Star Wars Könyvek Portál

Kirajzás Star Wars könyv bemutatás, kritika, értékelés

A Kirajzás Star Wars könyv Timothy Zahn alkotása, amely 2006 januárjában jelent meg, s két évvel később, Magyarországon is kiadták. A történek középpontjában a Kirajzás nevű expedíció áll, melynek célja az Ismeretlen Régiókban más lények, új helyek, és ismeretlen fenyegetés felkutatása.

A regényben számos fontos szerepet játszó karakter feltűnik, például a chiss Thrawn, a különc jedi mester C'baoth, vagy Darth Sidious.

A történet rövid felvezetését itt olvashatod el.

Timothy Zahn Kirajzás könyv bemutatás, kritika, értékelés

A Kirajzás könyv hangulata egész életemben bennem marad. Még most is itt játszódik előttem, ahogy Car'das beszélget Thrawn -nal, az Ismeretlen Régiókban. Eme galaxis peremén kívüli helyszín nagy vonzást gyakorolt rám, végig űrhangulata volt, mint az űr mélyén játszódó filmeknek.

Nagyon szerettem a helyszínt, és a fiatal Thrawn itt meglehetősen szimpatikus volt. Ezek a beszélgetések és események a végtelenségig folyhattak volna, nagyon élveztem őket. Szerencsére a könyv jó vastag, így hosszasan bele tudtam merülni.

C'baoth jedi mester hihetetlenül arrogáns, pofátlan és fölényeskedő viselkedése, eléggé ellentmond a jedik jellemének. Azt sem értettem, tanítványa, Lorana Jinzler hogyan kerülhetett mellé, amikor az ő személyisége éppen az ellentéte, szelíd, tapintatos, és szerény. Igazából ilyen valaki, mint Jorus C'baoth nem is lehetett volna jedi, de ez az egyén Zahn ötlete az ő alakja.

Már a weboldalon is megemlítettem, hogy érthetetlen módon van a regényben Obi-wan nagymesternek nevezve, mikor Yavin előtt 27 évvel mindössze Anakin mestere volt. Egyébként ebben a műben nem feltétlen lett volna szükséges az ő szerepeltetésük, bár színesítésnek jó volt.

Akár viccesnek is felfoghatjuk Kinman Doriana, Palpatine titkára gondolkozását, aki azt hitte, két különböző „úrnak” dolgozik, mivel Darth Sidius embereként is működött. Dorianával a szövevényes intrikákat jól ábrázoló James Luceno műveiben is találkozhatunk.

Megjelenik Thrawn testvére is a műben, valamint Ar'alani admirális hölgy, aki az újabb kánon művekbe is átkerült. De a parancsnokot Car'das és Mirali – aki a kis csempészkülönítményüket vezető Qennto női társa – is tanítja a galaktikus közösre. Nem elég, hogy a si bysti nevű kereskedőnyelvet használják, és a chissek nyelvét, a cheunt, ott a minnisiati is, amit a chiss közeli régiókban használnak.

C'baoth színeváltozása egyre szembetűnőbb a regény folyamán, csodálom, hogy mások nem vették észre, néhány jelentéktelen esetet leszámítva. Miatta itt pont olyan fensőbbséges jedi érzület áradt, ami miatt a köznépek nem szerették őket. Ez az ellenszenv volt jellemző a mandaloriakra is, a köztársasági kommandós regényekben.

Thrawn már itt bemutatót tart, hogyan lehet egy hatalmasabb haderőt csupán megfigyelés, előrelátás, következtetés és jó stratégia segítségével térdre kényszeríteni. Engem zavart, hogy Doriana jócskán negatívan állította be a jediket, de ez a vezetőjükre ezúttal illett.

Többször szóba kerül a rejtélyes idegen veszedelem, más galaxisból. Ez az, amely számos Star Wars regény témájában előkészül, s később a Yuuzhan Vong támadásban kiteljesedik. Mindenesetre az Ismeretlen Régiók ezen részében a regényben a vagaarik képviselik a „környék” gonosz, leigázó népcsoportját. Car'das félelme ellenére, nagy elszántsággal bírhatott a velük való személyes találkozáskor…

Közben mindvégig a végtelen és sötét tér volt a helyszín. Előtte talán az utolsó csillaghajónál élveztem úgy az űr mélységeiben való jelenlétet, mint itt. Engem különösen bosszantott, hogy a Kirajzás tagjai és a chissek egész jól kijöhettek volna egymással, ha nincs Doriana jelen a nemoidikkal, és C'baoth. Ezeknek lett volna dolguk egymással, s nem az ártatlanoknak. Ahogyan a regény halad a végkifejlet felé, egyik fordulat követi a másikat, párhuzamosan több helyen izgalmas dolgok történnek.

A nagy tanulság, hogy a legnagyobb haderő sem ér semmit a megfigyeléseken és megszerzett információkon alapuló stratégia ellen. Utóbbi viszont tehetetlen a tudati behatás ellen, viszont egyikük sem kerülheti el az előzetes szándékokból és eseménysorokból következő sorsát. Néhányan, például Ma'ning mester, felismerték, hogy rossz úton járnak, de már késő volt.

A Kirajzás igazi nagy dráma, amely elsodor magával. Számomra A fekete lyuk volt hasonlóan megrendítő. Ott is egy őrült elme volt a probléma okozója, amit itt C'baoth testesített meg. Szolgálat helyett másokat uralni, bizony egyenes út a sötét oldalra. A regény a végéhez közeledve egyre jobban magával ragad, nehéz eldönteni lehetne-e jó végkifejlet.

