön a „felső világ”, meg az alsó részek lakói, de nem találkoznak. Viszont utcák a házak közt vannak, tehát azok odalent, több száz vagy ezer méter mélyen lehetnek. De akkor a fentiek hogyan közlekednek az utcán? A másik lehetőség, hogy a házak peremén is futnak, ami elég bonyolult lehet.
Ami Even Piellt illeti, őt A klónok háborúja animációs sorozat 3 évadában megölik, és ama sztori időben előbb játszódik, bár az adott epizód 2011 -es. Ez az egyik szörnyű példa arra, amikor a filmkészítők semmibe veszik az írók történeteit. Amúgy több negatív szereplőről tudjuk, hogy fontos szerepük van később, így itt nem bukhatnak el. Ennek ellenére, vagy éppen ezért vonzó az ilyen történet, mert mindig ott bujkál a remény.




Michael Reaves - A jedik alkonya elemzés, jellemzés, kritika



A szereplők aránya jól el van találva a regényben. Éppen elég – szeretem a sokszereplős műveket – de nem annyi, hogy ne lehessen megkülönböztetni őket. Jax Pavan személye vonzott a leginkább, végre egy pozitív hős, akivel olvasóként azonosulhatok.
Úgy körülbelül a regény első harmadának vége felé – amikor kezdtek izgalmassá válni az egyes szálak – kezdett teljesen magába szippantani a történet. Bár Darth Vader nélkül meglettem volna, kétségkívül nem csökkentette a történet értékét; fokozta a feszültséget.
A csempészes, fejvadászos, akciósztoris Star Wars könyvek nem hatnak rám olyan erősen, mint például a régi idők jedi-sith harcai. De ebben a történetben jelen vannak a jedik is, így pedig mindjárt más színezetet kap az egész. Attól a szakasztól, amikor Pavan és I-5 találkoznak, számomra teljesen letehetetlenné vált a sztori.
Michael Reaves mesterien formálta meg a szálakat. Nem csak hőseink és a Birodalom, hanem az alvilág és a Fekete Nap is egy bizonyos droid nyomába ered, amely valami miatt nagyon fontos. Bariss Offee emlegetésekor nekem is elszorult a szívem, ő nem csak a már említett Medstar, hanem A közelgő vihar című, klónháború előtti regényben is feltűnt.
Jax idegenkedése a droidtól, és ahogy eleinte lekezelte, jelentősen csökkentette az általa érzett szimpátiámat. Mint a regényből kiderült, a bolygó viszonylag elhagyatott részén, a Gyártelepen, régi droidok élik önálló életüket, a bennük még működő programok szerint. A velük való, végeérhetetlennek tűnő harc engem kicsit az Alien könyvek küzdelmeire emlékeztetett, csak itt élőlények helyett robotokkal zajlott.


A jedik alkonya elemzés, jellemzés, kritika


Xizor herceg A Birodalom árnyai könyvben meglepődik a jedi, Luke képességein, ehhez képest már itt is találkozott vele… Jax Pavan többször nem tudta használni az Erőt, és ez egy érdekes hatása volt a mellőzésének. Fura módon a csúcspont környékén csökkent az érdeklődésem a történet iránt. Lehet, jobban élveztem, amíg a főszereplők nem találkoztak?
Pedig nagyon eseménydús és izgalmas volt a végjáték, de amint éreztem, hogy kifele megyünk (ebből a sztoriból), már a következőre gondoltam. Azt nem értettem, miért kellene Vadernek azt hinni, hogy felrobbannak hőseink, ha egyszer előttük (birodalmi komp) lépnek ki a szabadba?
A jedik alkonya azt hozta, amit vártam, igazi sci-fi akcióregény, amely azonban nem csak a cselekmények, hanem az előző idők hagyatéka miatt is érdekes. Eddig úgy tapasztaltam, Michael Reaves egyedül (még) jobb könyveket ír, mint Steve Perry -vel. A folytatást sokkal nagyobb érdeklődéssel várom, mint bármelyik „new canon” regényt. 😀


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Az árnyak utcája

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.12. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye

by november 05, 2018
A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye
A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye



A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye 2017 februárjában jelent meg az USA -ban. A könyv az általam már bemutatott Utóhatás – Adósság kötet folytatása, egyben az Utóhatás trilógia lezárása.
A regény a galaktikus polgárháború végén játszódik, a Jakku -i, döntő kimenetelű csata idején. Személyes cselekményeken, akciókon, és politikai-háborús eseményeken át mutatja be a Birodalom elleni döntő csapást. Egyben elmeséli azokat az előzményeket, amelyek a későbbi, Első Rend kialakulásához vezettek.




A Birodalom vége könyv tartalom, történet



Az előző kötetekből megismert Norra Wexley és társai elfogják Mercurial Swift fejvadászt, akitől ki akarják csikarni a Rae Sloane admirálisnő hollétére vonatkozó információit. A császár tartalékterve a Jakku bolygóra vonatkozott, ezért Gallus Rax odamegy.
Sloane mindenáron el akarja érni Raxot, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, egy hutt vezéren át vezet az út. Norra és Jas belefutva egy birodalmi ármádiába, mentőhajón landolnak a Jakkun. Temmin és Sinjir Leiához mennek segítségért. Találkoznak Mon Mothmával is, így az Új Köztársaság megtudja, hol gyülekezik a birodalmi flotta.


A Birodalom vége könyv tartalom, történet


Norráék a Jakkun fogságba kerülnek, közben Temminék szeretnének minél előbb a keresésükre indulni. Csakhogy az Új Köztársaságnál sincsen egyetértés, Wartol, az orishi, Mon Monthma politikai ellenlábasa, akinek egyre több híve lesz, és egyre több gondot okoz. Ráadásul úgy tűnik, valahogyan bizalmas hírek szivárognak ki az ellenfelekhez...






