Star Wars Könyvek Portál

A Korélia trilógia Roger MacBride Allen 3 regényből álló sorozata, amely a Yavin csata után 18 évvel zajlik. Mindhárom kötet 1995 -ben jelent meg. A Korélián zajló kereskedelmi konferencia idején történik, amikor a Solo család odautazik, s éppen lázongások törnek ki a rendszer bolygóin.

A Korélia trilógia tartalom röviden leírásra került könyvenként a weboldalam Új Köztársasági könyvek aloldalán.

A koréliai rajtaütés könyv kritika

A Korélia trilógia első részében a Solo ikrek és öccsük már nem kis képességeket mutatnak meg az Erő terén. Egy családregénynek indul a történet, amelybe egy kis politika, utazás, majd később bűnözés és terror is vegyül. Mon Mothma beszéde Luke -nak, hogy politikai szerepvállalását is fejlessze, érdekes fejlemény volt.

Időnként sok száraz szöveg van, és csak megy vele az idő. Például amikor Kalenda a Koréliára megy, ott egy oldalon belül számtalanszor szerepel a volt szó, ami már zavaró. A koréliai rajtaütés könyv által tudjuk meg a részleteit, hogy a bolygón az emberek, a seloniaiak, és a drallok élnek, illetve a rendszer többi bolygóján.

Persze utóbbi két faj sokkal inkább állatszerű külsőre, ami általában a Star Wars fantázia gyengesége. Ugyanis tudatos, intelligens fajok nem földi állatfajokhoz hasonló lények. A seloniaiak pedig kb. úgy néznek ki mint egy menyét.

A drallokat mellőzték is az újfajta Star Wars kánonban s helyettük a semmivel sem jobb alvilági férgeket hozták előtérbe, mint például A koréliai hajsza című könyvben. Színesíti a történetet Mara Jade szerepeltetése. Lando feleségvadászata pedig egész szórakoztató lenne, bár néha veszélyes.

Értékelés: 6

Star Wars Korélia trilógia könyvek - A seloniai veszedelem

Trackan-Sal Solo egy meglepő szereplő, Han unokatestvérét valahonnét előrángatta az író. Luke és Lando hazatérése, majd a kalandos útjuk Coruscant alsó részében a megbeszéléshez, igencsak jó volt. Éppen mint A vadászó árnyék regényben, az „alsó világban” a fenevadak jelentettek plusz veszélyt.

Az, hogy a fél új köztársasági haderő le van szerelve, a többi része meg éppen javítás alatt más helyeken, egy kissé nehezen hihető. A seloniai Dracmus egy érdekes női szereplő, de a drall Ebrihim, meg a nagynénje kicsit mint egy mackócsalád ☺. Ez egy kicsit mesés a külsőségeket tekintve, bár ha arra gondolok a csodálatos Bambi regény is mennyi bölcsességet tartalmaz, nem olyan gyerekes az egész.

Érdekes találmány az a tiltómező, mely meggátolja, hogy a hajók a hiperűrbe lépjenek, így akik a Korélia rendszerbe mennének akár hónapokig tartó útra kényszerülhetnek. Gaeriel Captison a Bakuráról szóló regényben szerepelt, de már nem emlékeztem rá miféle romantikus viszony fűzte Luke -hoz, amire itt visszautaltak. Ő és Ossilege admirális a Bakura rendszerből több nagy csatahajóval indul segítségükre.

A Seloniai veszedelem könyvben már kezd kibontakozni valami láthatatlan, titokzatos szövetség (terv), de a történetben alig haladunk előre. Akár a Végzetes szövetségben, itt is gépi elemek (bolygó repulzorok) töltenek be fontos szerepet, csak itt nem droid szervezetek, hanem korszakokkal ezelőtt épített szerkezetek. Érdekes, hogy elsőre nekem ez a regény sokkal jobban tetszett, lehet, most túl sokat vártam el tőle.

Értékelés: 5.5

Leszámolás a középpontban könyv kritika

A könyv elején a közeledés Seloniához, egy kis csetepatéval közben, számomra kissé vontatott, s fárasztó volt. Időbeliségben itt is vannak furcsaságok. A kezdetek óta nem tudom hány nap telt el, de Kalenda a bakurai hajókon azt állítja, hogy Tendra Risant – Lando esetleges jövendőbelije – hónapok óta üzenget a hadihelyzetről.

Márpedig hónapok biztosan nem teltek, még hetek is alig. A kis Anakin Solo hihetetlenül érzékeny az Erőre, de nem jó, hogy amit érez, azonnal cselekszi is, teljesen átadva magát neki. A gigantikus méretű központi állomásról most a drámai sorsú Csillagfény Jelzőállomás jutott eszembe.

