Birodalom kora
Lázadás kora
Star Wars könyv bemutatás
Timothy Zahn – Thrawn Szövetségek könyvajánló-értékelő
Timothy
Zahn – Thrawn:
Szövetségek könyve 2018
júliusában jelent meg az Egyesült Államokban. A kötet az egy
előző cikkben már bemutatott Thrawn
című Star wars regény folytatása.
Időrendileg a Lázadók
című animációs sorozatban is szerepet játszó főadmirális
története, itt a harmadik és negyedik évad közötti időszakban
játszódik.
A
2017 őszén már bejelentett történet különlegessége, hogy a
főszereplőnek együtt kell működnie Palpatine császár
legfőbb követőjével, Darth Vaderrel, egy távoli
küldetésben. A regény tartalmát tovább árnyalja, hogy a
történésekkel egy időben leírást kapunk a klónháború idején
zajló eseményekről, amikor Anakin Skywalker és Thrawn
először találkozott.
Thrawn: Szövetségek tartalom, történet
A
császár egy megbízatásra küldi Thrawn főadmirálist és
Darth Vadert a Batuun bolygóra, amely az Ismeretlen
Régiókban van. Valami miatt, mielőtt odaérnének kikerülnek
a hiperűrből és nem tudnak újra visszakerülni. Csak módosított
útvonalon haladhatnak tovább.
A
Chimaera csillagrombolón szállítják a Darkhawk
hajót is, Vader utasítására. A főadmirális testőre, Rukh,
a noghri megpróbál a közelébe férkőzni, de a rohamosztagosok
meggátolják benne.
Két
évtizeddel régebben Anakin egyedül indult Padmé
felkutatására, aki a Batuu bolygóra utazott. Odaérkeztekor
egy másik hajóval találkozik, melynek vezetője egy chiss, aki
Thrawn -nak nevezi magát. Mivel ő valamivel jobban ismeri a
galaxis eme távoli zugát, közösen indulnak felderíteni az
eseményeket.
Most,
két évtized távlatában, mintha megismétlődne a múlt. Thrawn
és Vader ketten szállnak le a bolygóra, miközben valami
készülődés folyik a háttérben. Ismeretlen csoportok
szervezkednek, és az okok rejtve vannak.
Thrawn: Szövetségek könyvajánló, könyvismertető
A
Thrawn: Szövetségek című Star Wars könyv az egyik, amit
semmi pénzért ki nem hagytam volna. Az egész új kánonból ez
izgatott a legjobban. Az első kötet, amely a főadmirális
karrierjét mutatta be, igazán jól sikerült, így most is nagy
elvárásokkal álltam neki.
Már
a borító is nagyon vonzó, jó kis tapintása van az ezüstös Star
Wars címkének. Úgy alakult, hogy egyszerre vettem meg az előző
cikkben bemutatott Az
árnyak utcája című Star Wars regénnyel. De nem kerültem
dilemmába, mivel mindkettőt vártam, egy időben kezdtem el
olvasni. Ki akartam élvezni minden percét, így a Thrawn:
Szövetségek elolvasását nem siettem el.
A
mű mindjárt két prológussal
indul. Az első a „jelen”, Palpatine
császár együtt fogadja a főadmirálist és Darth
Vadert. Egy kivételes küldetésről
van szó az Ismeretlen Régiókba, és ehhez mindkettőjük kivételes
egyéniségére szüksége van. A másik prológus még a klónháborúk
idejéből való, amikor Padmé
a Batuun
bolygóra indult. Rövidesen nem érkezett hír róla, így Anakin
aggódni kezdett.
Már
az első Thrawn kötetben utalás esett arra a régmúlti eseményre,
amikor a főszereplő és Anakin Skywalker találkoztak. Itt
most újra oda indulnak, de ezúttal a chiss is teljesen más
minőségben van jelen, és Anakin már nem az, aki volt.
Párhuzamosan értesülhetünk a két évtizeddel azelőtti
eseményekről is.
Rukh,
a noghri itt már jelen van (miután a Lázadók animációs
sorozatban is felbukkant), bár a népéről semmit sem tudunk meg.
Ezt csak azért említem, mert régebbi könyvekből, mint a Sötét
erők ébredése, úgy tudjuk, a noghrik
Vadernek
esküdtek hűséget.
A
regényben van egy rakás mellékszereplő, akiknek csak kisebb
feladat jut. Szép kis listát lehetett volna írni róluk
mellékletként. Néha vannak furcsaságok az események zajlásában,
amit nem értettem. Például amikor Anakin felszáll, hogy a
másik hajóhoz menjen, és néhány pillanattal később több száz
kilométerrel arrébb kerül.
Vagy
a helyi emberekkel való összetűzések, illetve Padmé
távozása után nem egyértelmű a következő helyszín, az sem
másik bolygó -e, vagy ugyanaz. Illetve később, amikor foglyok
vannak a Chimaerán, és hirtelen áttér a szerző Kimmunds
százados és társai beszélgetésére, de a helyszín nem ugyanaz.
Később persze rájöttem, hogy előbbi esetben a Mokivj
bolygó, utóbbinál meg a Darkhawk hajó a
helyszín.
Szépen
el van mesélve Thrawn hajóján az egyetértés, és hogy a
képességei és tudása alapján kerülnek pozícióba az emberek.
Más birodalmi hajókon gyakori a rivalizálás, politikai előnyök
és kapcsolatok kihasználása, egymás kijátszása. Ilyen
szempontból üdítő kivétel ez az alakulat. Nem mellesleg a
főadmirális itt megint pozitív szereplő, nem úgy, mint például
a Lázadók sorozatban, talán ezért is volt sikeresebb, mint
ott.
