Birodalom kora
Star Wars könyv bemutatás
Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya könyvértékelés
A
Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya egy trilógia első
kötete, amelyet Michael Reaves írt. A Coruscanti éjszakák
trilógiához idővel egy negyedik folytatás is készült, de azt
később külön kötetként tartották nyilván, levéve róla a
sorozat címét.
Az
első regény, A jedik alkonya 2-3 hónappal játszódik az
előzménytrilógia harmadik filmjének eseményei után. A történet
kapcsolódik a 2006 -ban megjelent Evasive Action: Prey című
sztorihoz. Michael Reaves már 2007 tavaszára elkészült a
könyvvel, de csak a következő év nyarán adták ki.
Michael Reaves - A jedik alkonya tartalom, történet
Evan
Piell, a lannik jedi mester rohamosztagosok elől menekül a
Coruscant mélyén. Amikor sarokba szorítják, megjelenik
Nick Rostu, a Töréspont
regényből megismert erő érzékeny férfi, a társaival. Későn
érkeznek, de Evan még átad egy fontos megbízatást Nick
-nek.
Jax
Pavan, a jedi lovag, a coruscanti alvilágban rejtőzik, amióta
irtóhadjárat indult a jedik ellen. Időlegesen fejvadászként is
működik, és amikor az általa elfogott egyén meghal, mielőtt
átadná megbízójának, egy huttnak, az nem fizeti ki érte a
fejpénzt.
Den
Dhur a volt sikeres sullusti újságíró, és I-5YQ, a
protokoll droid is a fővárosbolygó alvilágában tanyázik, amióta
véget ért a klónháború. I-5 régi programjától hajtva
az elveszett jedi padavant kutatja, amivel annak apja megbízta sok
évvel ezelőtt.
Kaird,
a nediji, vigói posztra tör a Fekete Nap berkein belül, hogy
egyszer visszavonulhasson. Ellenlábasa Xizor, a falleen
herceg. Találkozóra mennek a szervezet vezetőjéhez, Dal Perhi
-hez. Mindeközben Nick Rostu Coruscant azon részébe
igyekszik, ahol utolsó információi szerint megtalálhatja Jax
Pavant. Ugyanis a lannik mester közvetítőnek kérte, hogy
Pavant bízza meg a küdetése teljesítésével.
Michael Reaves – Coruscanti éjszakák I. könyvértékelés
A
Coruscanti éjszakák
könyvsorozatot legalább tízszer annyira izgatottan vártam, mint
bármelyik „új kánon” regényt. Ennek egyik oka a Darth Maul
– A vadászó árnyék című remekbe szabott könyv izgalmas előzményei
voltak. Sejthető volt, hogy Jax Pavanra egyszer még fontos
szerep vár.
A
másik ok, hogy ez még erősen magában hordozza a klónháborúk és
az az utáni hangulatot, amikor a jedik kezdtek végleg eltűnni. Itt
még jelen van néhány közülük, és egyben Coruscant világában
is elmerülhetünk, ami városként szinte végtelen lehetőségeket
rejteget.
Hogy
ezt még fokozzuk, a második
Medstar regényből több szereplő története itt folytatódik.
Alig vártam már, hogy a kitartó I-5 rátaláljon a fiúra,
akiből azóta jedi vált. Azt ő sem gondolta volna, hogy ez olyan
nehéz lesz, hiszen senki sem számított a jedik elleni hadjáratra.
Az
első Coruscanti éjszakák
regény elején csak fokozatosan kerülünk képbe, és ismerjük meg
a szereplőket. Nem kevés információt kapunk a bolygófővárosról,
és a karakterek gondolatvilágából a környezetüket és a
helyzetüket is „látjuk”. Több egyedi „kerületét”
megismerhetjük a bolygónak, mint például a Laam Szektor,
vagy a kormányzati negyeddel átellenes oldalon levő Gyártelep.
A
Szürke Paladinok nekem teljesen új volt, eddig még nem is
hallottam a jedik eme alágáról. A Paladinok ezen ága nem csak
sugárvetőket és ms fegyvereket használt a fénykard helyett, de
olyan készségeket fejlesztettek ki, hogy ne kelljen az Erő által
adott, felfokozott képességekre bízniuk az életüket. Ez most jól
jött, amikor a maradék jediknek el kellett titkolniuk az Erővel
való kapcsolatukat.