A tudategyesítés, ami a jedik elméit összefogta, gigászi erőnek bizonyult, viszont kiderült, hogy visszafelé is elsülhet, amennyiben rossz irányba halad a vezető. Számomra a legkevesebbre tartott, mindig bizonytalan, engedelmes Lorana Jinzler vált végül az igazi hőssé. Hogy miért, az kiderül a regényből.

Még az utolsó utáni pillanatokra is maradtak izgalmak és eldöntendő kérdések. Úgy tűnt, ez a regény sosem ér véget, és nem is bántam volna… De az itt történtek az alapjai mindannak az eseménysornak, melyek a fél évszázaddal később ugyanitt játszódó, túlélők kereséséről szóló könyvben zajlanak.

Értékelés (saját tetszési indexem)

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

Rae Carson - E.K. Johnston A királynő árnyéka című Star Wars könyve

E.K. Johnston A királynő árnyéka című Star Wars könyve, ifjúsági regényként jelent meg 2019-ben.

A királynő árnyéka tartalom, történet

Padmé Amidalának lejárt az uralkodói ideje, és új királynőt választanak. Az utóda – Réillata - felajánlja neki a szenátorságot a Coruscanton, amit szívesen elfogad. Régi udvarhölgyeiből és testőreiből álló csapatával elutazik a galaxis központjába.

Lassan megismerkedik a hivatalnoki bürokrácia útvesztőivel, valamint az érdekek uralmával. Közben Sabé és Tonra a Tatuinra utazik, mivel a volt királynő szívügye az ottani nem szabad állampolgárok. Ők álruhában működnek és 25 rabszolgát sikeresen eljuttatnak egy másik bolygóra, ahol szabadon dolgozhatnak.

A Coruscanton szívesen cikkeznek Padméról, és olykor úgy tűnik, veszélyben van. Nem könnyű megszervezni a védelmét, de régi testőrségének tagjai és hasonmásai így is teszik a dolgukat. A szenátusi munkája során közelebbről is megismeri Bonteri, Organa és Mon Monthma szenátorokat.

A királynő árnyéka kritika, értékelés, vélemény

Az első néhány fejezet kb. annyira érdekes, mintha egy hétköznapi kislány zsúr leírásos beszámolóját olvasnánk. Valahogyan sikerült nem elaludnom rajta. Nagyjából a közepe felé lehet valami épkézláb történetet kihámozni, de az írónő akkor is csak pedzegeti a témát.

Pedig ebből az időből nem sok mű született, és érdekel a korszak. A politikai ármányok jelen vannak, és itt már alakul a jó kapcsolat Bail Organával, akivel a Klónháborús játszmákban is együttműködnek. A diplomáciai fogások és csavaros kommunikációk kissé érdekesebbek voltak. De még mindig valamennyire azt éreztem, kislányoknak készült a regény.

Kellemes változatosságot jelentett, hogy ellátogattunk az Alderaan bolygóra, amely csodás természeti környezete miatt mindig is az egyik kedvenc égitest volt számomra. Itt újra találkozhattunk Breha Organával, akinek Az Alderaan hercegnője című könyvben pillanthattunk közelebbről a magánéletébe.

A királynő árnyéka kritika, értékelés, vélemény

A regény kétharmada után még mindig nem adtam fel a reményt, hogy történik valami, s nem csak kedélyes cseverészésekről olvashatok. Egyébként ekkor sem tudtam megkülönböztetni Padmé összes testőrét, hasonmását, udvarhölgyét, néhány kivételével. Typho például régi ismerős, hiszen az árnyak utcájában végzi, ami ugye most már (sajnos) nem hivatalos folytatás.

Történik egy Naboo -i látogatás is – ahol Amidala szüleivel is találkozunk – de, talán mondanom sem kell, semmi különös nem történt. Egyébként a két bolygó – az Alderaan és a Naboo – között számos hasonlóság van. Egyrészt csodaszép természeti környezettel rendelkeznek, másrészt felvilágosult, békés civilizációjuk van.

A Bromlarch -ra való utazástól kicsit többet vártam, de csak unalmas, katasztrófa utáni helyszíni szemle volt. A szenátusban való kudarcok-sikerek kicsit tűrhetőbb folytatás. Noha nem vártam olyan szövevényes fordulatokat, mint például a Canto Bight -ről szóló történetekben, meglehetősen lágy lett az egész.

Unalmamban azon tűnődtem milyen sok az é -re végződő név a Naboo -i neveknél: Sabé, Dormé, Saché, Cordé, Versé. Amúgy szerepe volt a regényben a klónháborús animációs történetekből is ismert Mina Bonterinek, vagy Clovis szenátornak. Egy jedi is felbukkant néhány jelenetben: Depa Billaba.

Noha volt egy kis csetepaté az űrben, túl gyorsan lezajlott ahhoz, hogy izgulni lehessen. Az epilógus összekapcsolja a könyvet a klónháború lezártát követő eseményekkel, de homályosan félbemarad. Bár az írónő Ahsókáról szóló regényéről sem sokra emlékszem, azt hiszem ott volt néhány aktívabb cselekmény is.

Értékelés (saját tetszési indexem)

4.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!