Timothy Zahn – Thrawn Szövetségek könyvajánló-értékelő

by december 05, 2018
Timothy Zahn - Thrawn Szövetségek könyvajánló-értékelő
Timothy Zahn - Thrawn Szövetségek könyvajánló-értékelő





Timothy ZahnThrawn: Szövetségek könyve 2018 júliusában jelent meg az Egyesült Államokban. A kötet az egy előző cikkben már bemutatott Thrawn című Star wars regény folytatása. Időrendileg a Lázadók című animációs sorozatban is szerepet játszó főadmirális története, itt a harmadik és negyedik évad közötti időszakban játszódik.
A 2017 őszén már bejelentett történet különlegessége, hogy a főszereplőnek együtt kell működnie Palpatine császár legfőbb követőjével, Darth Vaderrel, egy távoli küldetésben. A regény tartalmát tovább árnyalja, hogy a történésekkel egy időben leírást kapunk a klónháború idején zajló eseményekről, amikor Anakin Skywalker és Thrawn először találkozott.


Thrawn: Szövetségek tartalom, történet


A császár egy megbízatásra küldi Thrawn főadmirálist és Darth Vadert a Batuun bolygóra, amely az Ismeretlen Régiókban van. Valami miatt, mielőtt odaérnének kikerülnek a hiperűrből és nem tudnak újra visszakerülni. Csak módosított útvonalon haladhatnak tovább.
A Chimaera csillagrombolón szállítják a Darkhawk hajót is, Vader utasítására. A főadmirális testőre, Rukh, a noghri megpróbál a közelébe férkőzni, de a rohamosztagosok meggátolják benne.
Két évtizeddel régebben Anakin egyedül indult Padmé felkutatására, aki a Batuu bolygóra utazott. Odaérkeztekor egy másik hajóval találkozik, melynek vezetője egy chiss, aki Thrawn -nak nevezi magát. Mivel ő valamivel jobban ismeri a galaxis eme távoli zugát, közösen indulnak felderíteni az eseményeket.


Thrawn Szövetségek tartalom, történet


Most, két évtized távlatában, mintha megismétlődne a múlt. Thrawn és Vader ketten szállnak le a bolygóra, miközben valami készülődés folyik a háttérben. Ismeretlen csoportok szervezkednek, és az okok rejtve vannak.




Thrawn: Szövetségek könyvajánló, könyvismertető



A Thrawn: Szövetségek című Star Wars könyv az egyik, amit semmi pénzért ki nem hagytam volna. Az egész új kánonból ez izgatott a legjobban. Az első kötet, amely a főadmirális karrierjét mutatta be, igazán jól sikerült, így most is nagy elvárásokkal álltam neki.
Már a borító is nagyon vonzó, jó kis tapintása van az ezüstös Star Wars címkének. Úgy alakult, hogy egyszerre vettem meg az előző cikkben bemutatott Az árnyak utcája című Star Wars regénnyel. De nem kerültem dilemmába, mivel mindkettőt vártam, egy időben kezdtem el olvasni. Ki akartam élvezni minden percét, így a Thrawn: Szövetségek elolvasását nem siettem el.
A mű mindjárt két prológussal indul. Az első a „jelen”, Palpatine császár együtt fogadja a főadmirálist és Darth Vadert. Egy kivételes küldetésről van szó az Ismeretlen Régiókba, és ehhez mindkettőjük kivételes egyéniségére szüksége van. A másik prológus még a klónháborúk idejéből való, amikor Padmé a Batuun bolygóra indult. Rövidesen nem érkezett hír róla, így Anakin aggódni kezdett.
Már az első Thrawn kötetben utalás esett arra a régmúlti eseményre, amikor a főszereplő és Anakin Skywalker találkoztak. Itt most újra oda indulnak, de ezúttal a chiss is teljesen más minőségben van jelen, és Anakin már nem az, aki volt. Párhuzamosan értesülhetünk a két évtizeddel azelőtti eseményekről is.
Rukh, a noghri itt már jelen van (miután a Lázadók animációs sorozatban is felbukkant), bár a népéről semmit sem tudunk meg. Ezt csak azért említem, mert régebbi könyvekből, mint a Sötét erők ébredése, úgy tudjuk, a noghrik Vadernek esküdtek hűséget.
A regényben van egy rakás mellékszereplő, akiknek csak kisebb feladat jut. Szép kis listát lehetett volna írni róluk mellékletként. Néha vannak furcsaságok az események zajlásában, amit nem értettem. Például amikor Anakin felszáll, hogy a másik hajóhoz menjen, és néhány pillanattal később több száz kilométerrel arrébb kerül.
Vagy a helyi emberekkel való összetűzések, illetve Padmé távozása után nem egyértelmű a következő helyszín, az sem másik bolygó -e, vagy ugyanaz. Illetve később, amikor foglyok vannak a Chimaerán, és hirtelen áttér a szerző Kimmunds százados és társai beszélgetésére, de a helyszín nem ugyanaz. Később persze rájöttem, hogy előbbi esetben a Mokivj bolygó, utóbbinál meg a Darkhawk hajó a helyszín.


