A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye

A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye 2017 februárjában jelent meg az USA -ban. A könyv az általam már bemutatott Utóhatás – Adósság kötet folytatása, egyben az Utóhatás trilógia lezárása.

A regény a galaktikus polgárháború végén játszódik, a Jakku -i, döntő kimenetelű csata idején. Személyes cselekményeken, akciókon, és politikai-háborús eseményeken át mutatja be a Birodalom elleni döntő csapást. Egyben elmeséli azokat az előzményeket, amelyek a későbbi, Első Rend kialakulásához vezettek.

A Birodalom vége könyv tartalom, történet

Az előző kötetekből megismert Norra Wexley és társai elfogják Mercurial Swift fejvadászt, akitől ki akarják csikarni a Rae Sloane admirálisnő hollétére vonatkozó információit. A császár tartalékterve a Jakku bolygóra vonatkozott, ezért Gallus Rax odamegy.

Sloane mindenáron el akarja érni Raxot, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, egy hutt vezéren át vezet az út. Norra és Jas belefutva egy birodalmi ármádiába, mentőhajón landolnak a Jakkun. Temmin és Sinjir Leiához mennek segítségért. Találkoznak Mon Mothmával is, így az Új Köztársaság megtudja, hol gyülekezik a birodalmi flotta.

Norráék a Jakkun fogságba kerülnek, közben Temminék szeretnének minél előbb a keresésükre indulni. Csakhogy az Új Köztársaságnál sincsen egyetértés, Wartol, az orishi, Mon Monthma politikai ellenlábasa, akinek egyre több híve lesz, és egyre több gondot okoz. Ráadásul úgy tűnik, valahogyan bizalmas hírek szivárognak ki az ellenfelekhez...

A Birodalom vége könyv kritika, elemzés, értékelés, jellemzés

Az roppantul zavar, hogy a régen sok regényen (pl. X-szárnyúak sorozat eleje) át bemutatott birodalmi harcokat, itt ezzel a könyvvel el akarják intézni. Ráadásul ott még nem kevés éven át tartottak az utócsatározások, és sok személyiség képviselte a Birodalmat. Itt meg egy admirálisnőre, és egy férfira korlátozódik az egész.

Amikor arról ír a szerző, mi járt Sloane fejében, elgondolkodtam miért is hitte, hogy ő lehetne a császár utóda? Csak egy admirális, amelyből sok tucat volt, megannyi más elemmel együtt a Birodalom fénykorában. Persze Rax Gallus sokkal rosszabb volt nála minden szempontól. Wedge szerepe itt át van írva a már említett sorozathoz képest. És mi van a Zsiványkommandóval? Értem én, hogy a Disney fiúk-lányok kánonjában Fantom osztag van, de az ilyen régi, bevált sorozatokat nem lehet csak úgy fejben felülírni.

Érdekes, hogy itt kávéról beszélnek. Mi történt a caf -fal? Ne legyünk már ennyire „földiesek”. Az egyik dolog, amit szeretek az SW univerzumában, hogy nem ragaszkodik földi dolgokhoz. Még egy dologban lemaradtam (előző kötetet részleteit elfelejtettem): Conder és Sinjir? Sinjir először, mintha Jas -szel, a zabrak nővel szimpatizált volna. Mi ez a vonzalom Conder, a férfi iránt? És akkor még később csókváltás is… Na jó, hagyjuk, erre nem vagyok kíváncsi. Ez megint egy éppen trendi földi dolog, amit beleerőltetnek a Star Wars -ba. 

 

De a legzavaróbb az, hogy az egész Birodalmat – elöljárók tekintetében – leszűkítik Sloane -ra, és Rax -ra, és persze Mas Amedda -ra, aki csak ott van házi őrizetben. A most már legendákká nevezett regényekben számos fő „vezér” volt még a Birodalomban, és maga a Birodalom sem szűnt meg, csak kiszorult a mag, illetve az „északi” peremvidék felé.

Az Utóhatás 3. könyv túlzottan töredezett, mintha a szerző egyben akarna elmesélni egy történelemkönyvet, 60 mellékszálat közvetítve. Némelyik érdekes, de minduntalan megszakítják a történet menetét. Ugyanis egész jól beindulnak az események, elég izgalmas, csak ez a sok új – más bolygókon, különböző lények – szereplő privát története lelassítja a folyamatot. Már élveztem a regényt, és akkor mindig össze kellett szednem fejben kikről van szó, mi ez az egész.

Az, hogy az egész birodalmi flotta ott szorongjon a Jakkunál megint egy furcsa elképzelés, vagyis lekicsinyítése a maradékának. A régi könyvek hitelesebbek voltak ebből a szempontból (is), tudtuk, hogy nagy haderő maradt szétszórva a galaxisban. Persze az érthető, hogy ezzel Az ébredő Erő eseményeihez vezető okokat alapozzák meg. Valahogy el kellett tűnni a régi Birodalomnak, és elvetni az Új Rend alapjait.

Ehhez tartozik a császár mesterkedése is a tartalék tervvel, amely – legalábbis ezen formájában – az „új kánon” találmánya. Maga a cselekmény levezetése, és a csaták jók lettek, elég izgalmas volt olvasni. Üröm az örömben, hogy tudjuk, itt nem lehet igazán jó vég, mert a sötét erők már a jövőt készítik elő. A sakk – bár itt kicsit másmilyen és új névvel – behozatala megint egy felesleges utánzása a földi találmányoknak. Ennél több eredetiséget vártam volna el.

A regényből kiderül, hogyan került egy lezuhant szuper csillagromboló a Jakkura, amelyet a Star Wars hetedik részében láthattunk. Ez az eseménysorozat kellően lebilincselően lett levezetve a könyvben, ennél jobb már csak filmben lenne. Bár nem kísérhetjük figyelemmel a nagy csata minden részét, a fontos történésekről értesülünk.

Az Ismeretlen Régiókra, és a jövőre való célzások kapcsán szóba került Thrawn főadmirális, aminek örültem. Bár itt más fejlemények felé visz az egész, mert a régi idővonalban a Yuuzhan Vongok támadása lett belőle. Azért érdekes, hogy nem volt jobb ötletük, mint ennyi beteg elmét összehozni, akik megalapítják az említett rendet. Rae Sloane személyiségfejlődése viszont tetszett, jól ki lett bontva.

A végső fejlemények odaszegezik az olvasót a könyvhöz. Ennyi idő alatt eléggé beleélheti magát az ember, és együtt él a történettel. Chuck Wendig a végtelenségig kiélezte a bizonytalanságot és a küzdelmeket, és ezzel belerántja az olvasót egy érzelmi hatás spirálba. Nem elég a nagy csata, és a személyes harcok, későbbre is marad számos végjátéki jelenet.

A szerző mindent beleadott, hogy amit csak lehet elmeséljen, és közben szórakoztasson is. Így az Utóhatás trilógia méltó befejezésre került, amely a legerőteljesebb lett a három kötet közül, és még a jövő eseményeit is megelőlegezte. Ennek ellenére már alig vártam, hogy a végére érjek, mert ez így egyben kicsit sok volt.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.05. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.