Star Wars Könyvek Portál

Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya könyvértékelés

by Eyn november 12, 2018

Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya könyvértékelés

A Coruscanti éjszakák I. - A jedik alkonya egy trilógia első kötete, amelyet Michael Reaves írt. A Coruscanti éjszakák trilógiához idővel egy negyedik folytatás is készült, de azt később külön kötetként tartották nyilván, levéve róla a sorozat címét.

Az első regény, A jedik alkonya 2-3 hónappal játszódik az előzménytrilógia harmadik filmjének eseményei után. A történet kapcsolódik a 2006 -ban megjelent Evasive Action: Prey című sztorihoz. Michael Reaves már 2007 tavaszára elkészült a könyvvel, de csak a következő év nyarán adták ki.

Michael Reaves - A jedik alkonya tartalom, történet

Evan Piell, a lannik jedi mester rohamosztagosok elől menekül a Coruscant mélyén. Amikor sarokba szorítják, megjelenik Nick Rostu, a Töréspont regényből megismert erő érzékeny férfi, a társaival. Későn érkeznek, de Evan még átad egy fontos megbízatást Nick -nek.

Jax Pavan, a jedi lovag, a coruscanti alvilágban rejtőzik, amióta irtóhadjárat indult a jedik ellen. Időlegesen fejvadászként is működik, és amikor az általa elfogott egyén meghal, mielőtt átadná megbízójának, egy huttnak, az nem fizeti ki érte a fejpénzt.

Michael Reaves – A jedik alkonya tartalom, történet

Den Dhur a volt sikeres sullusti újságíró, és I-5YQ, a protokoll droid is a fővárosbolygó alvilágában tanyázik, amióta véget ért a klónháború. I-5 régi programjától hajtva az elveszett jedi padavant kutatja, amivel annak apja megbízta sok évvel ezelőtt.

Kaird, a nediji, vigói posztra tör a Fekete Nap berkein belül, hogy egyszer visszavonulhasson. Ellenlábasa Xizor, a falleen herceg. Találkozóra mennek a szervezet vezetőjéhez, Dal Perhi -hez. Mindeközben Nick Rostu Coruscant azon részébe igyekszik, ahol utolsó információi szerint megtalálhatja Jax Pavant. Ugyanis a lannik mester közvetítőnek kérte, hogy Pavant bízza meg a küdetése teljesítésével.

Michael Reaves – Coruscanti éjszakák I. könyvértékelés

A Coruscanti éjszakák könyvsorozatot legalább tízszer annyira izgatottan vártam, mint bármelyik „új kánon” regényt. Ennek egyik oka a Darth Maul – A vadászó árnyék című remekbe szabott könyv izgalmas előzményei voltak. Sejthető volt, hogy Jax Pavanra egyszer még fontos szerep vár.

A másik ok, hogy ez még erősen magában hordozza a klónháborúk és az az utáni hangulatot, amikor a jedik kezdtek végleg eltűnni. Itt még jelen van néhány közülük, és egyben Coruscant világában is elmerülhetünk, ami városként szinte végtelen lehetőségeket rejteget.

Hogy ezt még fokozzuk, a második Medstar regényből több szereplő története itt folytatódik. Alig vártam már, hogy a kitartó I-5 rátaláljon a fiúra, akiből azóta jedi vált. Azt ő sem gondolta volna, hogy ez olyan nehéz lesz, hiszen senki sem számított a jedik elleni hadjáratra.

Az első Coruscanti éjszakák regény elején csak fokozatosan kerülünk képbe, és ismerjük meg a szereplőket. Nem kevés információt kapunk a bolygófővárosról, és a karakterek gondolatvilágából a környezetüket és a helyzetüket is „látjuk”. Több egyedi „kerületét” megismerhetjük a bolygónak, mint például a Laam Szektor, vagy a kormányzati negyeddel átellenes oldalon levő Gyártelep.