A Korélia trilógia utolsó részében éleződnek a dolgok és kezdenek kiderülni a háttérbeli mozgatók. A sok oldal arról, mire gondolnak a szereplők, untatott, ezt már a Fejvadász trilógiában is utáltam, bár itt nincs annyi belső monológ. Mivel legalább 3-4 szálon halad a történet, csak igen lassan haladunk előre.

A seloniaiak odú hierarchiája, s bonyolult egyezkedései végtelen türelmet igényeltek. Főhőseink egy része szinte partvonalra volt téve addig. A gyermekek parádés akciója a Falconnal, az egykori Küldetés sci-fi regény izgalmas üldözéses jeleneteire emlékeztetett.

A szálak összefonódása és a végső űrcsatajelenetek elég jók lettek, ezzel együtt a Leszámolás a középpontban a legjobb a 3 regény közül. Bár számomra teljesen nem volt világos mindenki mozgatórugója az ellenkező oldalon.

Értékelés: 7

Korélia trilógia könyvek ajánló, vélemény

Mielőtt 1995-ben megjelentek Roger MacBride Allen könyvei, a legtöbb információ Koréliáról közvetett volt, illetve itt-ott érintették, emlegették. Ez aztán sok mindent pótolt, bár nem lett egy bestseller. Az Új Köztársaság nyugodtabb éveiben játszódik, amikor a haderő javarészt le van szerelve.

A Korélia trilógia könyvek felvilágosítást adnak arról is, hogyan alakult ki az a bolygórendszer, mert egészen másképp, mint a többi. A szereplők többé-kevésbé a szokásos formát hozták, nekem bejött, hogy számos új karakter vonult fel. Itt a Leia, Han, Luke hármas is csak közreműködők a sok főszereplő közül.

Ez érdekes hozzácsatolás volt a történelemhez, mivel a régi perpatvarok már csak emléknek tűntek. Egy évvel később A múlt kísértete című regény eseményeivel ismét nagyobb fordulatot vett az Új Köztársaság története. Ez a mellékszál egy szórakoztató, s egyben drámai emlék abból az évből.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Claudia Gray Csillaghullás Star Wars könyv A Köztársaság fénykora sorozat része, s ha nem számítjuk az ifjúsági regényeket, a Viharfellegek folytatása. 2022 januárjában jelent meg, és a Csillagfény Jelzőállomáson történő események áll a középpontjában.

Csillaghullás Star Wars könyv tartalom

Marchion Ro csapatai a galaxis különböző pontjain indítanak támadásokat, anélkül, hogy fosztogatnának. Avar Kriss a menekülő Lourna Dee -t üldözi, abban a hiszemben, hogy ő a Szem. Chancey Yarrow és Nan a jelzőállomáson van fogságban, s egyelőre a jedik nem tudják, mi a szerepük.

Elzar Mann egy időre visszavonult, hogy újrarendezze kapcsolatát az Erővel. Orlának hála, ez sokkal hamarabb következik be. A Csillagfény Jelzőállomáson ideiglenesen Stellan Gios a vezető, és a legutóbbi támadások miatt sok sérült hajó és lény kerül oda. Bell Zettifar, Burryaga és a többiek is odamennek. Viszont bejutnak hárman technikusnak álcázva, Marchion Ro emberei közül.

Ördögi tervet teljesítenek, és senki nem sejt semmit. Elzar és Orla találkoznak Affie -vel és amazok hajójával utaznak az állomásra. Ott viszont valami nem stimmel – ezt többen érzik – de nem tudják beazonosítani a bajt. Az egyik jedivel komoly baj történik, és Indeera Strokes – Bell új mestere – épp a közelben van, így ő is megsérül.

Claudia Gray Csillaghullás könyv ajánló, kritika

Kicsit tartottam tőle, hogy ez már nem lesz olyan jó, mint a két előző regény, mert elég magasra vitték a színvonalat. Bár Claudia Gray sem rossz, és volt néhány ifjúsági regény is a történetek között. Mivel nem mindig idősorrendben jelennek meg ezek, így csak utalásokkal tudtam meg valamennyit abból, mik történtek közben.

A számomra kellemes emlékeket őrző Fenyegető sötétség könyv egyes szereplői is felbukkannak itt ismét. A többi megszokott karakter is jelen van, Bell Zettifar például mindegyik nagy regényben fontos szerepet játszott. Az első regényhez hasonlóan itt is egyfajta titokzatosság van jelen, nem tudjuk pontosan mi okozza közvetlenül a problémákat.

Amikor megtörténik a baj az állomáson, és nem lehet kommunikálni, azon csodálkoztam, a jedik miért nem próbálják meg telepatikusan. De ez még csak eszükbe sem jutott, azt is csak lassan rakták össze fejben, hogy minden ármány mögött a Nihil áll.

