Star Wars Könyvek Portál

Járulékos veszteség könyv a Thrawn – Chiss Birodalom trilógia befejező része, mely Timothy Zahn műve, és 2021-ben jelent meg. Ez az Államérdek című regény folytatása, Yavin előtt 19 -ben játszódik.

Járulékos veszteség tartalom

Az ellenséges erők titkos mesterkedései kezdik megbontani a szokásos rendet a Chiss Birodalomban. A megtévesztő taktikák előhozzák a népet vezető családok közti versengéseket. Egyedül Thrawn ezredes, és még néhányan, mint Aralani admirális, Ziinda, vagy Ba’kif tábornok van tudatában a valós veszélynek.

Jixtus a kilji erőket használja manőverezésre, akik a „megvilágosodásukat” szeretnék terjeszteni. Eközben van olyan chiss főszemély, melyet ajánlatával sikerül megtévesztenie. Thurfian, vagy Zalfostro továbbra is az ezredes bukását kívánják, viszont neki segít az alezredese, Samakro, Chee’ri, a navigátorlány és a rá vigyázó Thalias.

Timothy Zahn - Járulékos veszteség kritika

A Járulékos veszteség könyv elején inkább zavart Zahn túlzottan részletekbe menő precizitása. Arra gondolok, hogy rengeteg apró mellékszálat és beszélgetést - ami nem annyira érdekes – végig kell olvasni, mire történik valami érdekesebb.

Sajnos az egész chiss trilógiára jellemző, hogy egyfajta „megengedett” mellékszála a Star Wars univerzumnak, így kevésbé kapcsolódik a fő történetekhez. Így – bár valamennyire érdekes – nem igazán hozza lázba az embert. Van pár érdekes faj, de az egész a közelében sincs annak a varázsnak, amit például a Kirajzás, vagy a Túlélők keresése regény olvasása okozott, sok évvel ezelőtt.

A visszaemlékezéseket az előző részekben sem szerettem, itt már tényleg időhúzásnak tűnt. Különösen bosszantó, hogy folyton megszakította az előrehaladást. Zahn egyébként nyilván tökéletesen tisztában volt vele kik, mit, miért tesznek, de én mint olvasó nem tudtam követni az eseményeket.

No nem mindig, mert amikor állítólag több chiss család hajói küzdöttek, sejtettem, kik állnak a háttérben, ők meg nem. A Járulékos veszteség Star Wars könyv akkor kezdett számomra vonzóbb lenni, amikor a Napfelkelte nevű helyen volt egy ki csetepaté. Itt azok a lények kavartak, akik már az előző trilógiában, például a Thrawn: Árulás regénynél is megjelentek.

Ez a sok kis vacakolás, ármánykodás, meg versengés a chiss családok között meglehetősen gyerekes, és nehéz elhinni. Egy viszonylag fejlett birodalom nem lehet ilyen kicsinyes. Viszont ezt jól ki tudja használni egy álnok, és terjeszkedő másik faj.

Ziinda és Roscu „egymás elleni” akciója is kissé felpezsdítette az állóvizet. Amúgy rengeteg női szereplő van a könyvben, már nem is tudtam követni. Azon csodálkoztam, ha időnként felbukkant egy férfi, de gondolom ez betudható az újabb idők Disney irányvonalának.

Utána már egészen magával ragadó lett a Járulékos veszteség Thrawn Star Wars könyv. Szemléletes volt a maradi családok viszálykodása, a Szindikatúra merev szabályai, valamint a Chiss Védőflotta ténykedései egymásra hatása.

Az egyik emlékek fejezetben csodás dolog történt, mert Timothy Zahn leírta azt, ami a Kirajzás Star Wars könyv végén történt. Thrass -on, a főszereplő fogadott testvérén kívül ugyan nem nevezett meg senkit, Lorinda itt csak egy nő a Kisebb Űrből. De ezzel együtt finoman átemelte ezen történéseket a jelenlegi kánonba.

Chiss Birodalom trilógia befejezés, szereplők, vélemény

Az egész művön végigvonul a háttérben Cheri, a gyermek navigátor lány és az idegen magys titokzatos kapcsolata. Elvileg ketten együtt messzebbre látnak a jövőbe. Közben Jixtus szeretné ezt a tudást is birtokolni általuk, és a chisseket leigázni.

Thaliasnak pedig minden tudását latba kell vetnie, hogy az időközben atyává avanzsált Thurfiant meggyőzze, a Szindikátusnál támogassák Thrawn tervét. Persze közben a chiss politikusok az ezredest szeretnék kivonni a flottából, mivel régóta szúrja a szemüket a tevékenysége.

