Reaves-Bohnhoff - Az utolsó lovag könyvajánló-értékelő

Michael Reaves és Maya Kaathryn Bohnhoff Az utolsó lovag Star Wars könyve 2013 februárjában jelent meg. Az eredeti címe The Last Jedi (amely címet később lenyúlt a Disney a filmjéhez), bár először a Jedi Dawn került szóba, de az már használt volt.

Ez a regény az egy előbbi cikkben már bemutatott Az Erő mintázatai folytatása. Eredetileg a Coruscanti éjszakák sorozat része lett volna, később mégis külön kötetként adták ki. Magyarországon 2018-ban olvashattuk először.

Az utolsó lovag Star Wars könyv tartalom, történet

A megszokott csapat – Jax Pavan, I-5, Den Dhur és Laranth Tarak – ezúttal az Ostorcsapás vezetőjét, Thi Xon Yimmon – t menekíti ki Coruscantról. Végső céljuk a Dantuin, de odafelé több más bolygót is érintenek, mint például a Jedi növendék történetekből ismert Bandomeer, vagy a Toprawa, amelyet az X-szárnyúak regénysorozatban említenek.

Ezeken a helyeken más rejtett ellenálló csapatokkal találkoznak. A Toprawán Jax különösen közel érzi az Erőt, a fák közelében, és a helyiek is örülnének, ha maradnának. De tovább kell menniük, és egy váratlan pillanatban a jedik megérzik Vader jelenlétét.

Valamilyen erő kirántja őket a hiperűrből, s számos birodalmi hajó zárja körül őket. Őrült tervbe kezdenek, a csillagok közötti veszélyes területre merészkedve. Hiába bármi, nem tudnak menekülni az ellenség markából. Bár mindent megtesznek, mégis bekövetkezik a tragédia.

Az utolsó lovag köyvajánló-értékelő

Az utolsó lovag Star Wars regényt több hétig „parkoltattam” az előzmény könyvek után. Sajnáltam volna, ha végére érek ennek a remek sorozatnak, így csak kézbe vettem néhányszor – tetszett, hogy ilyen vastag a könyv – de nem kezdtem el olvasni. Ez volt az első eset a sorozatból, hogy a Coruscanton kívül kezdődik a történet. Sajnos túl hamar tragikus és megrázó események történnek.

A sok helyszín jó, bár változó a színvonal. Amikor Jax a Birodalmi Biztonsági Hivatalba ment álruhában, az igencsak izgalmas volt. A szerzők élethű leírásának köszönhetően, feszült aggodalommal éltem át ezeket a perceket. Ez a hely – főleg ilyen közelről – csak kevés Star Wars regényben szerepel.

Azt kevésbé értettem, miért van Az utolsó lovag 3 részre osztva, mert a második, közvetlen folytatás. Vagyis nem szakad meg a folyamatosság, és semmi nagy váltás sincsen. Ugyanígy a harmadik is inkább a végjátékra utal, de minden időbeli szakadás nélkül folytatódik.

Jax Pavan gondolkodásmódja itt kicsit merevnek tűnt számomra, mindent egy célnak rendelt alá, amelyről nem voltam biztos benne, megéri. Amikor meggondolta magát és mégis elfogadta ama bizonyos ajánlatot a falleen hercegtől, csak fogtam a fejem. Nekem őrültségnek tűnt.

Lassan haladnak az események a regényben, mégsem untam. Az azért érdekes, Darth Vaderről tudják, hogy sith nagyúr, de a császárról nem. Mégis, hogyan tudná uralni őt, ha nem lenne ő is az? A Dathomirra tett látogatás jó volt, és érdekes hiszen a Szökevények könyv, és később A klónok háborúja animációs sorozat elég vegyes képet mutatott az itteniekről.

Néha olyan érzésem volt, nem csak Jax, hanem a szerzők sem tudják, mit akarnak kihozni ebből az egészből. A Dathomiron Augwynne Djo – az Éneklő-hegy klán vezetőasszonya, és a zabrak nő, Magash igazán szimpatikus személyiségek voltak. Itt már végre megjelent egy kis misztikum, és a sith holokron felnyitása is érdeklődéssel töltött el.

A könyvben nagyon sok szó esik – Yimmon miatt – a cereai kettős agyról. Az ő elméje kihívást jelent a sötét oldal felhasználói számára. Egyébként az egész inkvizítorsággal kapcsolatban sok kérdés merül fel. A császár emberei az Erő használókat elpusztították, vagy felhasználták, a saját maguk oldalára állítva.

De például egy sötét oldali erőhasználó veszélyes is lehet, hiszen azok mindig a saját érdekeiket nézik, és a hatalmat keresik. Valamint mi a helyzet, ha egy inkvizítor „túl fejlett” lesz? Ha még a kettő szabálya él, nem lehet belőle sith nagyúr. Akkor viszont mi lesz vele?

Attól eltekintve, hogy Az utolsó lovag változatos volt, és sok helyszínen játszódott, nem hozta azt az izgalmat, mint az előzményei, már csak a hosszúsága miatt is. Viszont az előzmények hatása elég volt ahhoz, hogy ennek ellenére is lekötött.

A vége olyan, hogy – ha lenne ilyen szokásom – bizonyára lerágom mind a tíz körmöm. A Bothawui rendszerben levő Kantaros állomás lett a fő akciók színhelye, és így Coruscant hátrébb szorult, nem is szólva a többi bolygó helyszínről. Ami részben megmagyarázhatja, miért nem Coruscanti éjszakák IV. lett ez a regény.

Sok kérdést és lehetőséget felvetett ez az epizód, s a címen kívül az erőkivetítést is felhasználták a Star Wars nyolcadik részében. Viszont míg itt a sötét oldal tudományából származott, ott nem lehetett az. De remekül kapcsolódott a könyv a régiekhez és újakhoz, amíg nem jött a tulajdonosváltás a Star Wars birodalomban.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.01.16. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.