A vészhelyzet bekövetkeztekor több szálon folytatódik a cselekmény, változó intenzitással. Néha egészen izgalmas, akár a legjobb Star Wars képregényeknél, csak itt kénytelen vagyok elképzelni, s néha feltételezni a lények, vagy a helyek kinézetét.

Stellan Gios a tőle megszokott megbízhatósággal igyekszik uralni a jelzőállomást, ám most a megtanított jedi tudás kevés… Szimpatikus volt Bell és Burryaga, a vuki tanítvány gyakorlatias ügyködése. Affie és társai is hasznosak voltak. Elzar Mann kezdett magára találni, de a Nihil orvmerénylői túlzottan tönkretették az állomást.

Mindezt tetézte az a névtelen iszonyat, ami megdermeszti a jediket, és elpusztítja, hogy csak egy héj marad utánuk. Túl sok haláleset történt, de az események váratlan váltakozása elég jóvá teszi a Csillaghullás könyvet, hogy csaknem megközelítse a legjobb legendák könyvek színvonalát.

Csillaghullás regény vélemény

Chancey és a roppant fiatal Nan elvileg a negatív női szereplőket testesítették meg, de nem tudtam igazán haragudni rájuk, mivel csak a saját bőrüket igyekeztek menteni. Koley Lynn annál ellenszenvesebb volt, mivel igyekezett bajt kavarni a saját hasznára.

A bajokat még tovább fokozták a kiszabaduló rathtar lények. Elzar Mann -nak végre sikerült a sarkára állnia és vezetőként működnie, Bell pedig az új MacGyver találékonyságát is felidéző ötletességével sok lényt megmentett. Természetesen ezzel még semmit sem árultam el, ahhoz, hogy a lényeget megtudd, el kell olvasnod.

A Csillaghullás is igencsak katasztrófa regény, a drámai események, és a mentések jelentős szerepet kapnak. Kicsit sajnáltam, hogy nagyrészt a jelzőállomáson zajlik a sztori, mert így elveszett a változatossága. A helyzet olyan volt, mint a viharos katasztrófa filmekben, annak ellenére, hogy nem is voltak jelen a Nihil viharai ☺.

És még nem is szóltam a sötét utakon járó szenátornőről, Ghina Starrosról. A már említett Nan pedig nagyon bután gondolkodott, mondhatni alacsony rezgésen, mivel, jó esélye lenne a jó oldalra állni. Nem jön rá, hogy a gonosz szolgálata örökös csalódás, mert mindig kihasználással jár. Az Eiram bolygó pontos helyéről se nagyon találni térképet, ami az állomás közelében volt.

A Csillaghullás Star Wars könyv elődeihez hasonlóan igen drámai. Azonban hiányoltam a csatákat, és bosszantó, hogy annyi jó lény meghal. Ettől függetlenül végig lekötött, bár a Viharfellegek jobb volt. Külön köszönet Claudia Graynek, hogy ebben a könyvben nem volt nemi propaganda.

De vajon Avar Kriss és csapata miért nem tudott valami módon segíteni a jelzőállomásnak? Ők itt igen eldugott szerepet játszottak, mintha csak így kellene lennie. A jedik kismértékben hasonlítottak az egy másik univerzumban levő Üresség trilógia könyveinek pandúrjaira, képességeiket és szándékaikat tekintve. Azonban ahogy ott, itt sem volt elég ez a sorsszerű események megállítására.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Járulékos veszteség könyv a Thrawn – Chiss Birodalom trilógia befejező része, mely Timothy Zahn műve, és 2021-ben jelent meg. Ez az Államérdek című regény folytatása, Yavin előtt 19 -ben játszódik.

Járulékos veszteség tartalom

Az ellenséges erők titkos mesterkedései kezdik megbontani a szokásos rendet a Chiss Birodalomban. A megtévesztő taktikák előhozzák a népet vezető családok közti versengéseket. Egyedül Thrawn ezredes, és még néhányan, mint Aralani admirális, Ziinda, vagy Ba’kif tábornok van tudatában a valós veszélynek.

Jixtus a kilji erőket használja manőverezésre, akik a „megvilágosodásukat” szeretnék terjeszteni. Eközben van olyan chiss főszemély, melyet ajánlatával sikerül megtévesztenie. Thurfian, vagy Zalfostro továbbra is az ezredes bukását kívánják, viszont neki segít az alezredese, Samakro, Chee’ri, a navigátorlány és a rá vigyázó Thalias.

Timothy Zahn - Járulékos veszteség kritika

A Járulékos veszteség könyv elején inkább zavart Zahn túlzottan részletekbe menő precizitása. Arra gondolok, hogy rengeteg apró mellékszálat és beszélgetést - ami nem annyira érdekes – végig kell olvasni, mire történik valami érdekesebb.