Sokszor felbukkan és ide-oda helyezkedik Quandalinori Quilori, akit navigátorként használnak más népek. Az ő és egy sor másik faj külsejét is csak sejthetjük. Mindenesetre többségük rafináltabb, mint az a faj, amelyik például a Nemzetközösség Saga monumentális regényeiben megtámadta az emberiséget.

A Járulékos veszteség vége felé attól tartottam, a főszereplőt ismerve nem lesz túl sok meglepetés. Inkább arra voltam kíváncsi, a chiss vezetésre milyen hatással lesz az akciója, illetve, hogy mennyire megvezethetők. A csaták komplikáltak, ámde „látványosak” lettek a végére az űrben.

Bár a legtöbb esetben csak következtetni tudtam hogyan működtek a csapdák, vagy miért úgy zajlottak az ütközetek úgy, ahogyan. A végjátékban itt több csata volt és kevesebb körmönfont színjáték a falak mögött, mint a Thrawn keze duológiában. Viszont továbbra is csodálkoztam milyen sok lénycsoport él itt a Külső Űrben, mely a galaxison kívül van.

Thrawn és Thalias között lehetett volna valami, de mint Luke és Mara összemelegedéséből tudjuk, az imént említett műből... Zahn romantikája csupán annyira izgalmas, mint két informatikus beszélgetése a programkódokról.

A gryskek láthatatlansága és fennmaradó fenyegetése elég ijesztő volt, de továbbra sem érzem őket olyan félelmetesnek, mint a vagaarikat a régi regényekben. Sok szép kis fordulat volt a chissek munkájában és kapcsolataiban is.

A chiss nemesek körlbelül annyira nézték jó szemmel a főszereplő szövetkezéseit más népekkel, mint amennyire a Végzetes szövetség műben kényszerűen szövetkeztek a jedik a sithekkel. Az viszont mindent elmond a Szindikátus ostoba működéséről, hogy azt támadják, aki éppen megvédi őket a külső ellenségtől.

Zahn a mű végén összekapcsolja az eseményeket Thrawn további sorsával, amiről már tudtunk. Így világossá válik a háttér, ami miatt később a Galaktikus Birodalomban emelkedett magasra. Amúgy a szerző itt a gryskeket állítja a Yuuzhan Vong -ok helyébe, mint láthatatlan ellenség, akik a régi regényekben veszélyeztették a galaxist.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

A királynő reménysége könyv E. K. Johnston 2022-ben megjelent ifjúsági regénye, mely a Padmé Amidaláról szóló trilógia befejező része. A királynő végveszélyben mű folytatása, de 10 évvel később, Yavin előtt 22 évvel játszódik.

E. K. Johnston – A királynő reménysége tartalom

Elkezdődött a klónháború. Padmé a titkos esküvőjére készül, de Jamilla királynő kérésére elutaznak Anakinnel néhány embert kimenteni. Később egy fontos feladatot vállal el, de ehhez Sabét kell megkérnie, hogy helyettesítse őt, mint hasonmás.

Typho századossal biztonsági őrnek álcázva magukat repülnek el egy teherszállító hajóval. Háborús övezetbe utaznak, s egy ott zajló politikai rablási esetbe is belekeverednek. Közben Sabé jól helyettesíti őt a Coruscanton, de Palpatine kancellár árgus szemekkel figyel.

A királynő reménysége könyv kritika, vélemény

Az előző kötetekkel – különösen az elsővel – szemben is az volt a gondom, hogy egészen semmitmondó dolgokkal foglalkozik. Ez itt is jellemző, mert ki a francot érdekel, Padmé hogyan varrja a menyasszonyi ruháját, vagy egy-két szereplő huszadrangú gondolatai, rég elmúlt dolgokról?

A másik bolygóra utazás Anakinnal kissé izgalmasabb volt, majd Yoda merengését is érdekesnek találtam. Bár elég halvány a történet, s alig zajlik valami érdemleges A királynő reménysége könyv során, legalább új szálak bontakoztak ki.

Az időbeliséget nem értem, mert míg az elején csak épp elkezdődött a klónháború, nem sokkal később már úgy hivatkoznak rá, mintha már évek óta zajlana. A főszereplőt helyettesítő Sabé találkozik Bariss Offee -val, akivel utoljára a Jedi gyógyítóban találkoztam.

Meglepve olvastam, hogy az előző kötetek bestseller, fura egy világban élünk. Nem mondom gyermekeknek sóval elmegy, de semmi több. Itt alakulgatnak az események, de E. K. Johnston gondosan ügyel, hogy ne legyenek sehol sem túlzóak, így nem tud magával ragadni.

Palpatine jelenlétei kissé érdekesebbek, s látszik, hogy régi elődje, Darth Bane módszerét alkalmazva annyira uralja az érzéseit, hogy manipulálni tudjon. Az a kis kaland a háborúban nem valami hosszú volt, így nem sok vizet kavart.

