Michael Reaves - Az árnyak utcája könyvajánló-értékelő

Michael Reaves – Az árnyak utcája könyv a Coruscanti éjszakák II. része. Az előző cikkben bemutatott, A jedik alkonya című Star Wars regény folytatása. A mű 2008 augusztusában jelent meg Amerikában Coruscant Nights II: Street of Shadows címmel. Magyarországon 2018 -ban adták ki először, a Szukits kiadó jóvoltából.

A kötet az első rész hangulatában, főszereplőivel és azok változatlan motivációival zajlik. De néhány újabb, nem kevésbé motivált szereplő színesíti a képet. A végleges cím előtt a kötet a Chiaruscori illetve Az apák bűnei munkacímet is viselte.

Michael Reaves - Az árnyak utcája tartalom, történet

A Coruscanti éjszakák II. regényben, az első részben megismert főszereplők új akcióban vesznek részt. Egy bothai egyént kell kijuttatniuk a fővárosbolygóról, amit a hatóságok szeretnének megakadályozni. A caamasiak bolygóját nagy veszedelem éri, és a többségük elpusztul.

Vader az Oovo IV. bányáiban dolgozó, büntetését töltő fejvadászt, Aurra Singet megbízza egy feladattal. Dejah, a zeltron nő felkeresi Jax társaságát, a bolygóról való kimenekítést kérve. Egy gyilkossági ügy következtében a férfi és I-5 is nyomkövetőt kap, amíg a helyi rendőrség fel nem göngyölíti az ügyet.

Typho százados, aki biztonsági tiszt volt Amidala szenátor testőrségében, nehezen nyugszik bele az egykori királynő elvesztésébe. Nyomozni kezd, mivel ki akarja deríteni, ki állhat az általa szeretett hölgy halála mögött. A kutakodást a jedi templom romjainál kezdi.

Curuscanti éjszakák II. szereplők, könyvajánló

Kaird távozása előtt elegendő anyagi fedezetet hagyott, hogy ne legyenek gondjaik. Jax fénykardja odalett a robbanásban, így Rhinann egy velmori energiapengét ad neki. Az elomin egyébként most velük maradt, hiszen örült, hogy megszabadult Vader parancsnoksága alól, de nem volt hova mennie.

Aurra Sing számomra főleg képregényekből, és az animációs sorozatból ismerős. Elég komplett személyiség, akiből valaha majdnem jedi lett, mert vannak Erő érzékei, de kérlelhetetlen fejvadásszá vált. Dejah nevéről azonnal a Mars hercegnője jutott eszembe ☺, de ő egy különlegesen szép nő a zeltron fajból. Külsőleg olyanok mint az emberek, viszont a bőrük rózsaszínes, vörös, és például mások érzelmeire hatást gyakorló feromonokat tudnak kibocsátani.

Typho százados magánakciója nem tudom honnan jutott eszébe Michael Reaves -nek. Kicsit furcsálltam, hogy a biztonsági tiszt élete küldetésének választja Padmé halála okának (vagy okozójának) kiderítését. Ennek ellenére jól színesítette a történetet, és sikerült őt is közelebbről megismerni.

I-5 „személyiségfejlődése” mindig érdekes kérdéseket vet fel. Hol a határ egy valós személyiség és egy gép között? Mindig kedveltem őt, bár néha ostoba személyiségjegyeket is felvesz, amikor kikéri magának, ezt-azt. Ha okos, maradjon szerény.

Den Dhur nem egy elszánt fickó, ha harcról van szó, de riporteri múltja, és nyomozó képességei jól jönnek. Rhinann már sokkal komplikáltabb személyiség. Az elomin – amellett, hogy mindig borúlátó és komor – eléggé el volt foglalva saját céljainak elérésével, amelyeket eleinte meg sem tudott fogalmazni.

A Corsucanti éjszakák II. -ben Aurra Sing töltötte be azt a szerepet, amit az első kötetben Xizor herceg. Ugyan teljesen más indokkal és más szervezetből indultak útnak, de ugyanaz a hideg, számító elme és harcművészeti képességek voltak jelen.

Nem értettem Michael Reaves a régmúlt eseményeire utalva - ami Jax apjával történt - miért 18 évről beszél. Ezek Yavin előtt kicsivel több, mint 32 évvel történtek, tehát a mostani események előtt kb. 13-14 évvel. A könyv végén is 20 évet említ az író.