Thrawn Szövetségek könyvajánló


Szépen el van mesélve Thrawn hajóján az egyetértés, és hogy a képességei és tudása alapján kerülnek pozícióba az emberek. Más birodalmi hajókon gyakori a rivalizálás, politikai előnyök és kapcsolatok kihasználása, egymás kijátszása. Ilyen szempontból üdítő kivétel ez az alakulat. Nem mellesleg a főadmirális itt megint pozitív szereplő, nem úgy, mint például a Lázadók sorozatban, talán ezért is volt sikeresebb, mint ott.




A főadmirális és Vader



Tagadhatatlanul Thrawn a „normálisabb” számomra, a sith nagyurat csak a sötét érzelmei vezetik. A párhuzamosan a régmúltban zajló eseményekben Anakin ugyanilyen türelmetlen.
Míg Anakin Skywalker valaha ügyességéről és eszéről volt híres, Darth Vadert a sötét oldal érzései vezetik. Így az indulatai, dühe, és cselekvésorientáltsága vezeti. Éppen ezért ebből a szempontból ellentéte a főadmirálisnak, aki nagyon megfontolt, és előrelátó. Érdekes húzás volt Timothy Zahn -tól, hogy a Star Wars univerzumának eme két népszerű szereplőjét együtt mutassa be, akció közben.
A főamirális és Vader közötti presztízscsatáknál biztos voltam benne, hogy előbbi kiszámította a nagyúr reakcióit és megterveztea kommunikációját. A sitheket többnyire elvakítja az arrogancia és nem veszik észre, ha őket vezetik.
Thrawn többször is rábírta a sith nagyurat valami megtételére azáltal, hogy a fontosságára és a kivitelességére apellált. Ennek pedig nagyon nehéz ellenállni, hiszen ő tisztában volt az Erőt uraló képességeivel. De amikor többször is megkérdezte a főadmirálist, a népéhez hű, vagy a császárhoz, a helyében szívesen válaszoltam volna: természetesen a chissekhez, és nem a zsarnoki Birodalomhoz, a beteg elméjű császárával. A végén persze mindez kiderül (mi a valódi válasza), de nekem kicsit komplikáltnak hatott az egész.