A királynő reménysége könyv (is) inkább a szereplők gondolatairól, az események hátteréről szólt. Néhány apró információt kaptunk, mik zajlottak a mellékszálakban, de semmi több. Gyerekeknek egyszer elmegy, de elég halvány alkotás. Viszont most olvastam először női klónkatonáról. Hoppá! Ez nem a Disney ama törekvése miatt van, hogy kerüljenek előtérbe a női szereplők? S ennek érdekében megváltoztatják a Star Wars történelmet is...

Értékelés (saját tetszési indexem)

5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Lopakodó árnyak könyv egy ifjúsági regény, mely 2021-ben jelent meg, és Justina Ireland írta. Kapcsolódik a Fenyegető sötétség regényhez, néhány szereplő itt is jelen van.

Lopakodó árnyak könyv tartalom, történet

Sylvestri Yarrow a Berenga rendszerben halad, amikor váratlan rajtaütés éri a Nihil részéről, így társaival menekülnie kell. A Csillagfény Jelzőállomáson a miriali Vernestra, és padawanja, Imri találkoznak Reath Silas -szal, aki nemrég érkezett Cohmac mesterrel.

Marchion Ro elküldi a fiatal Nan -t a rejtett csillagösvényeket megtaláló öregasszonyt rá bízva, Lourna Dee -vel. Vernestrát egykori mestere, Stellan Gios a Coruscantra hívja, de Reath -ék is oda igyekeznek, így együtt utaznak.

Sylt a Coruscanton egy Xylan Graf nevű alak kikérdezi az esetéről és fizet is az információkért, de később merénylet készül a lány ellen. Vernestráék útközben leszállnak egy bolygón, melyet a Nihil támadott meg. Van egy tárgy melyért bármire képesek, és az ott található.

Később a szálak összefonódnak. A Grafok és a San Tekkák versenytársak a hiperűr útvonalak felfedezésében és fenntartásában, ami politikai manőverekkel és más manipulációkkal jár. Ehhez jönnek a meglepő Nihil támadások, a jedik pedig belekeverednek a játszmákba, ahol csak nagyon kevesen tudják mi (ki) mozgatja az egészet.

Lopakodó árnyak könyv vélemény, kritika

Szokatlan dolog, hogy Vernestra egy évvel fiatalabb Reath -nál, aki még padawan, de a lánynak már sajátja van, aki nála csak két évvel fiatalabb, azaz 15 éves. Amúgy sem értem ezt az őrültséget, miért kell egy friss jedi lovagnak mindjárt tanítvány? Kapkodás felsőfokon. Egyébként a Csillagfény Jelzőállomáson mindjárt egy érdekesség Nevarro mester, az igazán különös lény, mivel csak körvonalait látni, miközben a magasban lebeg.

A Fenyegető sötétség regényhez képest itt sokkal több szálon kapcsolódik a történet felnőtt könyvekhez, sőt folytatódik is, ami a Viharfellegekben elkezdődött. Elsősorban Syl és Vernestra van a középpontban, de több, régebbről ismert karakter is többször felbukkan.

Kicsit soknak találtam az előkészítést, mert a Lopakodó árnyak könyv első felében csak néha volt igazi akció. A Jedi templomba való belépéskor talált új kép a sithek és jedik harcáról azonnal az Árulás regényben leírt lélegzetelállító küzdelmet juttatta eszembe. Még most is megborzongok tőle, persze az nem képezi jelen „kánon” részét, ezért nem emlegetik.

A megszokott Disney elvárásokhoz híven a női szereplők a dominánsak (különösen, ha színes bőrű), és jön a szokásos leszbikus vonal is. Bele kell merülni a két nő, Syl és Jordanna szerelmi életébe, és ez kb. annyira hiányzott, mint tornádó egy szép nyári napon, de hagyjuk...

A Lopakodó árnyak könyv jókora része tököléssel telik. Nem mondanám, hogy unalmas, de csak csiga lassan haladunk előre. Kissé meglepő, a jediket milyen könnyen el lehet intézni, és az igazán felélénkítő eseménysorokkal miért kellett a könyv végéig várni.

De még ez is változatosabb, mint Zahn chiss világokbeli második kötete. Sőt, meglepett, hogy nem teljesen mellékszál volt, hanem a felnőttregény egyik fontos történetszála folytatódott itt. Viszont az időcséplést már nem lehetett behozni a végén, így megmaradt a hiányérzetem.