Michael Reaves - Coruscanti éjszakák I. könyvértékelés

A Szürke Paladinok nekem teljesen új volt, eddig még nem is hallottam a jedik eme alágáról. A Paladinok ezen ága nem csak sugárvetőket és ms fegyvereket használt a fénykard helyett, de olyan készségeket fejlesztettek ki, hogy ne kelljen az Erő által adott, felfokozott képességekre bízniuk az életüket. Ez most jól jött, amikor a maradék jediknek el kellett titkolniuk az Erővel való kapcsolatukat.

Coruscantról sosem értettem azt, hogyan vannak az utcák. Mert mindig úgy írnak róla, hogy külön a „felső világ”, meg az alsó részek lakói, de nem találkoznak. Viszont utcák a házak közt vannak, tehát azok odalent, több száz vagy ezer méter mélyen lehetnek. De akkor a fentiek hogyan közlekednek az utcán? A másik lehetőség, hogy a házak peremén is futnak, ami elég bonyolult lehet.

Ami Even Piellt illeti, őt A klónok háborúja animációs sorozat 3 évadában megölik, és ama sztori időben előbb játszódik, bár az adott epizód 2011 -es. Ez az egyik szörnyű példa arra, amikor a filmkészítők semmibe veszik az írók történeteit. Amúgy több negatív szereplőről tudjuk, hogy fontos szerepük van később, így itt nem bukhatnak el. Ennek ellenére, vagy éppen ezért vonzó az ilyen történet, mert mindig ott bujkál a remény.

Michael Reaves - A jedik alkonya elemzés, jellemzés, kritika

A szereplők aránya jól el van találva a regényben. Éppen elég – szeretem a sokszereplős műveket – de nem annyi, hogy ne lehessen megkülönböztetni őket. Jax Pavan személye vonzott a leginkább, végre egy pozitív hős, akivel olvasóként azonosulhatok.

Úgy körülbelül a regény első harmadának vége felé – amikor kezdtek izgalmassá válni az egyes szálak – kezdett teljesen magába szippantani a történet. Bár Darth Vader nélkül meglettem volna, kétségkívül nem csökkentette a történet értékét; fokozta a feszültséget.

A csempészes, fejvadászos, akciósztoris Star Wars könyvek nem hatnak rám olyan erősen, mint például a régi idők jedi-sith harcai. De ebben a történetben jelen vannak a jedik is, így pedig mindjárt más színezetet kap az egész. Attól a szakasztól, amikor Pavan és I-5 találkoznak, számomra teljesen letehetetlenné vált a sztori.

Michael Reaves mesterien formálta meg a szálakat. Nem csak hőseink és a Birodalom, hanem az alvilág és a Fekete Nap is egy bizonyos droid nyomába ered, amely valami miatt nagyon fontos. Bariss Offee emlegetésekor nekem is elszorult a szívem, ő nem csak a már említett Medstar, hanem A közelgő vihar című, klónháború előtti regényben is feltűnt.

Jax idegenkedése a droidtól, és ahogy eleinte lekezelte, jelentősen csökkentette az általa érzett szimpátiámat. Mint a regényből kiderült, a bolygó viszonylag elhagyatott részén, a Gyártelepen, régi droidok élik önálló életüket, a bennük még működő programok szerint. A velük való, végeérhetetlennek tűnő harc engem kicsit az Alien könyvek küzdelmeire emlékeztetett, csak itt élőlények helyett robotokkal zajlott.

A jedik alkonya elemzés, jellemzés, kritika

Xizor herceg A Birodalom árnyai könyvben meglepődik a jedi, Luke képességein, ehhez képest már itt is találkozott vele… Jax Pavan többször nem tudta használni az Erőt, és ez egy érdekes hatása volt a mellőzésének. Fura módon a csúcspont környékén csökkent az érdeklődésem a történet iránt. Lehet, jobban élveztem, amíg a főszereplők nem találkoztak?

Pedig nagyon eseménydús és izgalmas volt a végjáték, de amint éreztem, hogy kifele megyünk (ebből a sztoriból), már a következőre gondoltam. Azt nem értettem, miért kellene Vadernek azt hinni, hogy felrobbannak hőseink, ha egyszer előttük (birodalmi komp) lépnek ki a szabadba?