Sajnos az egész chiss trilógiára jellemző, hogy egyfajta „megengedett” mellékszála a Star Wars univerzumnak, így kevésbé kapcsolódik a fő történetekhez. Így – bár valamennyire érdekes – nem igazán hozza lázba az embert. Van pár érdekes faj, de az egész a közelében sincs annak a varázsnak, amit például a Kirajzás, vagy a Túlélők keresése regény olvasása okozott, sok évvel ezelőtt.

A visszaemlékezéseket az előző részekben sem szerettem, itt már tényleg időhúzásnak tűnt. Különösen bosszantó, hogy folyton megszakította az előrehaladást. Zahn egyébként nyilván tökéletesen tisztában volt vele kik, mit, miért tesznek, de én mint olvasó nem tudtam követni az eseményeket.

No nem mindig, mert amikor állítólag több chiss család hajói küzdöttek, sejtettem, kik állnak a háttérben, ők meg nem. A Járulékos veszteség Star Wars könyv akkor kezdett számomra vonzóbb lenni, amikor a Napfelkelte nevű helyen volt egy ki csetepaté. Itt azok a lények kavartak, akik már az előző trilógiában, például a Thrawn: Árulás regénynél is megjelentek.

Ez a sok kis vacakolás, ármánykodás, meg versengés a chiss családok között meglehetősen gyerekes, és nehéz elhinni. Egy viszonylag fejlett birodalom nem lehet ilyen kicsinyes. Viszont ezt jól ki tudja használni egy álnok, és terjeszkedő másik faj.

Ziinda és Roscu „egymás elleni” akciója is kissé felpezsdítette az állóvizet. Amúgy rengeteg női szereplő van a könyvben, már nem is tudtam követni. Azon csodálkoztam, ha időnként felbukkant egy férfi, de gondolom ez betudható az újabb idők Disney irányvonalának.

Utána már egészen magával ragadó lett a Járulékos veszteség Thrawn Star Wars könyv. Szemléletes volt a maradi családok viszálykodása, a Szindikatúra merev szabályai, valamint a Chiss Védőflotta ténykedései egymásra hatása.

Az egyik emlékek fejezetben csodás dolog történt, mert Timothy Zahn leírta azt, ami a Kirajzás Star Wars könyv végén történt. Thrass -on, a főszereplő fogadott testvérén kívül ugyan nem nevezett meg senkit, Lorinda itt csak egy nő a Kisebb Űrből. De ezzel együtt finoman átemelte ezen történéseket a jelenlegi kánonba.

Chiss Birodalom trilógia befejezés, szereplők, vélemény

Az egész művön végigvonul a háttérben Cheri, a gyermek navigátor lány és az idegen magys titokzatos kapcsolata. Elvileg ketten együtt messzebbre látnak a jövőbe. Közben Jixtus szeretné ezt a tudást is birtokolni általuk, és a chisseket leigázni.

Thaliasnak pedig minden tudását latba kell vetnie, hogy az időközben atyává avanzsált Thurfiant meggyőzze, a Szindikátusnál támogassák Thrawn tervét. Persze közben a chiss politikusok az ezredest szeretnék kivonni a flottából, mivel régóta szúrja a szemüket a tevékenysége.

Sokszor felbukkan és ide-oda helyezkedik Quandalinori Quilori, akit navigátorként használnak más népek. Az ő és egy sor másik faj külsejét is csak sejthetjük. Mindenesetre többségük rafináltabb, mint az a faj, amelyik például a Nemzetközösség Saga monumentális regényeiben megtámadta az emberiséget.

A Járulékos veszteség vége felé attól tartottam, a főszereplőt ismerve nem lesz túl sok meglepetés. Inkább arra voltam kíváncsi, a chiss vezetésre milyen hatással lesz az akciója, illetve, hogy mennyire megvezethetők. A csaták komplikáltak, ámde „látványosak” lettek a végére az űrben.

Bár a legtöbb esetben csak következtetni tudtam hogyan működtek a csapdák, vagy miért úgy zajlottak az ütközetek úgy, ahogyan. A végjátékban itt több csata volt és kevesebb körmönfont színjáték a falak mögött, mint a Thrawn keze duológiában. Viszont továbbra is csodálkoztam milyen sok lénycsoport él itt a Külső Űrben, mely a galaxison kívül van.

Thrawn és Thalias között lehetett volna valami, de mint Luke és Mara összemelegedéséből tudjuk, az imént említett műből... Zahn romantikája csupán annyira izgalmas, mint két informatikus beszélgetése a programkódokról.