Az igazi csúcs is elmaradt, nekem egy kicsit elsietettnek tűnt a zárás. Mint mondtam, a Lopakodó árnyak könyv nálam egyértelmű visszaesés volt a Fenyegető sötétséghez képest. De a Disney -féle új kánonban így is vannak jóval gyengébb alkotások. A regényt záró részekben volt egy kis csavar, ami megelőlegezi a folytatásokat.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, oszd meg!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.09.03. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Chiss Birodalom – Államérdek könyv Timothy Zahn műve, mely 2021 -ben jelent meg. Ez a Káosz ébredése című könyv folytatása. A külső ellenség ezúttal ármányos módon, beépülve igyekszik megbomlasztani a Chiss Birodalmat.

Zahn: Thrawn - Chiss Birodalom – Államérdek tartalom

Egy támadás miatt pusztuló felszínű bolygó népének női vezetője Thalias -szal beszél – mivel csak női „vezetőt” fogad el - aki meggyőzi, hogy ne vessen véget életüknek. Ezért el kell menniük a bolygójukra megnézni, mit lehet még vele kezdeni.

Viszont ott mások is vannak, akik ellenségesen lépnek fel. Közben az agbui Hakif és társai a Celwis -en manipulálják az ottani chisseket, körmönfont módon. A háttérben Thurfian és Zistalmu is mesterkedik, hogy Thrawn olyan helyzetbe kerüljön, amit nem tud megoldani. 

Chiss Birodalom – Államérdek könyv kritika

Mindjárt az elején egy nagy öröm számomra: a chiss nemesek beszélgetésében említik Trash -t, Thrawn testvérét. Így kerül szóba a szerepe és a tragédiája a vagaarikkal kapcsolatos összecsapásban. Ez pedig részben beemelése az általam az egyik legjobb Star Wars könyvnek tartott Kirajzás regény egyes momentumainak.

Bár kisebb különbségekkel, ugyanis itt Trash nem vér szerinti testvére, és az évszám Yavin előtt 27 -ről Yavin előtt 19 -re változott. Ami egy kicsit se könnyíti meg számomra, hogy fejben összeegyeztessem azokkal az eseményekkel (a fene esne a Disney önkénes kánonjába ☺), de már így is haladás.

Egy másik érdekesség újabban, hogy az egykori főadmirális születését újabban Yavin előt 59 körülre teszik. Ez mondjuk a régi történetekhez tökéletes, itt egy kicsit soknak tűnik. A Chiss Birodalom – Államérdek könyv eleje számomra igen szürke volt, kb. annyira kevéssé keltette fel az érdeklődésemet, mint a Thrawn – Szövetségek néhány évvel korábban.

A többi esemény másokkal, máshol szürkén hatott, néha sok az előkészítés, másrészt már elfelejtettem az előzményeket az első könyvből. Sajnos a legtöbb a könyvben szereplő fajról (e pillanatig) nem található semmilyen kép, így nehéz elképzelnem őket.

Az első kisebb csata végre hozott valami izgalmat. Bár annyira nem fogott meg, mint a Brian McLeod -féle Küldetés regény, legalább valami komolyabb történt. Az agbui Haplif és társai szervezkedése a Celwis -on igen hosszú és körülményes volt. A rengeteg emlékezés, valamint előkészület kitölti a Chiss Brirodalom – Államérdek jókora részét.

Ez eléggé lehúzza a könyvet, mintha Timothy Zahn valahogy ki akarta volna tölteni az időt és a tartalmat, hogy egy újabb trilógia szülessen. Amúgy a Disney -féle Star Wars elvárásoknak megfelelően jó sok női szereplő van. Az új elöljáróknál rászoktam, hogy automatikusan annak képzeljem el, mivel itt már 10-ből 9 az. Lakinda ezredes – aki az egyik chiss hajó parancsnoka itt főbb szerepet kap, és elég sokat tanul belőle.

A chissek kicsinyes családi versengései meglehetősen primitívvé teszik őket, az intelligenciájuk ellenére. Ennek semmi értelme, csak Zahnnak valószínűleg nem volt jobb ötlete. Tisztára olyanok, mint a sithek, azzal a különbséggel, hogy nem akarják egymást elpusztítani, csak felülemelkedni a másikon. Még szerencse, hogy nem mind ilyen.

Mellesleg egy madárátvonulás érdekes lehet egy ideig. Egy teljes napon át már fárasztó. De hogy egy teljes hónapig valaki azt bámulja, erős túlzás. A Chiss Birodalom – Államérdek könyv tartalmában is rengeteg ármánykodás van, bár ez közel sem olyan lebilincselő, mint mondjuk a Thrawn keze duológia könyvekben volt.

Nehéz elhinni, hogy Thrawn annyira értetlen és naiv lenne politikai játszmákban mint itt be van állítva. Már csak azért is, mert vannak hasonlóságok a politikai és hadi stratégiák és működések között. Amilyen jó a logikája – és a művészetekhez is ért, s abból következtet – így részben a politikai mozgatórugókat is meg tudná fejteni.

