Star Wars Könyvek Portál

Timothy Zahn – Thrawn: Árulás könyv bemutatás, ajánló

Timothy Zahn – Thrawn: Árulás könyve 2019-ben jelent meg. A történet a Thrawn: Szövetségek kötet folytatása. A Yavin -i csata előtti időszakban játszódik, amikor a Birodalom anyagi erőforrásainak jó része a Halálcsillaghoz vándorolt.

Timothy Zahn – Thrawn: Árulás tartalom, történet

Tarkin kormányzó találkozóra hívja Savit főadmirális csillagrombolójára Krennick igazgatót, és Thrawn -t. Az éteren át a császár is jelen van, és a téma Krennick csillagpor programja. Utóbbival némileg vetélytárs a finanszírozásban Thrawn TIE Defender projektje, ezért is kellett összegyűlniük.

A találkozás eredményeként Thrawn -nak egy hete van, hogy elintézze a grallock -nak nevezett űrbéli állatokat, melyek Krennick műveleteit veszélyeztetik. Ha nem sikerül, akkor elveszti a finanszírozást, és az teljesen a csillagpor tervezeté lesz.

A főadmirális máris nekikezd a feladatnak, de az igazgató helyettese, Ronan, megfigyelőként végig jelen van. Hamarosan felfedezik, hogy a grallick jelenlét miatt meghibásodó és eltűnő teherhajók nem vesznek el örökre a hiperűrben. Ez pedig rengeteg érdekes kérdést vet fel.

Lehetséges, hogy nem véletlenül történnek ezek az esetek, hanem tudatos tervezés áll a háttérben? De hova lesznek a teherhajók? Kinek állna érdekében ezeket eltulajdonítani? És hogyan kerülnek a képbe a grallockok? Hamarosan felbukkan egy chiss űrjármű, és a gryskek is előkerülnek, hogy még árnyaltabb legyen a kép.

Thrawn: Árulás – bemutatás, ajánló, könyvértékelés

A számomra csalódást okozó második rész után kíváncsian vártam a folytatást. Sajnos a Disney -féle animációs sorozatok, filmek, és könyvek kényszerpályán tartották a főadmirális történetét, így Zahn kénytelen volt ezekhez igazodni. Ennek kiválóan megfelelt, ügyesen mutatta be a birodalmi tisztek csavaros mesterkedéseit.

Krennick igazgatóhelyettese, Ronan kezdettől fogva unszimpatikusan viselkedett, ami egyébként szokványos a birodalmi tisztviselők között. Meglepő volt a találkozás birodalmi területen a chissekkel. De az előző regényből megismert gryskek feleannyira sem voltak félelmetesek, mint régen a Kirajzásból ismert vagaarik.

Az ottani események óta eltelt csaknem 27 év, de Thrawn és Ar'alani, a női chiss admirális szinte semmit nem öregedtek. Ugyan ama könyvet a jelenlegi Star Wars tulajdonosok nem veszik figyelembe, viszont Timothy Zahn – ha csak lehetséges – nem veti tűzbe régi munkáit.

Be kell valljam, sokszor nem tudtam követni a főszereplő, s társai villámgyors gondolatmenetét. A szerző remekül csavarja az ilyen jól kifundált eseménysorozatokat, de olvasóként nem egyszerű kitalálni a különböző felek észjárását. Az állandóan gyanakvó Ronan -t szívesen hajítottam volna máglyára, de szerencsére ismét visszatért Eli Vanto a chissekkel, és inkább rá figyeltem.

Krennic dolgaira alig emlékeztem, mivel a Katalizátor regény nem volt rám nagy hatással annak idején. Savit főadmirális birodalmi tiszt létére egész normálisan viselkedett, legalábbis eleinte. Vah’nya, a második látással is rendelkező, fiatal chiss nő új színfolt volt a történetben. Az előző kötetben jelentek meg a harmadik látással rendelkező chiss kislányok, akiket navigátorként használtak a hiperűrben. Kíváncsi voltam, vajon többet is megtudunk-e ezekről az Erő-érzékeny lényekhez hasonló chissekről.

Vantónak és Ronannak közösen kellett egy csempészekkel, s mindenféle bűnöző elemmel telített bolygóra utazniuk, újabb információk végett. A főadmirális két halálosztagosa kísérte őket. Nekem kifejezetten tetszett ahogyan azok lekezelték a pökhendi Ronant. Eli Vanto pedig a fejvadász sztorikból megismert ászokhoz hasonló, csavaros észjárásról tett tanúbizonyságot kényszerhelyzetben.

Timothy Zahn az „elme embere”, történeteiben sosincs puszta cselekvő eseménysor, mindig megbújik valami a háttérben. Általában mindkét oldalon áll egy vagy több olyasvalaki, aki egyedi észjárásával, és háttér információk birtokában mozgatja a szálakat. Az olvasó számára ez menet közben még nem egyértelmű, így vannak szürke foltok.

Dayja neve roppant ismerős volt, hát persze, a Gazfickók rablóregényben ☺ szerepelt. Felbukkanása igencsak mozgalmassá tette az eseményeket, nem kevés meglepetéssel szolgálva. Viszont a Chimaera, a Steadfast és a gryskek által irányított hajók körüli manőverek hosszú előkészületek voltak, és nem annyira érdekesek, mivel nem lehetett tudni, mi áll mögöttük.

Végre Pellaeon -t is előtérbe hozta Zahn, hiányzott már, hiszen a legendák Új Köztársaság ideji Birodalmában fontos katonai vezető lett. Eddig csupán az egyik klónháborús regényben volt komolyabb szerepe a könyvek közül. A katarzis közeledtével ismét ízelítőt kaphattunk Thrawn stratégiai zsenialitásából, ezúttal Faro vezérőrnagy jóvoltából.

A fiatal nő roppant ügyességgel elsajátította a főadmirális gondolkodásmódjának számos elemét, amit a gyakorlatban ki is használt. Egyébként chiss elöljárója itt is végig pozitív figura, ellentétben például a Lázadók animációs sorozattal.

A chiss Steadfast grysk hadihajó elleni csatája a legszebb űrháborús film emlékeket idézte fel bennem. Azonban itt hatalmas szerepe lett az előrelátásnak, gondos tervezésnek, meglepetésnek és időzítésnek. A harcon túli diplomáciai végjáték pedig igazán élvezetes volt. Ki gondolta volna, hogy ez lesz Ronannal, Faróval, vagy Eli Vantóval?

Össze kellett kötni a történetet a Lázadók sorozattal is, mivel a „köztes” időben zajlott az egész. Eme dolog, s a már ismert jövő eléggé behatárolta a lehetőségeket. Kérdés csak, vajon mi lett, (vagyis lesz) a gryskekkel, az általuk jelentett fenyegetéssel? És a vagaarik most már legendák maradnak?

Értékelés (saját tetszési indexem)

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!