A gryskek láthatatlansága és fennmaradó fenyegetése elég ijesztő volt, de továbbra sem érzem őket olyan félelmetesnek, mint a vagaarikat a régi regényekben. Sok szép kis fordulat volt a chissek munkájában és kapcsolataiban is.

A chiss nemesek körlbelül annyira nézték jó szemmel a főszereplő szövetkezéseit más népekkel, mint amennyire a Végzetes szövetség műben kényszerűen szövetkeztek a jedik a sithekkel. Az viszont mindent elmond a Szindikátus ostoba működéséről, hogy azt támadják, aki éppen megvédi őket a külső ellenségtől.

Zahn a mű végén összekapcsolja az eseményeket Thrawn további sorsával, amiről már tudtunk. Így világossá válik a háttér, ami miatt később a Galaktikus Birodalomban emelkedett magasra. Amúgy a szerző itt a gryskeket állítja a Yuuzhan Vong -ok helyébe, mint láthatatlan ellenség, akik a régi regényekben veszélyeztették a galaxist.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

A királynő reménysége könyv E. K. Johnston 2022-ben megjelent ifjúsági regénye, mely a Padmé Amidaláról szóló trilógia befejező része. A királynő végveszélyben mű folytatása, de 10 évvel később, Yavin előtt 22 évvel játszódik.

E. K. Johnston – A királynő reménysége tartalom

Elkezdődött a klónháború. Padmé a titkos esküvőjére készül, de Jamilla királynő kérésére elutaznak Anakinnel néhány embert kimenteni. Később egy fontos feladatot vállal el, de ehhez Sabét kell megkérnie, hogy helyettesítse őt, mint hasonmás.

Typho századossal biztonsági őrnek álcázva magukat repülnek el egy teherszállító hajóval. Háborús övezetbe utaznak, s egy ott zajló politikai rablási esetbe is belekeverednek. Közben Sabé jól helyettesíti őt a Coruscanton, de Palpatine kancellár árgus szemekkel figyel.

A királynő reménysége könyv kritika, vélemény

Az előző kötetekkel – különösen az elsővel – szemben is az volt a gondom, hogy egészen semmitmondó dolgokkal foglalkozik. Ez itt is jellemző, mert ki a francot érdekel, Padmé hogyan varrja a menyasszonyi ruháját, vagy egy-két szereplő huszadrangú gondolatai, rég elmúlt dolgokról?

A másik bolygóra utazás Anakinnal kissé izgalmasabb volt, majd Yoda merengését is érdekesnek találtam. Bár elég halvány a történet, s alig zajlik valami érdemleges A királynő reménysége könyv során, legalább új szálak bontakoztak ki.

Az időbeliséget nem értem, mert míg az elején csak épp elkezdődött a klónháború, nem sokkal később már úgy hivatkoznak rá, mintha már évek óta zajlana. A főszereplőt helyettesítő Sabé találkozik Bariss Offee -val, akivel utoljára a Jedi gyógyítóban találkoztam.

Meglepve olvastam, hogy az előző kötetek bestseller, fura egy világban élünk. Nem mondom gyermekeknek sóval elmegy, de semmi több. Itt alakulgatnak az események, de E. K. Johnston gondosan ügyel, hogy ne legyenek sehol sem túlzóak, így nem tud magával ragadni.

Palpatine jelenlétei kissé érdekesebbek, s látszik, hogy régi elődje, Darth Bane módszerét alkalmazva annyira uralja az érzéseit, hogy manipulálni tudjon. Az a kis kaland a háborúban nem valami hosszú volt, így nem sok vizet kavart.

A királynő reménysége könyv (is) inkább a szereplők gondolatairól, az események hátteréről szólt. Néhány apró információt kaptunk, mik zajlottak a mellékszálakban, de semmi több. Gyerekeknek egyszer elmegy, de elég halvány alkotás. Viszont most olvastam először női klónkatonáról. Hoppá! Ez nem a Disney ama törekvése miatt van, hogy kerüljenek előtérbe a női szereplők? S ennek érdekében megváltoztatják a Star Wars történelmet is...

Értékelés (saját tetszési indexem)

5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Lopakodó árnyak könyv egy ifjúsági regény, mely 2021-ben jelent meg, és Justina Ireland írta. Kapcsolódik a Fenyegető sötétség regényhez, néhány szereplő itt is jelen van.

Lopakodó árnyak könyv tartalom, történet

Sylvestri Yarrow a Berenga rendszerben halad, amikor váratlan rajtaütés éri a Nihil részéről, így társaival menekülnie kell. A Csillagfény Jelzőállomáson a miriali Vernestra, és padawanja, Imri találkoznak Reath Silas -szal, aki nemrég érkezett Cohmac mesterrel.