A végére a szokásos módon jól csavarta Zahn a szálakat, öröm volt olvasni. Viszont hogyan lehetnek ennyire ostobán versengők a chissek családok okán, nehéz érteni. Végül aztán nem kerekedik ki belőle jó lezárás, aminek oka lehet az is, hogy sok minden maradjon az utolsó részre. De egy bizonyos faj által régebbi regényekhez, például a Thrawn - Árulás könyvhöz is kapcsolódik a történet.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.05.31. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Alphabet osztag 3. A győzelem ára könyv Alexander Freed 2021-ben megjelent alkotása. A mű a Széthullás című középső kötet eseményei után veszi fel a történet vonalát, és fejezi be az osztag sztoriját.

Alexander Freed - A győzelem ára tartalom, történet

Az Alphabet osztag feladata az Árnyék ezred megtalálása, és kiiktatása. Wyl, Chass, Nath és Kairos egy régen birodalmi csillagrombolóként működő hajón utaznak Syndulla tábornokkal és embereivel. Quell közben az Árnyék ezred hajóján, beépülvén Soran Keize emberei közé, próbál cselekedni.

Az úton szabotázsdroidok támadják meg a hajót, és az Új Köztársaságiak bajba kerülnek a megtépázott járművön. Az Árnyék ezred a nyugati végeken folyamatosan menekül, a köztársaságiak pedig a csillagrombólóval Héra parancsnoksága alatt üldözik.

Quell – ismervén mindkét oldal embereit – folyamatosan dilemmában van, hiszen igazából senki halálát nem kívánja, de döntenie kell. Az egykori császár hírnök droidja különös rejtélyeket hordoz magában, melyet Keize ezredes meg akar fejteni. Chass és Kairos megtudja, hogy Quell az ellenségnél van, ezért mindenáron el akarják kapni.

Alphabet osztag 3. A győzelem ára ajánló, kritika

Azt leszámítva, hogy gondolatban túltekerünk azon, itt újra feldolgozzák, amit a régi könyvekben oly szépen kibontottak már, van egy-két visszaköszönő elem. Például az egykor oly népszerű X-szárnyúak regénysorozatban is többször felbukkan hasznos kapcsolatként Airen Cracken, a hírszerzés vezetője.

Az Alphabet osztag trilógia előző kötete meglehetősen lapos volt, ezért annál csak jobbra számítottam. Mivel túl sokat nem vártam el tőle, így egész tűrhető volt a cselekmény. Itt is sokat foglalkoznak a lelki tényezőkkel, de egy kicsit nagyobb szerepet kap az akció, ami valamivel pörgősebbé teszi.

A hosszú részeken át tartó folyamatos üldözés kissé beszippantja az embert. Bár szinte csak centiméterenként haladnak előre eredményekben, mégsem unalmas. Itt is közelebbről van bemutatva a „negatív oldal”, s mint a Dameron -féle Szabadesésnél, bizonyos fokig érthetőek a cselekedeteik.

Az, hogy a különböző helyeken levő birodalmi alakulatok különböző álláspontokat képviselnek, és harcolnak is egymás ellen, árnyaltabbá teszi az egész sztorit. Eléggé el lett húzva az üldözés, és reméltem, hogy annyira nem lesz hosszú, mint némelyik Republic Commando -s regény.

Wyl Lark meglehetősen „szociális” álláspontot képviselt egész idő alatt. A közös rádióbeszélgetés a birodalmiakkal már-már hihetetlennek tűnt. A két őrült nőszemély (Chass és Kairos) pedig katonához méltatlanul, dühük által hajtva hagyta el a sereget. Akik ennyire nem képesek uralkodni magukon – különösen Chass – nem igazán jó „seregtagok”.

A birodalmiak egymás ellen való háborúja, plusz keverve a Lázadók/Új Köztársaságiak mentő hadműveletével, melynek során mindhárom fél egymásnak esik, kész elmebaj. Mármint birodalmi részről, hogy mindenki ellenség. Ami az önfeláldozást illeti, Wyl Lark nem tartozik a Star Wars galaxis 10 legjobb pilótája közé, de okozott egy kis izgalmat.

A három nőszemély útja Kairos bolygóján jó kis pihenő. Van egy kis kaland jellege – bár nem olyan, mint a Phasma kapitánynál – inkább érdekes. Nem rossz, hogy többször is bepillantást nyerhettünk a 204-es birodalmi ezred mindennapjaiba is.

Ami miatt Soran Keize ezredes a Coruscantra készül, s Quell pedig megakadályozni, számomra kicsit zavaros volt. De nem rossz az Alphabet osztag 3. A győzelem ára könyv, csak egy kicsit sok a tökölés néha ☺, mintha Alexander Freed direkt hosszúra akarta volna nyújtani a regényt. 

