A végső dobás Star Wars könyv - ajánló, könyvértékelő

Daniel José Older A végső dobás – Egy Han és Lando történet című kötete 2018 tavaszán jelent meg az Egyesült Államokban. A sztori 3 évvel az endori csata után játszódik, és kapcsolódik a Solo regényhez is.

Daniel José Older – A végső dobás tartalom, történet

Han a kisfiával tartózkodik a szobában, amikor megjelenik Mon Mothma hologramja, aki a hercegnőt keresi. Hamarosan felbukkan Calrissian, akit váratlan támadás ért a Felhővárosban. Állítása szerint Han egy 10 évvel ezelőtti megbízója keres valamit a Millennium Falconon.

Elindulnak, hogy keressenek egy pilótát és hajót, mert inkognitóban igyekeznek az ügy végére járni. Ezzel párhuzamosan értesülünk évekkel korábbi eseményekről is, amelyek ezen történések kipattanásához vezettek.

A végső dobás könyvértékelő

Jó érzés volt újra a Felhővárosban lenni. És az is jó pont, hogy Lobot itt is megjelent, bár nem túl sok szerepe lett. Han és párja itt sajnos nem a Coruscanton van, hanem a Chandrilán, Winter sincs jelen, sem a Solo ikrek, és újabb droidok vannak. 

 

Hát igen, itt már a Disney -féle variációhoz igyekszik idomulni a történetszál, ezért a régebbi események felidézése a Takodanán is játszódik. Amúgy egész jól indul, és élvezném is, ha nem nyújtaná el feleslegesen Daniel José Older.

Méghogy evok kódtörő! Ezek aztán tényleg meg vannak húzatva. Amikor a Kashyyyk bolygóra kerül a történet, nekem nem az Utóhatás: Adósság történet jutott eszembe. Sokkal inkább a klasszikus Thrawn trilógia, amelyikben először „jártam” eme nevezetes bolygón.

Érdekes, hogy itt 3 időszálon kísérhetjük végig az eseményeket, a 10 és 15 évvel azelőtti történések is fokozatosan kibontakoznak, bár kisebb helyet foglalva. Időnként egészen szórakoztató a történet, a szereplők is a helyükön vannak. Valószínű – legalábbis remélem – Daniel José olvasta a régi Star Wars szerzők könyveit, mert valamennyire visszaköszön a hangulat.

A droidok is fontosabb mellékszerepeket kaptak, néhány kulcsfontosságú momentumban. Az sem szokványos, hogy Lando ezúttal egy kék bőrű twilek lányba habarodik. Leia (újra) felbukkanása a könyv kétharmadánál – még ha csak hologram formájában is – zseniális húzás volt. Szépen keretet adott a történetnek.

A droidos rész – ahol értelmes lényeket félig gépezetté tettek – engem kicsit A Mars sakkjátékosai című regényre emlékeztettek. Abban a kaldan -nak nevezett lények csak cserélhető eszköznek tekintették a humanoid testet. Maga a kiborgok ötlete régi dolog, de hogy élőlények testrészeivel egészítsék ki a droid alkatrészeket, kicsit bizarr. Bár nem akkora őrület, mint a Halálosztag, amely nem igazán a Star Warsról szól.

Han a 10 évvel a történet előtt játszódó eseményekben nem volt olyan vagány, mint akár a filmekben. Nekem úgy tűnik, túl hamar behódolt a csinos Sana Starros -nak. Egyébként az egyik múltbeli jelenet az emlékezetes regényből jól ismert Canto Bight -en játszódik.

A finálé közeledve a sűrűsödő akciók ellenére csökkent az izgalmam. Talán túl sok hasonló művet olvastam, valahogy semmi sem tudott igazán meglepni. A droidok ”felsőbbrendűsége” a Koréliai hajszában megismert egyenjogúsági szervezkedésükhöz képest, itt ellenszenves.

Fyzen Gor, az utapaui az antihős ebben a sztoriban, viszont nem teljesen tiszta, néhány negatív eset miatt miért változott a személyisége olyan vérszomjassá.

A végére teljesen elvesztettem az érdeklődésem, kicsit kiszámíthatónak tűnt számomra a végkifejlet. Ettől függetlenül nem rossz könyv, bár nem vágyom rá, hogy még egyszer elolvassam. Mellesleg Lando mióta szakállas?

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.10.29. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.