Timothy Zahn – Thrawn Szövetségek könyvajánló-értékelő

Timothy Zahn – Thrawn: Szövetségek könyve 2018 júliusában jelent meg az Egyesült Államokban. A kötet az egy előző cikkben már bemutatott Thrawn című Star wars regény folytatása. Időrendileg a Lázadók című animációs sorozatban is szerepet játszó főadmirális története, itt a harmadik és negyedik évad közötti időszakban játszódik.

A 2017 őszén már bejelentett történet különlegessége, hogy a főszereplőnek együtt kell működnie Palpatine császár legfőbb követőjével, Darth Vaderrel, egy távoli küldetésben. A regény tartalmát tovább árnyalja, hogy a történésekkel egy időben leírást kapunk a klónháború idején zajló eseményekről, amikor Anakin Skywalker és Thrawn először találkozott.

Thrawn: Szövetségek tartalom, történet

A császár egy megbízatásra küldi Thrawn főadmirálist és Darth Vadert a Batuun bolygóra, amely az Ismeretlen Régiókban van. Valami miatt, mielőtt odaérnének kikerülnek a hiperűrből és nem tudnak újra visszakerülni. Csak módosított útvonalon haladhatnak tovább.

A Chimaera csillagrombolón szállítják a Darkhawk hajót is, Vader utasítására. A főadmirális testőre, Rukh, a noghri megpróbál a közelébe férkőzni, de a rohamosztagosok meggátolják benne.

Két évtizeddel régebben Anakin egyedül indult Padmé felkutatására, aki a Batuu bolygóra utazott. Odaérkeztekor egy másik hajóval találkozik, melynek vezetője egy chiss, aki Thrawn -nak nevezi magát. Mivel ő valamivel jobban ismeri a galaxis eme távoli zugát, közösen indulnak felderíteni az eseményeket.

Most, két évtized távlatában, mintha megismétlődne a múlt. Thrawn és Vader ketten szállnak le a bolygóra, miközben valami készülődés folyik a háttérben. Ismeretlen csoportok szervezkednek, és az okok rejtve vannak.

Thrawn: Szövetségek könyvajánló, könyvismertető

A Thrawn: Szövetségek című Star Wars könyv az egyik, amit semmi pénzért ki nem hagytam volna. Az egész új kánonból ez izgatott a legjobban. Az első kötet, amely a főadmirális karrierjét mutatta be, igazán jól sikerült, így most is nagy elvárásokkal álltam neki.

Már a borító is nagyon vonzó, jó kis tapintása van az ezüstös Star Wars címkének. Úgy alakult, hogy egyszerre vettem meg az előző cikkben bemutatott Az árnyak utcája című Star Wars regénnyel. De nem kerültem dilemmába, mivel mindkettőt vártam, egy időben kezdtem el olvasni. Ki akartam élvezni minden percét, így a Thrawn: Szövetségek elolvasását nem siettem el.

A mű mindjárt két prológussal indul. Az első a „jelen”, Palpatine császár együtt fogadja a főadmirálist és Darth Vadert. Egy kivételes küldetésről van szó az Ismeretlen Régiókba, és ehhez mindkettőjük kivételes egyéniségére szüksége van. A másik prológus még a klónháborúk idejéből való, amikor Padmé a Batuun bolygóra indult. Rövidesen nem érkezett hír róla, így Anakin aggódni kezdett.

Már az első Thrawn kötetben utalás esett arra a régmúlti eseményre, amikor a főszereplő és Anakin Skywalker találkoztak. Itt most újra oda indulnak, de ezúttal a chiss is teljesen más minőségben van jelen, és Anakin már nem az, aki volt. Párhuzamosan értesülhetünk a két évtizeddel azelőtti eseményekről is.

Rukh, a noghri itt már jelen van (miután a Lázadók animációs sorozatban is felbukkant), bár a népéről semmit sem tudunk meg. Ezt csak azért említem, mert régebbi könyvekből, mint a Sötét erők ébredése, úgy tudjuk, a noghrik Vadernek esküdtek hűséget.

A regényben van egy rakás mellékszereplő, akiknek csak kisebb feladat jut. Szép kis listát lehetett volna írni róluk mellékletként. Néha vannak furcsaságok az események zajlásában, amit nem értettem. Például amikor Anakin felszáll, hogy a másik hajóhoz menjen, és néhány pillanattal később több száz kilométerrel arrébb kerül.

Vagy a helyi emberekkel való összetűzések, illetve Padmé távozása után nem egyértelmű a következő helyszín, az sem másik bolygó -e, vagy ugyanaz. Illetve később, amikor foglyok vannak a Chimaerán, és hirtelen áttér a szerző Kimmunds százados és társai beszélgetésére, de a helyszín nem ugyanaz. Később persze rájöttem, hogy előbbi esetben a Mokivj bolygó, utóbbinál meg a Darkhawk hajó a helyszín.

Szépen el van mesélve Thrawn hajóján az egyetértés, és hogy a képességei és tudása alapján kerülnek pozícióba az emberek. Más birodalmi hajókon gyakori a rivalizálás, politikai előnyök és kapcsolatok kihasználása, egymás kijátszása. Ilyen szempontból üdítő kivétel ez az alakulat. Nem mellesleg a főadmirális itt megint pozitív szereplő, nem úgy, mint például a Lázadók sorozatban, talán ezért is volt sikeresebb, mint ott.