Thrawn: Szövetségek Star Wars könyvértékelés


Ez a könyvértékelő viszonylag könnyű számomra, mivel együtt éltem a regény minden pillanatával. Az Ismeretlen Régiók a Túlélők keresése és annak előzményei óta az egyik kedvenc helyem a Star Wars galaxisban.
A Thrawn: Szövetségek regény eleje érdekfeszítőnek ígérkezett. Faro vezérőrnagy nem rossz fickó, de nekem mégis Pellaeon hiányzott. Ideje lenne őt is újra „kánonba hozni”. Utoljára az Életre-halálra Star Wars könyvben olvastam róla, amelyben még a Köztársaság katonatisztjeként szerepelt. De mégis a Chimaera parancsnokaként maradt meg bennem még a régi szép időkből.
Egész jó volt a regény eleje, majd ahogyan ez is kezdett nyomozásos jelleget ölteni, már nem annyira tetszett. Amint a Batuu bolygó lett a középpont, elvesztette a várt helyszín a titokzatosságát. Nem feltétlen élveztem, hogy ugráltunk az időben a régi és az új események között. Amikor a szerző már Padmé történéseit is bemutatta az ö szemszögéből, volt egy pont, amikor untam. Tartottam tőle, hogy a sok szöveg és előzmény a lényeg rovására megy.
Sok idő elment a régi eseményekkel (engem az újabb érdekelt volna), és csempészekkel való „tököléssel”. Régebbi Zahn könyvekben is előfordult, hogy leült a történet, ugyanis az író szeret alapos lenni, és végtelenül precíz. Nem véletlen, hogy Thrawn az ő hőse. Számomra az volt a mélypont, amikor Padmé átlagos munkásokhoz hasonló kaliberű emberekkel találkozott. Ez az egész rész annyira „földies” jellegű, hogy az már fájt.
Ebben a könyvben túl sok a mászkálás, és a készületek. Számlálatlan oldal megy el arra, hogy a főszereplők ide-oda jutnak, vagy próbálnak jutni – ami kevésbé érdekes – miközben a történet alig halad előre. Nem tartom jónak, ha mindent a végjátéknak rendelünk alá, az összes Star Wars könyv között számos található, ahol szinte egész végig fenn van tartva a feszültség.

Thrawn Szövetségek könyvértékelés


A jedi és a sith szót teljesen feleslegesen írták nagy kezdőbetűvel ebben a könyvben (is). De ez legyen a legkisebb baj, hanem mire Anakinék története a végső akciókhoz ért, én már nem élveztem igazán. Sok volt a felvezetés és a döntő cselekmények sem nyűgöztek le. A „jelenben” zajló események – a csillagközi hajók összecsapásakor – már annál inkább.
Nem árulom el a végét, de annak ellenére, hogy sok dolog kiderül, úgy éreztem, semmi különösen fontosat nem közölnek. Nem tudom, az új tulajdonos korlátai kötik -e meg Zahn kezét (vagyis elméjét ), vagy tényleg ez volt a szándéka, de sok újdonságot nem adott ezzel a könyvvel. A régi, ismert hősöktől már messzire vagyunk, és a grysk faj – amely itt a gonosz – sem okozott különösebb hatást, lévén sosem kerülünk igazán közel hozzájuk.
Talán túl sokat vártam el a regénytől, de ez most kifejezetten csalódás volt. Nem vártam olyan akciódús és izgalmas eseményeket, mint például a Jedi Próba regényben, de sok volt a körítés. Így sem rossz könyv ez, mindazonáltal nem tudott annyira megfogni, inkább csak egy újabb, időrendben elhelyezhető, de nem túl nagy jelentőségű mellékszál.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.05. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Michael Reaves - Az árnyak utcája könyvajánló-értékelő

by december 03, 2018
Michael Reaves - Az árnyak utcája könyvajánló-értékelő
Michael Reaves - Az árnyak utcája könyvajánló-értékelő




Michael ReavesAz árnyak utcája könyv a Coruscanti éjszakák II. része. Az előző cikkben bemutatott, A jedik alkonya című Star Wars regény folytatása. A mű 2008 augusztusában jelent meg Amerikában Coruscant Nights II: Street of Shadows címmel. Magyarországon 2018 -ban adták ki először, a Szukits kiadó jóvoltából.
A kötet az első rész hangulatában, főszereplőivel és azok változatlan motivációival zajlik. De néhány újabb, nem kevésbé motivált szereplő színesíti a képet. A végleges cím előtt a kötet a Chiaruscori illetve Az apák bűnei munkacímet is viselte.