A történet a Birodalom vége eseményeihez közvetlenül kapcsolódik, a Jakku -i események miatt. Wyl Lark kissé Gandhi -szerű hozzáállása itt egyszerre meghökkentő, s bizonyos fokig várható volt. Az ellenfelek (204 -es és köztársasági pilóták) csata közbeni kommunikációja (továbbra is) érdekes húzás.

Ez emberibbé tette az egészet, viszont így nehezebb volt elhinni, hogy csak úgy kilődözték egymást. Egyébként ebben a regényben is túl sok az ember szereplő. Bár amióta a Disney megváltoztatta a Star Wars -ot, nagymértékben előtérbe kerültek a női karakterek. Alexander Freed szokás szerint nagy hangsúlyt fektet a lelki tényezőkre, ellenben itt is feleslegesen hosszúra nyúlik a történet.

Az Alphabet osztag 3. A győzelem ára könyv még a finálé után is folytatódik. Nem rossz a végjáték, bár utána éveken át még következnek jelenetek a szereplőkről, melyek kissé szürkék. Aminek örültem, hogy a köszönetnyilvánításban Alexander Freed megemlíti a Star Wars szerzők közül az X-szárnyúak sorozat íróit.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.05.11. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

A Disney megváltoztatta a Star Wars -ot, ez tény, de kevesen tudják, hogy pontosan mi ennek a lényege. Miért van olyan sok kiábrándult régi rajongó, aki visszasírja az eredeti történetet? Ebben a cikkben olyan okokról lesz szó, melyekről keveset (vagy másképpen) beszélnek, vagy nem is tudnak róla.

A Csillagok háborúja történetének, fő karaktereinek eredete

Van a Csillagok háborúja alaptörténetének egy olyan eredete, amely eddig méltatlanul kevés publicitást kapott. A 70-es években számos filmszakember és gyermeke járt Waldorf iskolába, és George Lucas akkori felesége, Marcia Lucas így ismerte meg Douglas Gabriel antropozófust. Utóbbi így került kapcsolatba a Csillagok háborúja forgatókönyvével.

Marcia ismerte a szellemtudományt és Rudolf Steiner életét, munkásságát, s szerette volna ha a film egy spirituális, ugyanakkor az igazságon alapuló történetet mesél el.

Közös munkájuk eredményeképpen alakultak ki azok a karakterek, akiket később megismerhettünk a filmvásznon, s egyben ősi emberi archetípusokat jelenítenek meg. George a gépi-technikai, Marcia pedig a humán oldalt képviselte, s Douglasra volt szükség, hogy olyan karakterek és történet alakulhasson ki, mely nem csak egy szimpla cselekmény, hanem hat az emberek lelkére-szellemére.

A Csillagok háborúja alap sztorijában Luke Skywalker képviseli azt a hőst, aki a gonosz (sötét oldal) bal és jobb oldali ösvénye helyett a középutat az Erőt választja. Thripio a gondolkodás, Artu Detu pedig az akarás gépi megjelenése. Emberi szinten a császár a gonosszá vált gondolkodás bal oldali ösvényét, Darth Vader pedig az akarás jobb oldali ösvényét képviseli. A császárnak Vaderre van szüksége, hogy végrehajtsa cselekedeteit.

Darth Vader az ahrimani -nak nevezett szellemiséget jeleníti meg, egy mechanikussá vált lény, aki intelligenciáját, s hatalmát kizárólag érdek alapján használja. A középső utat, az Erő útját Obi-wan Kenobi és Yoda képviseli. Vader, a félig ember, félig gép harcol saját lelke ellen, és uralni akarja a világot. A császár a fekete mágia baloldali ösvényén jár.

Kenobi az, aki elvezeti Luke -ot "középső út" (az Erő) tanítójához, és feláldozza magát, hogy segíthessen neki a szellemi világból. Akik egyensúlyba hozzák a bal és a jobb ösvény erőit, megemelik a tudatosságukat, ami aztán növeli a vérben lévő spirituális potenciált.

Ezt a folyamatot Steiner a "vér éterizálódásának" nevezi, ahogy mondta, a spirituális emberek vérüket olyan tudattal töltik fel, amely összeköti őket a szellemmel (az Erővel). A jedi harcosnak átalakult vére később a midikloriánok által lett kifejezve.

Amit most itt tömören elmondtam, a Magyar Antropozófiai Társaság osztotta meg Douglas írásából, és én is megosztottam a Star Wars Könyvek Portál Facebook oldalán, s más oldalaimon. Douglas Gabriel egyébként később az Indiana Jones filmek történeteinek létrehozásában is részt vett.

