Darth Bane – A pusztítás útja könyvajánló, értékelő

 

 

Darth Bane – A pusztítás útja könyv Drew Karpyshyn regénye, amely 2006-ban jelent meg. A történet a kettő szabálya megalkotójának (pontosabban újraalkotójának) a felemelkedését mutatja be. Egyben a Yavin -i csata előtti második ezredévben zajló Új Sith háborúk végét kísérhetjük figyelemmel. A könyv tartalmát röviden összefoglalva itt tudod elolvasni.

Des az Apatros -on

A külső peremterületeken található, de még a Galaktikus Köztársasághoz tartozó Apatros egy elhagyatott kis bolygó, amely azonban az ott bányászott kortózis miatt értékes. Ez az érc rendkívül kemény, és csatában használják. A kortózisbányát fenntartó vállalat tartotta ellenőrzése alatt a vidéket, és fennhatósága alatt a dolgozóit. A rendkívül nehéz munkát végző bányászoknak fizetniük kellett a szállást, ellátást, és nem tudtak annyit keresni, hogy ne tartozzanak a vállalatnak.

Ilyen durva környezetben nőtt fel Des, aki azonban erősen vágyott arra, hogy megszabaduljon. Ez az igazságtalan helyzet eléggé szánalmas fényt vet a Köztársaságra, amely a törvényeit betartatja, ám nem gondoskodik távoli tagjai helyzetéről. Desben szimpatikus volt az, hogy nem kegyetlen, és bár a saját hasznát nézi, nem élvezi mások szenvedését.

Bár az elején jó néhány leírás van, a könyv minden szavát ittam. A kocsmában levő kártyaasztal volt a fordulópont Dessel életében. De hol van ez például a Medstar kártyajátékától! Ott is háború zajlott, ám egészen más körülmények között. Kíváncsi lennék, főhősünk két sör megivása után hogyan bírta annyi órán át a játékot, egyetlen vizelés nélkül. Közben elég jól megtárgyalták a háború árait a köztársasági katonákkal. Azok is érezték, hogy a bányászok neheztelnek rájuk, mert csak kihasználják őket a kortózis miatt, és a fizetség nagy része a vállalat zsebébe kerül. A magvilágokban levő hivatalnokok, vagy a jedik nem tesznek ez ellen semmit.

 

 

Míg a legtöbb regényben a nemoidik általában negatív, anyagias szereplők, itt Groshik, a kocsma tulajdonosa pozitív szerepet tölt be. Des is egészen jó, vagy legalábbis korrekt ember. Az, hogy a köztársasági katonákból néhányan rátámadtak, elég rossz fényt vet rájuk.

A Korriban-i Sith Akadémia

A sith hadseregbe álláskor, az éjjáróknál, új oldalát ismerhetjük meg a főhősnek, a katonák között. Eddig is a megérzései vezették, amely most nem csak számára, de bajtársainak is az életet jelentette a háborúban. Az a patkány Ulabore hadnagy, aki a felettese, miatta lett felemelve, de később mégis veszettül bánik velük.

Az éjjárók vezetése Desselt remek vezetővé képezte, és egy csomó pozitív vonást is adott neki, mint aki felelősséget érez minden emberéért. De sikereit nem tudná elérni, ha nem bukkannának fel rejtélyes képességei, melyek ismét megóvják a bajtól. Viszont ezzel felhívta magára az Erő használók figyelmét.

Az első Ruusan-i csata káprázatos volt. Lélegzet visszafojtva olvastam az eseményeket. Noha a háborús-katonai típusú Star Wars könyvekben számos űrbeli ütközet van, a harci meditációs küzdelmek ritkák. A sith főerők vezérének, Kaan mesternek a szellemi irányítása parádésan navigálta a sereget. Sötét lelkierői pedig alaposan megrogyasztották a köztársaságiak bátorságát. A cereai jedi asszony lenyűgözően higgadt harci meditációja pedig még ezt is felülmúlta. Ha nincsen a sith Kopecz mester – aki képes volt egyedül behatolni a köztársasági vezérhajóba – ki tudja mi történik.

A folyamat, ahogyan Desselből Darth Bane válik, magába szippant. Lépésről-lépésre ismerhetjük meg amint a férfi fokozatosan megismeri az Erőt és a sötét oldal útjait. Az első Erő általi gyilkossága katarzist idézett elő a lelkében, s láttam, hogy lelkiismerete nem tűnt el, ami kissé ellentmondásossá tette a sötét úton. A vívódását, tépelődését bámulatosan levezette Karpyshyn. Hasonló lelki gyűrődések talán még némelyik Paul S. Kemp által írt regényben bukkannak fel.

A Ruusan -on közben elképesztően különleges személyiségek vonulnak fel. A sithek és a jedik között is felejthetetlen egyéniségek tűnnek ki, akik közül akár egy is elég lenne egy önálló regény történetéhez. Githany felbukkanása jócskán megkavarja az esélyeket. Érdekes, hogy egy jó külsejű nő mennyire lázba hozza a jediket és sitheket is, annak ellenére, hogy valójában mindent számításból tesz. Számomra igazi nőstény boszorkának tűnt, annak ellenére, hogy egészen nőies oldalát mutatta, és segített Bane -nek átjutni a holtponton.

 

 

A Ka'sim mesterrel való titkos vívógyakorlatokra nagyon jól emlékeztem még az első olvasásokból. Érdekes, hogy a Star Wars írók viszonylag ritkán aknázták ki az ebben rejlő sztori lehetőségeket. Githany múltjának felidézése, kapcsolata jedi tanuló társával, Kaillal, Bane -ben is felidézi, a jedik milyen hibákat követnek el. Egyébként ez egészen addig fennmaradt, mígnem jött Luke Skywalker és Mara Jade, akik egy párként is tökéletesen uralták az Erőt. Sőt, attól kiteljesedtek.