Coruscantról
sosem értettem azt, hogyan vannak az utcák. Mert mindig úgy írnak
róla, hogy külön a „felső világ”, meg az alsó részek
lakói, de nem találkoznak. Viszont utcák a házak közt vannak,
tehát azok odalent, több száz vagy ezer méter mélyen lehetnek.
De akkor a fentiek hogyan közlekednek az utcán? A másik lehetőség,
hogy a házak peremén is futnak, ami elég bonyolult lehet.
Ami
Even Piellt illeti, őt A klónok háborúja animációs
sorozat 3 évadában megölik, és ama sztori időben előbb
játszódik, bár az adott epizód 2011 -es. Ez az egyik szörnyű
példa arra, amikor a filmkészítők semmibe veszik az írók
történeteit. Amúgy több negatív szereplőről tudjuk, hogy
fontos szerepük van később, így itt nem bukhatnak el. Ennek
ellenére, vagy éppen ezért vonzó az ilyen történet, mert mindig
ott bujkál a remény.
Michael Reaves - A jedik alkonya elemzés, jellemzés, kritika
A
szereplők aránya jól el van találva a regényben. Éppen elég –
szeretem a sokszereplős műveket – de nem annyi, hogy ne lehessen
megkülönböztetni őket. Jax Pavan személye vonzott a
leginkább, végre egy pozitív hős, akivel olvasóként
azonosulhatok.
Úgy
körülbelül a regény első harmadának vége felé – amikor
kezdtek izgalmassá válni az egyes szálak – kezdett teljesen
magába szippantani a történet. Bár Darth Vader nélkül
meglettem volna, kétségkívül nem csökkentette a történet
értékét; fokozta a feszültséget.
A
csempészes, fejvadászos, akciósztoris Star Wars könyvek nem
hatnak rám olyan erősen, mint például a régi idők jedi-sith
harcai. De ebben a történetben jelen vannak a jedik is, így pedig
mindjárt más színezetet kap az egész. Attól a szakasztól,
amikor Pavan és I-5 találkoznak, számomra teljesen
letehetetlenné vált a sztori.
Michael
Reaves mesterien formálta meg a szálakat. Nem csak hőseink és
a Birodalom, hanem az alvilág és a Fekete Nap is egy
bizonyos droid nyomába ered, amely valami miatt nagyon fontos.
Bariss Offee emlegetésekor nekem is elszorult a szívem, ő
nem csak a már említett Medstar, hanem A
közelgő vihar című, klónháború előtti regényben is
feltűnt.
Jax
idegenkedése a droidtól, és ahogy eleinte lekezelte, jelentősen
csökkentette az általa érzett szimpátiámat. Mint a regényből
kiderült, a bolygó viszonylag elhagyatott részén, a Gyártelepen,
régi droidok élik önálló életüket, a bennük még működő
programok szerint. A velük való, végeérhetetlennek tűnő harc
engem kicsit az Alien
könyvek küzdelmeire emlékeztetett, csak itt élőlények
helyett robotokkal zajlott.
Xizor
herceg A Birodalom árnyai könyvben meglepődik a jedi, Luke
képességein, ehhez képest már itt is találkozott vele… Jax
Pavan többször nem tudta használni az Erőt, és ez egy
érdekes hatása volt a mellőzésének. Fura módon a csúcspont
környékén csökkent az érdeklődésem a történet iránt. Lehet,
jobban élveztem, amíg a főszereplők nem találkoztak?
Pedig
nagyon eseménydús és izgalmas volt a végjáték, de amint
éreztem, hogy kifele megyünk (ebből a sztoriból), már a
következőre gondoltam. Azt nem értettem, miért kellene Vadernek
azt hinni, hogy felrobbannak hőseink, ha egyszer előttük
(birodalmi komp) lépnek ki a szabadba?
A
jedik alkonya azt hozta, amit vártam, igazi sci-fi akcióregény,
amely azonban nem csak a cselekmények, hanem az előző idők
hagyatéka miatt is érdekes. Eddig úgy tapasztaltam, Michael
Reaves egyedül (még) jobb könyveket ír, mint Steve Perry
-vel. A folytatást sokkal nagyobb érdeklődéssel várom, mint
bármelyik „new canon” regényt. 😀
Értékelés
(saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen,
1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes,
elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő,
10-abszolút csúcs)
Ha
tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások
is megismerjék, meg is oszthatod!
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.12.
- engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Post a Comment