Marchion Ro elküldi a fiatal Nan -t a rejtett csillagösvényeket megtaláló öregasszonyt rá bízva, Lourna Dee -vel. Vernestrát egykori mestere, Stellan Gios a Coruscantra hívja, de Reath -ék is oda igyekeznek, így együtt utaznak.

Sylt a Coruscanton egy Xylan Graf nevű alak kikérdezi az esetéről és fizet is az információkért, de később merénylet készül a lány ellen. Vernestráék útközben leszállnak egy bolygón, melyet a Nihil támadott meg. Van egy tárgy melyért bármire képesek, és az ott található.

Később a szálak összefonódnak. A Grafok és a San Tekkák versenytársak a hiperűr útvonalak felfedezésében és fenntartásában, ami politikai manőverekkel és más manipulációkkal jár. Ehhez jönnek a meglepő Nihil támadások, a jedik pedig belekeverednek a játszmákba, ahol csak nagyon kevesen tudják mi (ki) mozgatja az egészet.

Lopakodó árnyak könyv vélemény, kritika

Szokatlan dolog, hogy Vernestra egy évvel fiatalabb Reath -nál, aki még padawan, de a lánynak már sajátja van, aki nála csak két évvel fiatalabb, azaz 15 éves. Amúgy sem értem ezt az őrültséget, miért kell egy friss jedi lovagnak mindjárt tanítvány? Kapkodás felsőfokon. Egyébként a Csillagfény Jelzőállomáson mindjárt egy érdekesség Nevarro mester, az igazán különös lény, mivel csak körvonalait látni, miközben a magasban lebeg.

A Fenyegető sötétség regényhez képest itt sokkal több szálon kapcsolódik a történet felnőtt könyvekhez, sőt folytatódik is, ami a Viharfellegekben elkezdődött. Elsősorban Syl és Vernestra van a középpontban, de több, régebbről ismert karakter is többször felbukkan.

Kicsit soknak találtam az előkészítést, mert a Lopakodó árnyak könyv első felében csak néha volt igazi akció. A Jedi templomba való belépéskor talált új kép a sithek és jedik harcáról azonnal az Árulás regényben leírt lélegzetelállító küzdelmet juttatta eszembe. Még most is megborzongok tőle, persze az nem képezi jelen „kánon” részét, ezért nem emlegetik.

A megszokott Disney elvárásokhoz híven a női szereplők a dominánsak (különösen, ha színes bőrű), és jön a szokásos leszbikus vonal is. Bele kell merülni a két nő, Syl és Jordanna szerelmi életébe, és ez kb. annyira hiányzott, mint tornádó egy szép nyári napon, de hagyjuk...

A Lopakodó árnyak könyv jókora része tököléssel telik. Nem mondanám, hogy unalmas, de csak csiga lassan haladunk előre. Kissé meglepő, a jediket milyen könnyen el lehet intézni, és az igazán felélénkítő eseménysorokkal miért kellett a könyv végéig várni.

De még ez is változatosabb, mint Zahn chiss világokbeli második kötete. Sőt, meglepett, hogy nem teljesen mellékszál volt, hanem a felnőttregény egyik fontos történetszála folytatódott itt. Viszont az időcséplést már nem lehetett behozni a végén, így megmaradt a hiányérzetem.

Az igazi csúcs is elmaradt, nekem egy kicsit elsietettnek tűnt a zárás. Mint mondtam, a Lopakodó árnyak könyv nálam egyértelmű visszaesés volt a Fenyegető sötétséghez képest. De a Disney -féle új kánonban így is vannak jóval gyengébb alkotások. A regényt záró részekben volt egy kis csavar, ami megelőlegezi a folytatásokat.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, oszd meg!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.09.03. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Chiss Birodalom – Államérdek könyv Timothy Zahn műve, mely 2021 -ben jelent meg. Ez a Káosz ébredése című könyv folytatása. A külső ellenség ezúttal ármányos módon, beépülve igyekszik megbomlasztani a Chiss Birodalmat.

Zahn: Thrawn - Chiss Birodalom – Államérdek tartalom

Egy támadás miatt pusztuló felszínű bolygó népének női vezetője Thalias -szal beszél – mivel csak női „vezetőt” fogad el - aki meggyőzi, hogy ne vessen véget életüknek. Ezért el kell menniük a bolygójukra megnézni, mit lehet még vele kezdeni.

Viszont ott mások is vannak, akik ellenségesen lépnek fel. Közben az agbui Hakif és társai a Celwis -en manipulálják az ottani chisseket, körmönfont módon. A háttérben Thurfian és Zistalmu is mesterkedik, hogy Thrawn olyan helyzetbe kerüljön, amit nem tud megoldani. 

