Lopakodó árnyak könyv vélemény, kritika, tartalom
Lopakodó árnyak könyv egy ifjúsági regény, mely 2021-ben jelent meg, és Justina Ireland írta. Kapcsolódik a Fenyegető sötétség regényhez, néhány szereplő itt is jelen van.
Lopakodó árnyak könyv tartalom, történet
Sylvestri Yarrow a Berenga rendszerben halad, amikor váratlan rajtaütés éri a Nihil részéről, így társaival menekülnie kell. A Csillagfény Jelzőállomáson a miriali Vernestra, és padawanja, Imri találkoznak Reath Silas -szal, aki nemrég érkezett Cohmac mesterrel.
Marchion Ro elküldi a fiatal Nan -t a rejtett csillagösvényeket megtaláló öregasszonyt rá bízva, Lourna Dee -vel. Vernestrát egykori mestere, Stellan Gios a Coruscantra hívja, de Reath -ék is oda igyekeznek, így együtt utaznak.
Sylt a Coruscanton egy Xylan Graf nevű alak kikérdezi az esetéről és fizet is az információkért, de később merénylet készül a lány ellen. Vernestráék útközben leszállnak egy bolygón, melyet a Nihil támadott meg. Van egy tárgy melyért bármire képesek, és az ott található.
Később a szálak összefonódnak. A Grafok és a San Tekkák versenytársak a hiperűr útvonalak felfedezésében és fenntartásában, ami politikai manőverekkel és más manipulációkkal jár. Ehhez jönnek a meglepő Nihil támadások, a jedik pedig belekeverednek a játszmákba, ahol csak nagyon kevesen tudják mi (ki) mozgatja az egészet.
Lopakodó árnyak könyv vélemény, kritika
Szokatlan dolog, hogy Vernestra egy évvel fiatalabb Reath -nál, aki még padawan, de a lánynak már sajátja van, aki nála csak két évvel fiatalabb, azaz 15 éves. Amúgy sem értem ezt az őrültséget, miért kell egy friss jedi lovagnak mindjárt tanítvány? Kapkodás felsőfokon. Egyébként a Csillagfény Jelzőállomáson mindjárt egy érdekesség Nevarro mester, az igazán különös lény, mivel csak körvonalait látni, miközben a magasban lebeg.
A Fenyegető sötétség regényhez képest itt sokkal több szálon kapcsolódik a történet felnőtt könyvekhez, sőt folytatódik is, ami a Viharfellegekben elkezdődött. Elsősorban Syl és Vernestra van a középpontban, de több, régebbről ismert karakter is többször felbukkan.
Kicsit soknak találtam az előkészítést, mert a Lopakodó árnyak könyv első felében csak néha volt igazi akció. A Jedi templomba való belépéskor talált új kép a sithek és jedik harcáról azonnal az Árulás regényben leírt lélegzetelállító küzdelmet juttatta eszembe. Még most is megborzongok tőle, persze az nem képezi jelen „kánon” részét, ezért nem emlegetik.
A megszokott Disney elvárásokhoz híven a női szereplők a dominánsak (különösen, ha színes bőrű), és jön a szokásos leszbikus vonal is. Bele kell merülni a két nő, Syl és Jordanna szerelmi életébe, és ez kb. annyira hiányzott, mint tornádó egy szép nyári napon, de hagyjuk...
A Lopakodó árnyak könyv jókora része tököléssel telik. Nem mondanám, hogy unalmas, de csak csiga lassan haladunk előre. Kissé meglepő, a jediket milyen könnyen el lehet intézni, és az igazán felélénkítő eseménysorokkal miért kellett a könyv végéig várni.
De még ez is változatosabb, mint Zahn chiss világokbeli második kötete. Sőt, meglepett, hogy nem teljesen mellékszál volt, hanem a felnőttregény egyik fontos történetszála folytatódott itt. Viszont az időcséplést már nem lehetett behozni a végén, így megmaradt a hiányérzetem.
Az igazi csúcs is elmaradt, nekem egy kicsit elsietettnek tűnt a zárás. Mint mondtam, a Lopakodó árnyak könyv nálam egyértelmű visszaesés volt a Fenyegető sötétséghez képest. De a Disney -féle új kánonban így is vannak jóval gyengébb alkotások. A regényt záró részekben volt egy kis csavar, ami megelőlegezi a folytatásokat.
Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)
Ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, oszd meg!
A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.09.03. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