A főadmirális és Vader

Tagadhatatlanul Thrawn a „normálisabb” számomra, a sith nagyurat csak a sötét érzelmei vezetik. A párhuzamosan a régmúltban zajló eseményekben Anakin ugyanilyen türelmetlen.

Míg Anakin Skywalker valaha ügyességéről és eszéről volt híres, Darth Vadert a sötét oldal érzései vezetik. Így az indulatai, dühe, és cselekvésorientáltsága vezeti. Éppen ezért ebből a szempontból ellentéte a főadmirálisnak, aki nagyon megfontolt, és előrelátó. Érdekes húzás volt Timothy Zahn -tól, hogy a Star Wars univerzumának eme két népszerű szereplőjét együtt mutassa be, akció közben.

A főamirális és Vader közötti presztízscsatáknál biztos voltam benne, hogy előbbi kiszámította a nagyúr reakcióit és megterveztea kommunikációját. A sitheket többnyire elvakítja az arrogancia és nem veszik észre, ha őket vezetik.

Thrawn többször is rábírta a sith nagyurat valami megtételére azáltal, hogy a fontosságára és a kivitelességére apellált. Ennek pedig nagyon nehéz ellenállni, hiszen ő tisztában volt az Erőt uraló képességeivel. De amikor többször is megkérdezte a főadmirálist, a népéhez hű, vagy a császárhoz, a helyében szívesen válaszoltam volna: természetesen a chissekhez, és nem a zsarnoki Birodalomhoz, a beteg elméjű császárával. ☺ A végén persze mindez kiderül (mi a valódi válasza), de nekem kicsit komplikáltnak hatott az egész.

Thrawn: Szövetségek Star Wars könyvértékelés

Ez a könyvértékelő viszonylag könnyű számomra, mivel együtt éltem a regény minden pillanatával. Az Ismeretlen Régiók a Túlélők keresése és annak előzményei óta az egyik kedvenc helyem a Star Wars galaxisban.

A Thrawn: Szövetségek regény eleje érdekfeszítőnek ígérkezett. Faro vezérőrnagy nem rossz fickó, de nekem mégis Pellaeon hiányzott. Ideje lenne őt is újra „kánonba hozni”. Utoljára az Életre-halálra Star Wars könyvben olvastam róla, amelyben még a Köztársaság katonatisztjeként szerepelt. De mégis a Chimaera parancsnokaként maradt meg bennem még a régi szép időkből.

Egész jó volt a regény eleje, majd ahogyan ez is kezdett nyomozásos jelleget ölteni, már nem annyira tetszett. Amint a Batuu bolygó lett a középpont, elvesztette a várt helyszín a titokzatosságát. Nem feltétlen élveztem, hogy ugráltunk az időben a régi és az új események között. Amikor a szerző már Padmé történéseit is bemutatta az ö szemszögéből, volt egy pont, amikor untam. Tartottam tőle, hogy a sok szöveg és előzmény a lényeg rovására megy.

Sok idő elment a régi eseményekkel (engem az újabb érdekelt volna), és csempészekkel való „tököléssel”. Régebbi Zahn könyvekben is előfordult, hogy leült a történet, ugyanis az író szeret alapos lenni, és végtelenül precíz. Nem véletlen, hogy Thrawn az ő hőse. Számomra az volt a mélypont, amikor Padmé átlagos munkásokhoz hasonló kaliberű emberekkel találkozott. Ez az egész rész annyira „földies” jellegű, hogy az már fájt.

Ebben a könyvben túl sok a mászkálás, és a készületek. Számlálatlan oldal megy el arra, hogy a főszereplők ide-oda jutnak, vagy próbálnak jutni – ami kevésbé érdekes – miközben a történet alig halad előre. Nem tartom jónak, ha mindent a végjátéknak rendelünk alá, az összes Star Wars könyv között számos található, ahol szinte egész végig fenn van tartva a feszültség.

A jedi és a sith szót teljesen feleslegesen írták nagy kezdőbetűvel ebben a könyvben (is). De ez legyen a legkisebb baj, hanem mire Anakinék története a végső akciókhoz ért, én már nem élveztem igazán. Sok volt a felvezetés és a döntő cselekmények sem nyűgöztek le. A „jelenben” zajló események – a csillagközi hajók összecsapásakor – már annál inkább.

Nem árulom el a végét, de annak ellenére, hogy sok dolog kiderül, úgy éreztem, semmi különösen fontosat nem közölnek. Nem tudom, az új tulajdonos korlátai kötik -e meg Zahn kezét (vagyis elméjét ☺), vagy tényleg ez volt a szándéka, de sok újdonságot nem adott ezzel a könyvvel. A régi, ismert hősöktől már messzire vagyunk, és a grysk faj – amely itt a gonosz – sem okozott különösebb hatást, lévén sosem kerülünk igazán közel hozzájuk.

Talán túl sokat vártam el a regénytől, de ez most kifejezetten csalódás volt. Nem vártam olyan akciódús és izgalmas eseményeket, mint például a Jedi Próba regényben, de sok volt a körítés. Így sem rossz könyv ez, mindazonáltal nem tudott annyira megfogni, inkább csak egy újabb, időrendben elhelyezhető, de nem túl nagy jelentőségű mellékszál.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.05. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.