Chiss Birodalom – Államérdek könyv kritika

Mindjárt az elején egy nagy öröm számomra: a chiss nemesek beszélgetésében említik Trash -t, Thrawn testvérét. Így kerül szóba a szerepe és a tragédiája a vagaarikkal kapcsolatos összecsapásban. Ez pedig részben beemelése az általam az egyik legjobb Star Wars könyvnek tartott Kirajzás regény egyes momentumainak.

Bár kisebb különbségekkel, ugyanis itt Trash nem vér szerinti testvére, és az évszám Yavin előtt 27 -ről Yavin előtt 19 -re változott. Ami egy kicsit se könnyíti meg számomra, hogy fejben összeegyeztessem azokkal az eseményekkel (a fene esne a Disney önkénes kánonjába ☺), de már így is haladás.

Egy másik érdekesség újabban, hogy az egykori főadmirális születését újabban Yavin előt 59 körülre teszik. Ez mondjuk a régi történetekhez tökéletes, itt egy kicsit soknak tűnik. A Chiss Birodalom – Államérdek könyv eleje számomra igen szürke volt, kb. annyira kevéssé keltette fel az érdeklődésemet, mint a Thrawn – Szövetségek néhány évvel korábban.

A többi esemény másokkal, máshol szürkén hatott, néha sok az előkészítés, másrészt már elfelejtettem az előzményeket az első könyvből. Sajnos a legtöbb a könyvben szereplő fajról (e pillanatig) nem található semmilyen kép, így nehéz elképzelnem őket.

Az első kisebb csata végre hozott valami izgalmat. Bár annyira nem fogott meg, mint a Brian McLeod -féle Küldetés regény, legalább valami komolyabb történt. Az agbui Haplif és társai szervezkedése a Celwis -on igen hosszú és körülményes volt. A rengeteg emlékezés, valamint előkészület kitölti a Chiss Brirodalom – Államérdek jókora részét.

Ez eléggé lehúzza a könyvet, mintha Timothy Zahn valahogy ki akarta volna tölteni az időt és a tartalmat, hogy egy újabb trilógia szülessen. Amúgy a Disney -féle Star Wars elvárásoknak megfelelően jó sok női szereplő van. Az új elöljáróknál rászoktam, hogy automatikusan annak képzeljem el, mivel itt már 10-ből 9 az. Lakinda ezredes – aki az egyik chiss hajó parancsnoka itt főbb szerepet kap, és elég sokat tanul belőle.

A chissek kicsinyes családi versengései meglehetősen primitívvé teszik őket, az intelligenciájuk ellenére. Ennek semmi értelme, csak Zahnnak valószínűleg nem volt jobb ötlete. Tisztára olyanok, mint a sithek, azzal a különbséggel, hogy nem akarják egymást elpusztítani, csak felülemelkedni a másikon. Még szerencse, hogy nem mind ilyen.

Mellesleg egy madárátvonulás érdekes lehet egy ideig. Egy teljes napon át már fárasztó. De hogy egy teljes hónapig valaki azt bámulja, erős túlzás. A Chiss Birodalom – Államérdek könyv tartalmában is rengeteg ármánykodás van, bár ez közel sem olyan lebilincselő, mint mondjuk a Thrawn keze duológia könyvekben volt.

Nehéz elhinni, hogy Thrawn annyira értetlen és naiv lenne politikai játszmákban mint itt be van állítva. Már csak azért is, mert vannak hasonlóságok a politikai és hadi stratégiák és működések között. Amilyen jó a logikája – és a művészetekhez is ért, s abból következtet – így részben a politikai mozgatórugókat is meg tudná fejteni.

A végére a szokásos módon jól csavarta Zahn a szálakat, öröm volt olvasni. Viszont hogyan lehetnek ennyire ostobán versengők a chissek családok okán, nehéz érteni. Végül aztán nem kerekedik ki belőle jó lezárás, aminek oka lehet az is, hogy sok minden maradjon az utolsó részre. De egy bizonyos faj által régebbi regényekhez, például a Thrawn - Árulás könyvhöz is kapcsolódik a történet.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.05.31. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Alphabet osztag 3. A győzelem ára könyv Alexander Freed 2021-ben megjelent alkotása. A mű a Széthullás című középső kötet eseményei után veszi fel a történet vonalát, és fejezi be az osztag sztoriját.

Alexander Freed - A győzelem ára tartalom, történet

Az Alphabet osztag feladata az Árnyék ezred megtalálása, és kiiktatása. Wyl, Chass, Nath és Kairos egy régen birodalmi csillagrombolóként működő hajón utaznak Syndulla tábornokkal és embereivel. Quell közben az Árnyék ezred hajóján, beépülvén Soran Keize emberei közé, próbál cselekedni.