Michael Reaves - Az árnyak utcája tartalom, történet



A Coruscanti éjszakák II. regényben, az első részben megismert főszereplők új akcióban vesznek részt. Egy bothai egyént kell kijuttatniuk a fővárosbolygóról, amit a hatóságok szeretnének megakadályozni. A caamasiak bolygóját nagy veszedelem éri, és a többségük elpusztul.
Vader az Oovo IV. bányáiban dolgozó, büntetését töltő fejvadászt, Aurra Singet megbízza egy feladattal. Dejah, a zeltron nő felkeresi Jax társaságát, a bolygóról való kimenekítést kérve. Egy gyilkossági ügy következtében a férfi és I-5 is nyomkövetőt kap, amíg a helyi rendőrség fel nem göngyölíti az ügyet.


Michael Reaves – Az árnyak utcája tartalom, történet


Typho százados, aki biztonsági tiszt volt Amidala szenátor testőrségében, nehezen nyugszik bele az egykori királynő elvesztésébe. Nyomozni kezd, mivel ki akarja deríteni, ki állhat az általa szeretett hölgy halála mögött. A kutakodást a jedi templom romjainál kezdi.




Curuscanti éjszakák II. szereplők, könyvajánló



Kaird távozása előtt elegendő anyagi fedezetet hagyott, hogy ne legyenek gondjaik. Jax fénykardja odalett a robbanásban, így Rhinann egy velmori energiapengét ad neki. Az elomin egyébként most velük maradt, hiszen örült, hogy megszabadult Vader parancsnoksága alól, de nem volt hova mennie.
Aurra Sing számomra főleg képregényekből, és az animációs sorozatból ismerős. Elég komplett személyiség, akiből valaha majdnem jedi lett, mert vannak Erő érzékei, de kérlelhetetlen fejvadásszá vált. Dejah nevéről azonnal a Mars hercegnője jutott eszembe , de ő egy különlegesen szép nő a zeltron fajból. Külsőleg olyanok mint az emberek, viszont a bőrük rózsaszínes, vörös, és például mások érzelmeire hatást gyakorló feromonokat tudnak kibocsátani.
Typho százados magánakciója nem tudom honnan jutott eszébe Michael Reaves -nek. Kicsit furcsálltam, hogy a biztonsági tiszt élete küldetésének választja Padmé halála okának (vagy okozójának) kiderítését. Ennek ellenére jól színesítette a történetet, és sikerült őt is közelebbről megismerni.
I-5 „személyiségfejlődése” mindig érdekes kérdéseket vet fel. Hol a határ egy valós személyiség és egy gép között? Mindig kedveltem őt, bár néha ostoba személyiségjegyeket is felvesz, amikor kikéri magának, ezt-azt. Ha okos, maradjon szerény.
Den Dhur nem egy elszánt fickó, ha harcról van szó, de riporteri múltja, és nyomozó képességei jól jönnek. Rhinann már sokkal komplikáltabb személyiség. Az elomin – amellett, hogy mindig borúlátó és komor – eléggé el volt foglalva saját céljainak elérésével, amelyeket eleinte meg sem tudott fogalmazni.


Curuscanti éjszakák II. szereplők, könyvajánló


A Corsucanti éjszakák II. -ben Aurra Sing töltötte be azt a szerepet, amit az első kötetben Xizor herceg. Ugyan teljesen más indokkal és más szervezetből indultak útnak, de ugyanaz a hideg, számító elme és harcművészeti képességek voltak jelen.
Nem értettem Michael Reaves a régmúlt eseményeire utalva - ami Jax apjával történt - miért 18 évről beszél. Ezek Yavin előtt kicsivel több, mint 32 évvel történtek, tehát a mostani események előtt kb. 13-14 évvel. A könyv végén is 20 évet említ az író.
Itt most többször is szóba kerülnek a sithek, a szereplők közül több is tud róluk. Vajon miért hozták be a feromon témát a falleen szereplők után a zeltronoknál? Így már nem hatott újdonságként, bár kétségkívül érdekesebb egy emberszerű lénynél ez a képesség, mint a hüllőszerű falleeneknél.
A főszereplő twilek társa, Laranth, továbbra is szűkszavú, tettorientált személy, akibe nem lehet belelátni. Kicsit aggódtam a hölgy miatt, amikor Aurra Sing -gel szembekerült. Az árnyak utcája regény csak megerősített abban, hogy Michael Reaves azon Star Wars írók közé tartozik, akik nagyon jó kis karaktereket mozgatnak. Itt most – az előző regényhez képest – kevesebbnek tűnt az akció, de a párbeszédek nagyon jók voltak.