A Disney megváltoztatta a Star Wars -ot

Később Marcia és Lucas elváltak, és a Star Wars világa is árnyalódott, sok részre oszlott. Viszont a lényege többé-kevésbé megmaradt, még az előzmény trilógiában is nagyon jól megjelenítették a spirituális üzeneteket. Azonban a Disney színre lépésével egészen más irányvonalat vett az egész.

Az csak egy dolog, hogy a Star Wars -ot pénztermelő gépezetként működtetik. A baj inkább az, hogy egészen más ideológiákat erőltetnek át rajta, ami nagyon messze áll az eredeti szellemiségétől. Ez az egyik oka, hogy olyan sok régi rajongó nem szereti az új irányvonalat, s filmtrilógiát.

A régi történetekben (könyvekben, képregényekben, stb.) Luke Skywalker fokozatosan fejlődött, s idővel nagymesterré lett. Az egyik legnagyobb csalódás volt a Disney -féle filmtrilógiában, hogy a Star Wars hőséből egy életunt, csalódott átlagembert csináltak, aki olyan hatást keltett, mint egy hajléktalan csöves.

Számunkra, akik régen a Sötét erők ébredése regénnyel kezdve átéltük az Új Köztársaság további történetét, valóságos sokk volt a Disney kukázása. Bár talán őrültségnek tűnik, számomra mind a mai napig az a fő történetvonal, s az újakat úgy illesztgetem mellé fejben ha lehet, ha nem, akkor alternatív folytatás.

Visszatérve az eredeti témára, már nem az a fontos, hogy olyan üzeneteket közvetítsenek az emberiségnek ami felrázza őt, hogy a helyes ösvényt és a tudatosságot válassza. A Disney megváltoztatta a Star Wars -ot, számukra fontosabb, hogy – a pénzkeresés mellett - mindenféle manapság divatos irányzatot, propagandát zúdítsanak a nézőkre, olvasókra.

Ezek nem mind és nem minden szempontból rosszak, de Ahriman mestere annak, hogy a rossz a jó álcájában jelenjék meg. Nézzünk meg néhány változást.

Női főszereplők előtérbe hozása a Star Warsban

Felfigyelt valaki, hogy a Disney „hatalomátvétele” óta milyen mértékben előtérbe hozták a női szereplőket? Anakin Skywalker tanítványa még a Lucas éra teremtménye, viszont itt készült róla először külön regény Ahsoka történetével a klónháború után. De aztán jöttek sorban a Disney női címszereplői, vagy regénybeli főhősei.

A lázadás hajnala Jyn Erso -val, aki a Zsivány Egyesben is főszereplő.

Az Inferno osztag női főhőse Iden Versio.

A Phasma című könyv egy kemény nő életéről, Phasma kapitányról szól.

Aztán itt vannak a régi női hősök, Leia, az Alderaan hercegnője, majd egy trilógia Padméról.

Az Alphabet osztagról szóló trilógia főhőse – s főszereplői nagyobb része szintén nő.

A fekete torony regény női főhőse Vi Morandi.

Dr. Aphra szintén nő.

A Jedik fénye regénnyel kezdődő sorozatban is igen előkelő helyen vannak a női hősök. Az ide kapcsolódó, A fergeteghajtó és a Lopakodó árnyak művek is női karakterre építenek.

És természetesen a Star Wars 7 – 9. epizódja első számú főszereplője Rey is nő. De már Timothy Zahn regényeiben is hangsúlyosabb szerepe(ke)t kaptak a nők. És az egyébként igen jól elkészített A mandalori sorozatokban is rengeteg fő női karakter jelenik meg.

Baj lenne, hogy előtérbe kerültek a női szereplők? Nem! Igazából jó, hogy a nők több szerepet kapnak. A régi regényekben is volt jó néhány, például az Ifjú Jedi lovagok sorozatban (beleértve a magyarul meg nem jelenteket is) sok lány van.

Viszont a Disney megváltoztatta a Star Wars -ot, ami azt jelenti, hogy jobban promotálják a női hősöket. Ezt egyébként nyíltan ki is jelentették régebben. Vagyis számomra az jött le, hogy előnyben kell részesíteni őket, manapság főleg rájuk kell építeni.

Hogy tisztázzuk: nem baj a sok női szereplő, de nyugodtabb lennék, ha lenne egyfajta egészséges egyensúly, s nem esnénk a ló túlsó oldalára. Ráadásul ezzel megváltoztatták a hagyományos Star Wars történelmet is. Ugyanis a Birodalom idejében nem kerülhetett nő magas katonai pozícióba.

Ez alól ritkán volt kivétel, például a Jedi Akadémia trilógiából megismert Daala admirális, aki csak szeretője, Tarkin nagymoff által kerülhetett oda. Viszont a Disney alatt ezt is megváltoztatták, kezdve a sötét bőrű Rae Sloane -val.