A Birodalom vége könyv kritika, elemzés, értékelés, jellemzés



Az roppantul zavar, hogy a régen sok regényen (pl. X-szárnyúak sorozat eleje) át bemutatott birodalmi harcokat, itt ezzel a könyvvel el akarják intézni. Ráadásul ott még nem kevés éven át tartottak az utócsatározások, és sok személyiség képviselte a Birodalmat. Itt meg egy admirálisnőre, és egy férfira korlátozódik az egész.
Amikor arról ír a szerző, mi járt Sloane fejében, elgondolkodtam miért is hitte, hogy ő lehetne a császár utóda? Csak egy admirális, amelyből sok tucat volt, megannyi más elemmel együtt a Birodalom fénykorában. Persze Rax Gallus sokkal rosszabb volt nála minden szempontól. Wedge szerepe itt át van írva a már említett sorozathoz képest. És mi van a Zsiványkommandóval? Értem én, hogy a Disney fiúk-lányok kánonjában Fantom osztag van, de az ilyen régi, bevált sorozatokat nem lehet csak úgy fejben felülírni.
Érdekes, hogy itt kávéról beszélnek. Mi történt a caf -fal? Ne legyünk már ennyire „földiesek”. Az egyik dolog, amit szeretek az SW univerzumában, hogy nem ragaszkodik földi dolgokhoz. Még egy dologban lemaradtam (előző kötetet részleteit elfelejtettem): Conder és Sinjir? Sinjir először, mintha Jas -szel, a zabrak nővel szimpatizált volna. Mi ez a vonzalom Conder, a férfi iránt? És akkor még később csókváltás is… Na jó, hagyjuk, erre nem vagyok kíváncsi. Ez megint egy éppen trendi földi dolog, amit beleerőltetnek a Star Wars -ba. 


A Birodalom vége konyv kritika, elemzés


 
De a legzavaróbb az, hogy az egész Birodalmat – elöljárók tekintetében – leszűkítik Sloane -ra, és Rax -ra, és persze Mas Amedda -ra, aki csak ott van házi őrizetben. A most már legendákká nevezett regényekben számos fő „vezér” volt még a Birodalomban, és maga a Birodalom sem szűnt meg, csak kiszorult a mag, illetve az „északi” peremvidék felé.
Az Utóhatás 3. könyv túlzottan töredezett, mintha a szerző egyben akarna elmesélni egy történelemkönyvet, 60 mellékszálat közvetítve. Némelyik érdekes, de minduntalan megszakítják a történet menetét. Ugyanis egész jól beindulnak az események, elég izgalmas, csak ez a sok új – más bolygókon, különböző lények – szereplő privát története lelassítja a folyamatot. Már élveztem a regényt, és akkor mindig össze kellett szednem fejben kikről van szó, mi ez az egész.
Az, hogy az egész birodalmi flotta ott szorongjon a Jakkunál megint egy furcsa elképzelés, vagyis lekicsinyítése a maradékának. A régi könyvek hitelesebbek voltak ebből a szempontból (is), tudtuk, hogy nagy haderő maradt szétszórva a galaxisban. Persze az érthető, hogy ezzel Az ébredő Erő eseményeihez vezető okokat alapozzák meg. Valahogy el kellett tűnni a régi Birodalomnak, és elvetni az Új Rend alapjait.
Ehhez tartozik a császár mesterkedése is a tartalék tervvel, amely – legalábbis ezen formájában – az „új kánon” találmánya. Maga a cselekmény levezetése, és a csaták jók lettek, elég izgalmas volt olvasni. Üröm az örömben, hogy tudjuk, itt nem lehet igazán jó vég, mert a sötét erők már a jövőt készítik elő. A sakk – bár itt kicsit másmilyen és új névvel – behozatala megint egy felesleges utánzása a földi találmányoknak. Ennél több eredetiséget vártam volna el.
A regényből kiderül, hogyan került egy lezuhant szuper csillagromboló a Jakkura, amelyet a Star Wars hetedik részében láthattunk. Ez az eseménysorozat kellően lebilincselően lett levezetve a könyvben, ennél jobb már csak filmben lenne. Bár nem kísérhetjük figyelemmel a nagy csata minden részét, a fontos történésekről értesülünk.


Utóhatás 3 könyv értékelés, jellemzés


Az Ismeretlen Régiókra, és a jövőre való célzások kapcsán szóba került Thrawn főadmirális, aminek örültem. Bár itt más fejlemények felé visz az egész, mert a régi idővonalban a Yuuzhan Vongok támadása lett belőle. Azért érdekes, hogy nem volt jobb ötletük, mint ennyi beteg elmét összehozni, akik megalapítják az említett rendet. Rae Sloane személyiségfejlődése viszont tetszett, jól ki lett bontva.
A végső fejlemények odaszegezik az olvasót a könyvhöz. Ennyi idő alatt eléggé beleélheti magát az ember, és együtt él a történettel. Chuck Wendig a végtelenségig kiélezte a bizonytalanságot és a küzdelmeket, és ezzel belerántja az olvasót egy érzelmi hatás spirálba. Nem elég a nagy csata, és a személyes harcok, későbbre is marad számos végjátéki jelenet.
A szerző mindent beleadott, hogy amit csak lehet elmeséljen, és közben szórakoztasson is. Így az Utóhatás trilógia méltó befejezésre került, amely a legerőteljesebb lett a három kötet közül, és még a jövő eseményeit is megelőlegezte. Ennek ellenére már alig vártam, hogy a végére érjek, mert ez így egyben kicsit sok volt.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.05. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.




Üzemeltető: Blogger.