Az úton szabotázsdroidok támadják meg a hajót, és az Új Köztársaságiak bajba kerülnek a megtépázott járművön. Az Árnyék ezred a nyugati végeken folyamatosan menekül, a köztársaságiak pedig a csillagrombólóval Héra parancsnoksága alatt üldözik.

Quell – ismervén mindkét oldal embereit – folyamatosan dilemmában van, hiszen igazából senki halálát nem kívánja, de döntenie kell. Az egykori császár hírnök droidja különös rejtélyeket hordoz magában, melyet Keize ezredes meg akar fejteni. Chass és Kairos megtudja, hogy Quell az ellenségnél van, ezért mindenáron el akarják kapni.

Alphabet osztag 3. A győzelem ára ajánló, kritika

Azt leszámítva, hogy gondolatban túltekerünk azon, itt újra feldolgozzák, amit a régi könyvekben oly szépen kibontottak már, van egy-két visszaköszönő elem. Például az egykor oly népszerű X-szárnyúak regénysorozatban is többször felbukkan hasznos kapcsolatként Airen Cracken, a hírszerzés vezetője.

Az Alphabet osztag trilógia előző kötete meglehetősen lapos volt, ezért annál csak jobbra számítottam. Mivel túl sokat nem vártam el tőle, így egész tűrhető volt a cselekmény. Itt is sokat foglalkoznak a lelki tényezőkkel, de egy kicsit nagyobb szerepet kap az akció, ami valamivel pörgősebbé teszi.

A hosszú részeken át tartó folyamatos üldözés kissé beszippantja az embert. Bár szinte csak centiméterenként haladnak előre eredményekben, mégsem unalmas. Itt is közelebbről van bemutatva a „negatív oldal”, s mint a Dameron -féle Szabadesésnél, bizonyos fokig érthetőek a cselekedeteik.

Az, hogy a különböző helyeken levő birodalmi alakulatok különböző álláspontokat képviselnek, és harcolnak is egymás ellen, árnyaltabbá teszi az egész sztorit. Eléggé el lett húzva az üldözés, és reméltem, hogy annyira nem lesz hosszú, mint némelyik Republic Commando -s regény.

Wyl Lark meglehetősen „szociális” álláspontot képviselt egész idő alatt. A közös rádióbeszélgetés a birodalmiakkal már-már hihetetlennek tűnt. A két őrült nőszemély (Chass és Kairos) pedig katonához méltatlanul, dühük által hajtva hagyta el a sereget. Akik ennyire nem képesek uralkodni magukon – különösen Chass – nem igazán jó „seregtagok”.

A birodalmiak egymás ellen való háborúja, plusz keverve a Lázadók/Új Köztársaságiak mentő hadműveletével, melynek során mindhárom fél egymásnak esik, kész elmebaj. Mármint birodalmi részről, hogy mindenki ellenség. Ami az önfeláldozást illeti, Wyl Lark nem tartozik a Star Wars galaxis 10 legjobb pilótája közé, de okozott egy kis izgalmat.

A három nőszemély útja Kairos bolygóján jó kis pihenő. Van egy kis kaland jellege – bár nem olyan, mint a Phasma kapitánynál – inkább érdekes. Nem rossz, hogy többször is bepillantást nyerhettünk a 204-es birodalmi ezred mindennapjaiba is.

Ami miatt Soran Keize ezredes a Coruscantra készül, s Quell pedig megakadályozni, számomra kicsit zavaros volt. De nem rossz az Alphabet osztag 3. A győzelem ára könyv, csak egy kicsit sok a tökölés néha ☺, mintha Alexander Freed direkt hosszúra akarta volna nyújtani a regényt. 

A történet a Birodalom vége eseményeihez közvetlenül kapcsolódik, a Jakku -i események miatt. Wyl Lark kissé Gandhi -szerű hozzáállása itt egyszerre meghökkentő, s bizonyos fokig várható volt. Az ellenfelek (204 -es és köztársasági pilóták) csata közbeni kommunikációja (továbbra is) érdekes húzás.

Ez emberibbé tette az egészet, viszont így nehezebb volt elhinni, hogy csak úgy kilődözték egymást. Egyébként ebben a regényben is túl sok az ember szereplő. Bár amióta a Disney megváltoztatta a Star Wars -ot, nagymértékben előtérbe kerültek a női karakterek. Alexander Freed szokás szerint nagy hangsúlyt fektet a lelki tényezőkre, ellenben itt is feleslegesen hosszúra nyúlik a történet.

Az Alphabet osztag 3. A győzelem ára könyv még a finálé után is folytatódik. Nem rossz a végjáték, bár utána éveken át még következnek jelenetek a szereplőkről, melyek kissé szürkék. Aminek örültem, hogy a köszönetnyilvánításban Alexander Freed megemlíti a Star Wars szerzők közül az X-szárnyúak sorozat íróit.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.05.11. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.