A Disney megváltoztatta a Star Wars -ot – előtérben a másság

Van napjainkban egy olyan áramlat, mely mögött erős ahrimani és más hatás áll, amely nagyon erősen dolgozik Amerikában. Nem az az elsődlegesen fontos, hogy egy történet mit üzen, mit tanít, miről szól, hanem szerepeljen benne minél több más bőrszínű, más nemi identitású, stb egyén.

Na mármost itt van egy hatalmas csapda, félrevezetés. Mert lehet és kell is a sokszínűség a történetekbe. De nem mindegy, hogy természetes módon, vagy úgy, hogy mindenféle a szokottól eltérő, még ha egészen abszurd is, az a jó. Főként ha a szerzők irányában elvárás ez.

Mert ha következetesek lennének, akkor legalább lenne több idegen faj a Star Wars történetekben. Ugyanis csekély kivételt leszámítva mindig sok az ember, mivel azt könnyebb kezelni. Ha pedig más fajok vannak, akkor túl sok a földi állatokra hasonlító lény, ami elég gyenge kreativitásra utal.

Elég gyermeteg dolog azt képzelni, hogy bármilyen állati életformából olyan tudatos lény alakulhatna ki, mint az ember. De ez a könnyebb út, ahelyett hogy új intelligens fajokat találnának ki, legtöbbször csupán földi állatok csekély mértékben módosított változatát látjuk viszont idegen fajként.

Az azonos neműek szerelme a Star Wars történetekben

Ha megnézed a Star Wars történeteket amióta átvette a Disney, fokozatosan egyre több lett a saját neme iránt vonzódó szereplő. A Birodalom visszavág – Bizonyos szemszögből című könyvben például hagyományos kapcsolat alig van, ellenben 4 történet is az azonos neműek szerelmén alapul. Az Éjféli horizont műben már a jedik közt is megjelenik ez, sőt az egyik jedi mester transzvesztita. És itt egy ifjúsági műről van szó.

Mi ennek az oka? Kinek az érdeke ez? Mi a céljuk ezzel? Nehogy félreérts, nem az a baj, hogy előfordulnak, bár most már szinte minden regényben elvárás. Hanem itt megjelenik egy olyan erős irányvonal amely azt üzeni, ez jó és szép, boldog szabad jövő, ünnepeld… Sokan ezt – hogy valaki ez ellen szót emel – maradiságnak, elfogadást nélkülöző gondolkodásnak veszik.

Pedig szó sincs erről. Elfogadni és megbecsülni, tisztelni őket, igen. De nem népszerűsíteni és ünnepelni azt az életmódot olyanoknak, akik nem olyannak születnek. Ugyanis ez Ahriman útja, aki mesterien mutatja be jónak azt, ami nem az (annak, aki alapból nem olyan).

Ami szörnyű az egészben, hogy akinek más véleménye van, sokszor magába fojtja, mert a mai – ahrimani befolyás által agymosott – Amerikából az árad, aki nem dicsőíti ezt, azt megbélyegzik, hogy kirekesztő, elítélő, pedig dehogy…

A nemi másság az azuráknak nevezett lényiségek behatásának eredménye, melyek igyekeznek lerombolni az erkölcsöt, s az ahrimani lények adják hozzá az ideológiát. Könnyű dolguk van, mert a mai materiális világban elhitették, ami szellemi, az „nem valós”, így nem is veszik észre a befolyást. Ezeknek a működéséről bővebben Gellért Ferenc cikkében lehet olvasni.

Összegezve: sok más emberrel együtt nem a létükkel van bajom, vagy, hogy szerepelnek a történetekben. De a mindenki számára szóló irodalomban ne essünk a ló túlsó oldalára, nem kell mindenáron népszerűsíteni, mert a Star Wars nem erről szól! Ne úgy állítsák be mint követendő, jó, szép és boldog utat, mert a többi ember számára nem az.

A Disney és a Star Wars

Térjünk csak vissza oda, ahol elkezdtük. Mit emel fel a Csillagok háborúja az emberben? Az ember szellemi-lelki lényét, amely megismerve és legyőzve a sötét oldal jobb és bal ösvényét, az Erő útját választva léphet a tudatosság magasabb szintjére.

Erről már fogalma sincs a Disney -féle társulatnak, csupán a felszínt kapargatják, és próbálják mindenféle módon felkelteni az érdeklődést. A baj az, hogy megmaradnak a külsőségeknél, mert nem értik az egész szellemiségének lényegét.

Ezért van az, hogy amióta a Disney megváltoztatta a Star Wars -ot, egy sor sikeres és egy sor megosztó alkotás született. Pedig nagyon jó Star Wars szerzők-írók vannak, akik remekül alkotnak, ha nem bizonyos ideológiai, vagy érdekbeli elvárásoknak kell megfelelniük.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.05.09. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.