Claudia Gray Csillaghullás ajánló, kritika, tartalom

 

 

 

Claudia Gray Csillaghullás Star Wars könyv A Köztársaság fénykora sorozat része, s ha nem számítjuk az ifjúsági regényeket, a Viharfellegek folytatása. 2022 januárjában jelent meg, és a Csillagfény Jelzőállomáson történő események áll a középpontjában.

Csillaghullás Star Wars könyv tartalom

Marchion Ro csapatai a galaxis különböző pontjain indítanak támadásokat, anélkül, hogy fosztogatnának. Avar Kriss a menekülő Lourna Dee -t üldözi, abban a hiszemben, hogy ő a Szem. Chancey Yarrow és Nan a jelzőállomáson van fogságban, s egyelőre a jedik nem tudják, mi a szerepük.

Elzar Mann egy időre visszavonult, hogy újrarendezze kapcsolatát az Erővel. Orlának hála, ez sokkal hamarabb következik be. A Csillagfény Jelzőállomáson ideiglenesen Stellan Gios a vezető, és a legutóbbi támadások miatt sok sérült hajó és lény kerül oda. Bell Zettifar, Burryaga és a többiek is odamennek. Viszont bejutnak hárman technikusnak álcázva, Marchion Ro emberei közül.

Ördögi tervet teljesítenek, és senki nem sejt semmit. Elzar és Orla találkoznak Affie -vel és amazok hajójával utaznak az állomásra. Ott viszont valami nem stimmel – ezt többen érzik – de nem tudják beazonosítani a bajt. Az egyik jedivel komoly baj történik, és Indeera Strokes – Bell új mestere – épp a közelben van, így ő is megsérül.

Claudia Gray Csillaghullás könyv ajánló, kritika

Kicsit tartottam tőle, hogy ez már nem lesz olyan jó, mint a két előző regény, mert elég magasra vitték a színvonalat. Bár Claudia Gray sem rossz, és volt néhány ifjúsági regény is a történetek között. Mivel nem mindig idősorrendben jelennek meg ezek, így csak utalásokkal tudtam meg valamennyit abból, mik történtek közben.

 

 

 

A számomra kellemes emlékeket őrző Fenyegető sötétség könyv egyes szereplői is felbukkannak itt ismét. A többi megszokott karakter is jelen van, Bell Zettifar például mindegyik nagy regényben fontos szerepet játszott. Az első regényhez hasonlóan itt is egyfajta titokzatosság van jelen, nem tudjuk pontosan mi okozza közvetlenül a problémákat.

Amikor megtörténik a baj az állomáson, és nem lehet kommunikálni, azon csodálkoztam, a jedik miért nem próbálják meg telepatikusan. De ez még csak eszükbe sem jutott, azt is csak lassan rakták össze fejben, hogy minden ármány mögött a Nihil áll.

A vészhelyzet bekövetkeztekor több szálon folytatódik a cselekmény, változó intenzitással. Néha egészen izgalmas, akár a legjobb Star Wars képregényeknél, csak itt kénytelen vagyok elképzelni, s néha feltételezni a lények, vagy a helyek kinézetét.

Stellan Gios a tőle megszokott megbízhatósággal igyekszik uralni a jelzőállomást, ám most a megtanított jedi tudás kevés… Szimpatikus volt Bell és Burryaga, a vuki tanítvány gyakorlatias ügyködése. Affie és társai is hasznosak voltak. Elzar Mann kezdett magára találni, de a Nihil orvmerénylői túlzottan tönkretették az állomást.

Mindezt tetézte az a névtelen iszonyat, ami megdermeszti a jediket, és elpusztítja, hogy csak egy héj marad utánuk. Túl sok haláleset történt, de az események váratlan váltakozása elég jóvá teszi a Csillaghullás könyvet, hogy csaknem megközelítse a legjobb legendák könyvek színvonalát.

Csillaghullás regény vélemény

Chancey és a roppant fiatal Nan elvileg a negatív női szereplőket testesítették meg, de nem tudtam igazán haragudni rájuk, mivel csak a saját bőrüket igyekeztek menteni. Koley Lynn annál ellenszenvesebb volt, mivel igyekezett bajt kavarni a saját hasznára.

A bajokat még tovább fokozták a kiszabaduló rathtar lények. Elzar Mann -nak végre sikerült a sarkára állnia és vezetőként működnie, Bell pedig az új MacGyver találékonyságát is felidéző ötletességével sok lényt megmentett. Természetesen ezzel még semmit sem árultam el, ahhoz, hogy a lényeget megtudd, el kell olvasnod.

 

 

A Csillaghullás is igencsak katasztrófa regény, a drámai események, és a mentések jelentős szerepet kapnak. Kicsit sajnáltam, hogy nagyrészt a jelzőállomáson zajlik a sztori, mert így elveszett a változatossága. A helyzet olyan volt, mint a viharos katasztrófa filmekben, annak ellenére, hogy nem is voltak jelen a Nihil viharai ☺.

És még nem is szóltam a sötét utakon járó szenátornőről, Ghina Starrosról. A már említett Nan pedig nagyon bután gondolkodott, mondhatni alacsony rezgésen, mivel, jó esélye lenne a jó oldalra állni. Nem jön rá, hogy a gonosz szolgálata örökös csalódás, mert mindig kihasználással jár. Az Eiram bolygó pontos helyéről se nagyon találni térképet, ami az állomás közelében volt.

A Csillaghullás Star Wars könyv elődeihez hasonlóan igen drámai. Azonban hiányoltam a csatákat, és bosszantó, hogy annyi jó lény meghal. Ettől függetlenül végig lekötött, bár a Viharfellegek jobb volt. Külön köszönet Claudia Graynek, hogy ebben a könyvben nem volt nemi propaganda.

De vajon Avar Kriss és csapata miért nem tudott valami módon segíteni a jelzőállomásnak? Ők itt igen eldugott szerepet játszottak, mintha csak így kellene lennie. A jedik kismértékben hasonlítottak az egy másik univerzumban levő Üresség trilógia könyveinek pandúrjaira, képességeiket és szándékaikat tekintve. Azonban ahogy ott, itt sem volt elég ez a sorsszerű események megállítására.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.