A főadmirális és Vader
Tagadhatatlanul
Thrawn
a „normálisabb” számomra, a sith nagyurat csak a sötét
érzelmei vezetik. A párhuzamosan a régmúltban zajló eseményekben
Anakin
ugyanilyen türelmetlen.
Míg
Anakin Skywalker valaha ügyességéről és eszéről volt
híres, Darth Vadert a sötét oldal érzései vezetik. Így
az indulatai, dühe, és cselekvésorientáltsága vezeti. Éppen
ezért ebből a szempontból ellentéte a főadmirálisnak, aki
nagyon megfontolt, és előrelátó. Érdekes húzás volt Timothy
Zahn -tól, hogy a Star Wars univerzumának eme két népszerű
szereplőjét együtt mutassa be, akció közben.
A
főamirális és Vader közötti presztízscsatáknál biztos
voltam benne, hogy előbbi kiszámította a nagyúr reakcióit és
megterveztea kommunikációját. A sitheket többnyire elvakítja az
arrogancia és nem veszik észre, ha őket vezetik.
Thrawn
többször is rábírta a sith nagyurat valami megtételére azáltal,
hogy a fontosságára és a kivitelességére apellált. Ennek pedig
nagyon nehéz ellenállni, hiszen ő tisztában volt az Erőt uraló
képességeivel. De amikor többször is megkérdezte a főadmirálist,
a népéhez hű, vagy a császárhoz, a helyében szívesen
válaszoltam volna: természetesen a chissekhez, és nem a zsarnoki
Birodalomhoz, a beteg elméjű császárával. ☺
A végén persze mindez
kiderül (mi a valódi válasza), de nekem kicsit komplikáltnak hatott az egész.
Thrawn: Szövetségek Star Wars könyvértékelés
Ez
a könyvértékelő viszonylag könnyű számomra, mivel együtt
éltem a regény minden pillanatával. Az Ismeretlen
Régiók a Túlélők
keresése és annak előzményei óta az
egyik kedvenc helyem a Star Wars galaxisban.
A
Thrawn:
Szövetségek
regény eleje érdekfeszítőnek ígérkezett. Faro vezérőrnagy nem
rossz fickó, de nekem mégis Pellaeon
hiányzott. Ideje lenne őt is újra „kánonba hozni”. Utoljára
az Életre-halálra
Star Wars könyvben
olvastam róla, amelyben még a Köztársaság
katonatisztjeként szerepelt. De mégis a Chimaera
parancsnokaként maradt meg bennem még a régi szép időkből.
Egész
jó volt a regény eleje, majd ahogyan ez is kezdett nyomozásos
jelleget ölteni, már nem annyira tetszett. Amint a Batuu
bolygó lett a középpont, elvesztette a várt helyszín a
titokzatosságát. Nem feltétlen élveztem, hogy ugráltunk az
időben a régi és az új események között. Amikor a szerző már
Padmé történéseit is bemutatta az ö szemszögéből, volt
egy pont, amikor untam. Tartottam tőle, hogy a sok szöveg és
előzmény a lényeg rovására megy.
Sok
idő elment a régi eseményekkel (engem az újabb érdekelt volna),
és csempészekkel való „tököléssel”. Régebbi Zahn
könyvekben is előfordult, hogy leült a történet, ugyanis az író
szeret alapos lenni, és végtelenül precíz. Nem véletlen, hogy
Thrawn az ő hőse. Számomra az volt a mélypont, amikor
Padmé átlagos munkásokhoz hasonló kaliberű emberekkel
találkozott. Ez az egész rész annyira „földies” jellegű,
hogy az már fájt.
Ebben
a könyvben túl sok a mászkálás, és a készületek. Számlálatlan
oldal megy el arra, hogy a főszereplők ide-oda jutnak, vagy
próbálnak jutni – ami kevésbé érdekes – miközben a történet
alig halad előre. Nem tartom jónak, ha mindent a végjátéknak
rendelünk alá, az összes
Star Wars könyv között
számos található, ahol szinte egész végig fenn van tartva a
feszültség.
A
jedi és a sith szót teljesen feleslegesen írták nagy kezdőbetűvel
ebben a könyvben (is). De ez legyen a legkisebb baj, hanem mire
Anakinék története a végső akciókhoz ért, én már nem
élveztem igazán. Sok volt a felvezetés és a döntő cselekmények
sem nyűgöztek le. A „jelenben” zajló események – a
csillagközi hajók összecsapásakor – már annál inkább.
Nem
árulom el a végét, de annak ellenére, hogy sok dolog kiderül,
úgy éreztem, semmi különösen fontosat nem közölnek. Nem tudom,
az új tulajdonos korlátai kötik -e meg Zahn kezét (vagyis
elméjét ☺), vagy tényleg
ez volt a szándéka, de sok újdonságot nem adott ezzel a könyvvel.
A régi, ismert hősöktől már messzire vagyunk, és a grysk faj –
amely itt a gonosz – sem okozott különösebb hatást, lévén
sosem kerülünk igazán közel hozzájuk.
Talán
túl sokat vártam el a regénytől, de ez most kifejezetten csalódás
volt. Nem vártam olyan akciódús és izgalmas eseményeket, mint
például a Jedi
Próba regényben,
de sok volt a körítés. Így sem rossz könyv ez, mindazonáltal
nem tudott annyira megfogni, inkább csak egy újabb, időrendben
elhelyezhető, de nem túl nagy jelentőségű mellékszál.
Értékelés (saját
tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen,
1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes,
elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő,
10-abszolút csúcs)
Ha
tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások
is megismerjék, meg is oszthatod!
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.05.
- engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Post a Comment