A Sötét Testvériség – amit Kaan nagyúr alakított ki - sok szempontból szembe ment a régi sithek tanaival. Mindezt abból a célból, ha egyesítik erőiket, elpusztíthatják a jediket. Csakhogy a sithek egyik legfőbb ereje az egymással való versengésben és áskálódásban rejlik, Bane pedig erre hamar rájött a régi sithek tekercseit olvasva. A Sith Nagyurak Völgyében járó Bane - aki a nagyurak sírjait fedezte fel – hátborzongatóan emlékeztetett a Conan novellák hasonló jeleneteire.

Ezután történnek azok a jelenetek, amik során Dessel végleg eljut addig a pontig, hogy Darth Bane legyen, míg a többi volt tanítvány csak a „Nagyúr” címet veszi fel. Ezzel a lépéssel, hogy visszatér a régi sithek hagyományaihoz, elindítja azt a folyamatot, amely Palpatine -ban éri el a tetőpontját, csaknem ezer évvel később.

A Ruusan -i csata – a végső összecsapás

Hoth tábornok, a jedi nagymester hozta létre a Fény hadseregét, mely emlékeztetett engem egy másik – Földi, szellemi - szervezetre, a Fény Testvériségére. Hoth hatalmas erővel, és kiváló stratégiai érzékkel rendelkező vezető volt. De még ő sem lett volna elég, ha nincs ott Valenthyne Farfalla, a bothai-ember keverék jedi mester. Számomra meglehetősen bizarr látvány egy felül emberszerű, alul állatias lábakkal rendelkező lény, de a Star Wars alkotók világában sajnos keverik az állati jegyeket az intelligens lényekével.

Farfalla meglehetősen piperkőcnek tűnő, külsejére hihetetlenül érzékeny jedi, aki túl sokat ad a külsőségekre. Ám ettől még nem értettem Hoth ellenszenvét, mivel, csatában viszont páratlan és hősies szövetséges. Kicsit fura volt, hogy egy nagymester ennyiszer dühös és az érzelmei vezetik abban, ahogy Farfallához viszonyul. Egyébként a Ruusanon történtek a Jedi vs. Sith Star Wars képregényekben is megjelentek 2001-ben, azaz Drew Karpyshyn ide nyúlt vissza.

 

Jelenet a Jedi kontra sith képregényből

 

Bane elutazik a rakaták ősi világára, amelyekről számos iromány szól, hiszen a sötét erők mélyen jelen voltak a világukban. Itt volt a nevezetes Csillagkohó is és itt zajlott a nagy ütközet a sithet és jedik között 3 ezer évvel azelőtt. A sithek belső világába eljutó Revan, a társával, Malakkal csaknem pusztulást hozott a Régi Köztársaságra, amikor az ősi császár megbabonázta őket. A Desselből lett sith rálel a Revantól származó holokronra, és belemerül, hogy mélyebben hatolhasson a sötét oldalba.

Mindez a messzi Lehon bolygón történt, amit Rakata Prime -nak is hívnak. Az a tantétel, hogy az erősnek kell uralnia a gyengébbet, az alacsonyabb tudati szinten élő lényektől származik, de a sitheknél alapelv. Egyébként ebben a korban már mindenféle lény közül kerültek ki sithek, viszont az ősi vérvonalú, tiszta faj szinte eltűnt. A Korriban -t meg újabban már Moraband -nak hívják.

 

 

Hű társának elvesztésekor Hoth tábornok teljesen úgy viselkedett, mint aki áttért a sötét oldalra. Nem is értettem az ő szintjén hogyan engedheti át magát valaki ennyire az érzelmeinek. Közben Bane rövid mészárlása az Ambria bolygón, még vészhelyzetben is visszataszító volt számomra. Kissé csökkentette az élét, hogy mindig csak okkal gyilkolt, amúgy nem pazarolta az erejét ilyesmire. Viszont a szenvedők fájdalmas érzéseiből feltöltődni… Ezt bizony egyes negatív szellemvilági erők teszik.

Bizonyos pontokon aggasztóan hasonlított Hoth mester változása a csaknem egy évezreddel későbbi C'baoth átalakulására a sötét oldal felé. Bár őt nem a hatalomvágy vezérelte, mint amazt, s ez jelentős különbség. Egyébként a mester nevéről jut eszembe, hogy az azonos nevű helyen végrehajtott akciója miatt kapta. A másik oldalon a Korriban-i Sith Akadémia vezérének, Quordis -nak a gyávasága lepett meg. Illetve, hogy még Kaan is tartott Bane -től.

A sith Kopecz mester volt az egyik legjózanabb közülük. Ám arra nem jöttem rá, honnan tudta pontosan mit akar Kaan a jedikre szabadítani. Egyébként mindketten valaha jedik voltak, ami a történelmet tekintve jól mutatja, hogy a jedikből a másik oldalra állva híres sötét nagyurak lesznek.

Eléggé drámai volt a vége a barlangban. Viszont olyan nincs, hogy valami örökre bezárja az élőlények szellemét. Talán nagyon sokáig, de nem a végtelenségig. Az epilógusban még megjelenik Eső, a jövő ígérete. Sorsszerűnek tűnik a kislány találkozása a sith nagyúrral. A pusztítás útja tipikusan az a könyv, ami örök jelenű, azaz bármikor olvasom, mintha most történne.

Értékelés (saját tetszési indexem)

9

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.09.27. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.