Michael Reaves – Az árnyak utcája könyvértékelés



Az árnyak utcája könyv mélyzöld borítója már akkor megfogott, amikor először megpillantottam képen a sorozat második kötetét. Ezért pazar élmény volt végre kézben tartanom, nagy érdeklődéssel várva a folytatást.
Michael Reaves Star Wars regényeiben visszatérő jelenség az ilyen csapatok, baráti társaságok eggyékovácsolódása, mint ez esetben is. Gyakran találkoznak valamilyen kocsmában, bárban, kantinban, ahogyan ezt a Halálcsillag, vagy a Jedi gyógyító regényekben láthattuk. Még a tagok összetétele is bizonyos mértékben hasonló.
Az első regény után könnyű volt újra beleélnem magam a történetbe, hiszen a szereplők már hozzám nőttek. Viszont ott elég magasra tette a mércét a szerző, így Az árnyak utcája regény egy kicsit lassabban indult be számomra. Például a Rhinann gondolatairól való hosszas merengést kissé unalmasnak találtam.
Aurra és Typho találkozása izgalmas volt. Umber báró meglátogatása érdekes, szórakoztató, elgondolkodtató. I-5 itt egyszerre volt humoros és bosszantó. Egyébként a vindali báró, és a zeltron Dejah különös változatai lehetnek a humanoidoknak. Teljesen ember formájú, és mégis valamennyire más.
Az zavart, hogy egy idő után a történet kezdett egy gyilkosság utáni nyomozás eseményeire degradálódni. Nem krimit akartam olvasni! Vader és Aurra kis erőpróbája már kissé izgalmasabb volt. Typho százados és a jenet hivatalnok beszélgetése pedig szórakoztató, hiszen a jenetek kommunikációjában elvárt illendőség egymás sértegetése .


Az árnyak utcája könyvértékelés


Itt most csak a vége felé kezdett egyre izgalmasabbá válni a könyv, nem is siettem vele, hadd maradjon bennem izgalom. Typho százados szándéka Vader elfogására nekem eléggé merész – vagy inkább képtelen – ötletnek tűnt. Amúgy kis híján csak egy bűnügyi történet lett a regény, de azért szerencsére több van benne.
Aurra Sing több tekintetben is Asajj Ventress -re emlékeztetett, akit A sötét tanítványban ismerhettünk meg közelről. Mindkettőt szépségnek nevezték, de számomra egyik sem tűnt annak, enyhén szólva.
Laranth és Dejah egymáshoz hasonlítása fura ötlet, nem is értettem a végén azt az optimizmust. A zeltron nő is jó fej, de Laranth sokkal „mélyebb lélekkel” bírt, és titokzatosabbnak találtam, mint Dejahot, aki külsőben verhetetlen.
A vége – amit természetesen nem árulok el – egyszerre izgalmas, meglepő és drámai. Az egyetlen hátránya, hogy az előzményekben nem volt akkora feszültség, mint az előző könyvben. De így is ütős volt. Ráadásul sikerült ezeket a karaktereket még mélyebben megismerni. Egy hajszállal jobbnak találtam az előzményregényt, így most „csak” 6.5 -et adok, ami nálam a jó és a nagyon jó között van.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.03. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


Üzemeltető: Blogger.