Itt most többször is szóba kerülnek a sithek, a szereplők közül több is tud róluk. Vajon miért hozták be a feromon témát a falleen szereplők után a zeltronoknál? Így már nem hatott újdonságként, bár kétségkívül érdekesebb egy emberszerű lénynél ez a képesség, mint a hüllőszerű falleeneknél.

A főszereplő twilek társa, Laranth, továbbra is szűkszavú, tettorientált személy, akibe nem lehet belelátni. Kicsit aggódtam a hölgy miatt, amikor Aurra Sing -gel szembekerült. Az árnyak utcája regény csak megerősített abban, hogy Michael Reaves azon Star Wars írók közé tartozik, akik nagyon jó kis karaktereket mozgatnak. Itt most – az előző regényhez képest – kevesebbnek tűnt az akció, de a párbeszédek nagyon jók voltak.

Michael Reaves – Az árnyak utcája könyvértékelés

Az árnyak utcája könyv mélyzöld borítója már akkor megfogott, amikor először megpillantottam képen a sorozat második kötetét. Ezért pazar élmény volt végre kézben tartanom, nagy érdeklődéssel várva a folytatást.

Michael Reaves Star Wars regényeiben visszatérő jelenség az ilyen csapatok, baráti társaságok eggyékovácsolódása, mint ez esetben is. Gyakran találkoznak valamilyen kocsmában, bárban, kantinban, ahogyan ezt a Halálcsillag, vagy a Jedi gyógyító regényekben láthattuk. Még a tagok összetétele is bizonyos mértékben hasonló.

Az első regény után könnyű volt újra beleélnem magam a történetbe, hiszen a szereplők már hozzám nőttek. Viszont ott elég magasra tette a mércét a szerző, így Az árnyak utcája regény egy kicsit lassabban indult be számomra. Például a Rhinann gondolatairól való hosszas merengést kissé unalmasnak találtam.

Aurra és Typho találkozása izgalmas volt. Umber báró meglátogatása érdekes, szórakoztató, elgondolkodtató. I-5 itt egyszerre volt humoros és bosszantó. Egyébként a vindali báró, és a zeltron Dejah különös változatai lehetnek a humanoidoknak. Teljesen ember formájú, és mégis valamennyire más.

Az zavart, hogy egy idő után a történet kezdett egy gyilkosság utáni nyomozás eseményeire degradálódni. Nem krimit akartam olvasni! Vader és Aurra kis erőpróbája már kissé izgalmasabb volt. Typho százados és a jenet hivatalnok beszélgetése pedig szórakoztató, hiszen a jenetek kommunikációjában elvárt illendőség egymás sértegetése ☺.

Itt most csak a vége felé kezdett egyre izgalmasabbá válni a könyv, nem is siettem vele, hadd maradjon bennem izgalom. Typho százados szándéka Vader elfogására nekem eléggé merész – vagy inkább képtelen – ötletnek tűnt. Amúgy kis híján csak egy bűnügyi történet lett a regény, de azért szerencsére több van benne.

Aurra Sing több tekintetben is Asajj Ventress -re emlékeztetett, akit A sötét tanítványban ismerhettünk meg közelről. Mindkettőt szépségnek nevezték, de számomra egyik sem tűnt annak, enyhén szólva.

Laranth és Dejah egymáshoz hasonlítása fura ötlet, nem is értettem a végén azt az optimizmust. A zeltron nő is jó fej, de Laranth sokkal „mélyebb lélekkel” bírt, és titokzatosabbnak találtam, mint Dejahot, aki külsőben verhetetlen.

A vége – amit természetesen nem árulok el – egyszerre izgalmas, meglepő és drámai. Az egyetlen hátránya, hogy az előzményekben nem volt akkora feszültség, mint az előző könyvben. De így is ütős volt. Ráadásul sikerült ezeket a karaktereket még mélyebben megismerni. Egy hajszállal jobbnak találtam az előzményregényt, így most „csak” 6.5 -et adok, ami nálam a jó és a nagyon jó között van.

Folytatás: Az Erő mintázatai

Értékelés (saját tetszési indexem)

6.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.03. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.