Christie Golden Inferno osztag Star Wars könyv jellemzés

2017-ben jelent meg Christie Golden Battlefront II. Inferno osztag című Star Wars regénye. A történet a Yavin -i csata évében játszódik, és a Birodalom Inferno osztagát követi, amelynek feladata lázadó partizánok kézre kerítése, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy a felkelők el tudták pusztítani az első Halálcsillagot.

Battlefront II. Inferno osztag tartalom, történet

Iden Versio hadnagy a Birodalmi Biztonsági Hivatalnál admirálisként működő Garrick Versio lánya. TIE pilótaként van jelen, amikor a Halálcsillag közeledik a Yavin felé. Részt vesz a lázadó pilóták elleni harcban és a robbanáskor életben marad. Sérült gépével lejutva a Yavin holdjának felszínére, megpróbál elkötni egy teherhajót az ellenségtől.

Visszajutva a Birodalomba, bactakezelésnek veszik alá a sérülései miatt. Apja, aki mindig az önkontrollra nevelte, örül a megmenekülésének, de így is visszafogottan, hűvösen fogadja. Gideon Hask – aki régebben tanulótársa volt – annál boldogabban fogadja a lányt, de csak mérsékelten kommunikál, mert tudja, hogy az admirális mindig figyeli őket.

A Halálcsillag elvesztése miatt a Birodalomnak fel kell lépnie a lázadók ellen, de egyben új taktikát és módszereket alkalmaznia. Versio admirális a lányán és Gideonon kívül még két embert hív meg, hogy együtt egy különleges csapatot alkossanak. Del Meeko katonaként, pilótaként, gépészként jelentős tapasztalatokkal, míg a nagyon fiatal lány – Seyn Marana – 29 nyelv ismeretével és eidémiás emlékezetével erősíti az új egységet.

Első nap feladatként terveket kell kidolgozniuk egy akcióra, hogy eldőljön, ki lesz a vezető. Az első küldetésük egy moff ellen terhelő bizonyítékok szerzése, aki elég léha életet él. Ehhez Gideon és Seyn álöltözetben jelennek meg a moff lányának esküvői szertartásán. A szükséges adatok megszerzéséhez be kell jutniuk a moff magánlakosztályába, és rövid időn belül megtalálni amit keresnek.

De mindez még csak bemelegítő ahhoz képest, ami a későbbi feladatuk lesz. Be kell férkőzniük a Saw Guerrera ellenálló csoportja utódainak tartott álmodók közé. Ehhez pedig át kell alakulniuk külsőleg és belsőleg, valamint olyan viselkedést felvenni, ami teljesen ellentétes alaptermészetüktől, addigi életvitelüktől és meggyőződésüktől.

Inferno osztag elemzés, jellemzés, kritika

Mivel a Battlefront első része, az Alkony század, nálam enyhén szólva sem jött be, így csak mérsékelt érdeklődéssel kezdtem neki az Inferno osztagnak. Szerencsére ez egy másik történet, egész más jelleggel. Az elején a csontig rágott Halálcsillag körülötti események inkább érdekességként hatottak, kíváncsi voltam mit tudnak még oda bepréselni.

Viszonylag tűrhetően el lett magyarázva mit keresett ott Iden, hogyan élte túl, bár a későbbi megmenekülése pár szóval el lett intézve, egy másik helyszínről visszatekintve. Adott néhány egészen különleges karakter egy új különítmény és feladat. Innentől valóban érdekessé kezd válni a történet, és máris nagyobb lelkesedéssel olvastam tovább.

Egyébként ez az ügynökösdi-kémesdi számos Star Wars regényben fellelhető, ezek tipikus akciótörténetek, amelyek egészen mások, mint például a jedi és sith tanításokra épülő, fantasy szerű művek. Ez esetben a nem mindennapi személyek és a szokatlan helyzetek olyan környezetet teremtenek, amelyben minden feltétel adott a nagyszerű szórakozáshoz.

Christie Golden egyre merészebb és veszélyesebb helyzetekbe hozza szereplőinket, amitől egyre izgalmasabb a mű. Még az akciókra való felkészüléseket is teljes figyelemmel olvastam, minden szavuk lekötött. Az írónő már a Sötét tanítvány esetében is bizonyította, hogy kiválóan ábrázolja a másik oldal szempontjait, a „jók” és „rosszak” közti határ elmosódik.

A lázadók, vagy inkább „drasztikus ellenállók” a regényben olvasható csoportja viszonylag új, hiszen a Disney passzírozta be az SW históriába, ahogy felépítette a Halálcsillag terv ellopása körüli történetet. Ezek az ellenállók – bár sok jó tulajdonsággal rendelkeznek – durva és agresszív módon támadnak – nem véletlenül hívják őket terroristának.

Az Inferno osztag könyv 3. harmadához közeledve egy kicsit soknak éreztem az előkészítést, a közbeeső történéseket. Már vártam, és részben kezdték pedzegetni gondolatban a szereplők a „nagy kérdéseket”, hogy helyesen cselekszenek -e. Ezen a ponton nem volt igazán nagy különbség az ellenállók és birodalmiak között.

Amikor a gyerekek elleni merénylet került sorra, éreztem igazán, hogy mindenki elgondolkodik egy kicsit. Mivel eddig is a birodalmi ügynökök szempontjából élhettük át a történetet, kíváncsi voltam, rájönnek -e mekkora ostobaság, hogy jónak hiszik a Birodalmat. Persze nagy felismerésekre nem számítottam, de biztos voltam, hogy az események hatása nem marad nyomtalanul a lelkükben.

A regényben leírtak a mindennapi életben is elképzelhetőek, azaz az emberi viselkedés itt vázolt formái nagyon is valósághűek. A reakciók mind azt mutatták, hogy még a képzett harcosoknak is vannak kételyeik, és változnak a történések hatására.

A szereplő akit mentornak hívnak, itt úgy van beállítva, mintha valami idősebb férfi lenne, pedig a klónháború idején lehetett úgy húsz körül. Tehát a könyv játszódása idején is legfeljebb a 40-es éveit járhatta. De ez már egy bevett, fura szokás a Star Wars történeteknél, hogy a klónháborús fiatalokat a lázadás idején idősebb emberekként mutatják be. Pedig 2 évtized alatt nem lehettek azok!

A végjáték kicsit laposnak tűnt nekem. Az a sok előkészítés, és fokozódó események után valami nagyobbat várt el az ember. Ettől függetlenül nem volt rossz a vége. Külön jó pont, hogy semmi sem igazán „fekete”, vagy „fehér”. A főszereplők is végig „árnyaltak” maradtak.

Ez végre egy igazán jó könyv, nem csak akcióregény, de kellő lelki töltete is van. A főszereplőket nem tudtam sem szeretni, sem utálni, Christie Golden nagyon jól megformálta a személyiségüket. Talán még Del volt a legszimpatikusabb. Ez a könyv nem a jó és rossz harcáról szólt, annál sokkal mélyebb mozgatórugókat hozott fel.

Azon regények közül, melyeket az utóbbi időben bemutattam, csak a Jedi próba fogott meg ennyire (az felül is múlta), kár, hogy a végén olyan „befejezettség érzésem” van. Vagyis a fejemben lezárult, pedig maradtak nyitott szálak.

Értékelés (saját tetszési indexem)
7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.06.13. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.