A jedik alkonya azt hozta, amit vártam, igazi sci-fi akcióregény, amely azonban nem csak a cselekmények, hanem az előző idők hagyatéka miatt is érdekes. Eddig úgy tapasztaltam, Michael Reaves egyedül (még) jobb könyveket ír, mint Steve Perry -vel. A folytatást sokkal nagyobb érdeklődéssel várom, mint bármelyik „new canon” regényt. 😀

Értékelés (saját tetszési indexem)

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Az árnyak utcája

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye

by Eyn november 05, 2018

A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye

A Birodalom vége – Utóhatás 3. Chuck Wendig regénye 2017 februárjában jelent meg az USA -ban. A könyv az általam már bemutatott Utóhatás – Adósság kötet folytatása, egyben az Utóhatás trilógia lezárása.

A regény a galaktikus polgárháború végén játszódik, a Jakku -i, döntő kimenetelű csata idején. Személyes cselekményeken, akciókon, és politikai-háborús eseményeken át mutatja be a Birodalom elleni döntő csapást. Egyben elmeséli azokat az előzményeket, amelyek a későbbi, Első Rend kialakulásához vezettek.

A Birodalom vége könyv tartalom, történet

Az előző kötetekből megismert Norra Wexley és társai elfogják Mercurial Swift fejvadászt, akitől ki akarják csikarni a Rae Sloane admirálisnő hollétére vonatkozó információit. A császár tartalékterve a Jakku bolygóra vonatkozott, ezért Gallus Rax odamegy.

Sloane mindenáron el akarja érni Raxot, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, egy hutt vezéren át vezet az út. Norra és Jas belefutva egy birodalmi ármádiába, mentőhajón landolnak a Jakkun. Temmin és Sinjir Leiához mennek segítségért. Találkoznak Mon Mothmával is, így az Új Köztársaság megtudja, hol gyülekezik a birodalmi flotta.

A Birodalom vége könyv tartalom, történet

Norráék a Jakkun fogságba kerülnek, közben Temminék szeretnének minél előbb a keresésükre indulni. Csakhogy az Új Köztársaságnál sincsen egyetértés, Wartol, az orishi, Mon Monthma politikai ellenlábasa, akinek egyre több híve lesz, és egyre több gondot okoz. Ráadásul úgy tűnik, valahogyan bizalmas hírek szivárognak ki az ellenfelekhez...

A Birodalom vége könyv kritika, elemzés, értékelés, jellemzés

Az roppantul zavar, hogy a régen sok regényen (pl. X-szárnyúak sorozat eleje) át bemutatott birodalmi harcokat, itt ezzel a könyvvel el akarják intézni. Ráadásul ott még nem kevés éven át tartottak az utócsatározások, és sok személyiség képviselte a Birodalmat. Itt meg egy admirálisnőre, és egy férfira korlátozódik az egész.

Amikor arról ír a szerző, mi járt Sloane fejében, elgondolkodtam miért is hitte, hogy ő lehetne a császár utóda? Csak egy admirális, amelyből sok tucat volt, megannyi más elemmel együtt a Birodalom fénykorában. Persze Rax Gallus sokkal rosszabb volt nála minden szempontól. Wedge szerepe itt át van írva a már említett sorozathoz képest. És mi van a Zsiványkommandóval? Értem én, hogy a Disney fiúk-lányok kánonjában Fantom osztag van, de az ilyen régi, bevált sorozatokat nem lehet csak úgy fejben felülírni.

Érdekes, hogy itt kávéról beszélnek. Mi történt a caf -fal? Ne legyünk már ennyire „földiesek”. Az egyik dolog, amit szeretek az SW univerzumában, hogy nem ragaszkodik földi dolgokhoz. Még egy dologban lemaradtam (előző kötetet részleteit elfelejtettem): Conder és Sinjir? Sinjir először, mintha Jas -szel, a zabrak nővel szimpatizált volna. Mi ez a vonzalom Conder, a férfi iránt? És akkor még később csókváltás is… Na jó, hagyjuk, erre nem vagyok kíváncsi. Ez megint egy éppen trendi földi dolog, amit beleerőltetnek a Star Wars -ba.

De a legzavaróbb az, hogy az egész Birodalmat – elöljárók tekintetében – leszűkítik Sloane -ra, és Rax -ra, és persze Mas Amedda -ra, aki csak ott van házi őrizetben. A most már legendákká nevezett regényekben számos fő „vezér” volt még a Birodalomban, és maga a Birodalom sem szűnt meg, csak kiszorult a mag, illetve az „északi” peremvidék felé.

Az Utóhatás 3. könyv túlzottan töredezett, mintha a szerző egyben akarna elmesélni egy történelemkönyvet, 60 mellékszálat közvetítve. Némelyik érdekes, de minduntalan megszakítják a történet menetét. Ugyanis egész jól beindulnak az események, elég izgalmas, csak ez a sok új – más bolygókon, különböző lények – szereplő privát története lelassítja a folyamatot. Már élveztem a regényt, és akkor mindig össze kellett szednem fejben kikről van szó, mi ez az egész.

Az, hogy az egész birodalmi flotta ott szorongjon a Jakkunál megint egy furcsa elképzelés, vagyis lekicsinyítése a maradékának. A régi könyvek hitelesebbek voltak ebből a szempontból (is), tudtuk, hogy nagy haderő maradt szétszórva a galaxisban. Persze az érthető, hogy ezzel Az ébredő Erő eseményeihez vezető okokat alapozzák meg. Valahogy el kellett tűnni a régi Birodalomnak, és elvetni az Új Rend alapjait.

Ehhez tartozik a császár mesterkedése is a tartalék tervvel, amely – legalábbis ezen formájában – az „új kánon” találmánya. Maga a cselekmény levezetése, és a csaták jók lettek, elég izgalmas volt olvasni. Üröm az örömben, hogy tudjuk, itt nem lehet igazán jó vég, mert a sötét erők már a jövőt készítik elő. A sakk – bár itt kicsit másmilyen és új névvel – behozatala megint egy felesleges utánzása a földi találmányoknak. Ennél több eredetiséget vártam volna el.

A regényből kiderül, hogyan került egy lezuhant szuper csillagromboló a Jakkura, amelyet a Star Wars hetedik részében láthattunk. Ez az eseménysorozat kellően lebilincselően lett levezetve a könyvben, ennél jobb már csak filmben lenne. Bár nem kísérhetjük figyelemmel a nagy csata minden részét, a fontos történésekről értesülünk.

Az Ismeretlen Régiókra, és a jövőre való célzások kapcsán szóba került Thrawn főadmirális, aminek örültem. Bár itt más fejlemények felé visz az egész, mert a régi idővonalban a Yuuzhan Vongok támadása lett belőle. Azért érdekes, hogy nem volt jobb ötletük, mint ennyi beteg elmét összehozni, akik megalapítják az említett rendet. Rae Sloane személyiségfejlődése viszont tetszett, jól ki lett bontva.

A végső fejlemények odaszegezik az olvasót a könyvhöz. Ennyi idő alatt eléggé beleélheti magát az ember, és együtt él a történettel. Chuck Wendig a végtelenségig kiélezte a bizonytalanságot és a küzdelmeket, és ezzel belerántja az olvasót egy érzelmi hatás spirálba. Nem elég a nagy csata, és a személyes harcok, későbbre is marad számos végjátéki jelenet.

A szerző mindent beleadott, hogy amit csak lehet elmeséljen, és közben szórakoztasson is. Így az Utóhatás trilógia méltó befejezésre került, amely a legerőteljesebb lett a három kötet közül, és még a jövő eseményeit is megelőlegezte. Ennek ellenére már alig vártam, hogy a végére érjek, mert ez így egyben kicsit sok volt.

Értékelés (saját tetszési indexem)

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!